Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-4
209 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 210 gazdaságban különbséget kell tennünk a gazdasági döntések tartalma, tehát a gazdaságpolitika, a gazdasági döntések megvalósítása érdekében alkalmazott eszközök és módszerek, tehát a gazdasági mechanizmus, valamint azon intézmények között, amelyek a gazdaságpolitikát a gazdasági mechanizmussal összekapcsolják, azaz a különböző állami hivatalok, akkor én ebből a kérdéscsoportból most elsősorban azt szeretném kiemelni, ami a gazdasági vezetőszervek, a minisztériumok megváltozott munkájával függ össze a gazdasági mechanizmus reformja során. Természetesen a gazdasági mechanizmus reformja elsősorban a vállalati szektorban érezteti a hatását, elsődlegesen ott alakulnak ki és változnak meg gyökeresen a döntési módszerek, ugyanakkor azonban nyilvánvaló, hogy a minisztériumi vezetésnek — amelyet úgy szoktunk mondani, hogy felső szintű vezetés, bár én azt hiszem, hogy ez a kifejezés gazdasági értelemben nem teljesen helyes, mert nem annyira felső és alsó szintről, mint a gazdaság különböző köreiről beszélhetnénk, hiszen a gazdaságban a kis körnek, az úgynevezett mikroökonómiának a jelentősége nem kisebb, mint a makroökonómiáé, hiszen ezeknek a vállalati ténykedéseknek az összességéből születik meg végeredményben a gazdasági helyzeteknek, a processzusoknak az a tömege, amelyek végül is meghatározzák, hogy valamely folyamat kedvezően vagy kedvezőtlenül alakul, .és gyökeresen át kell alakulnia. Mindenesetre a reform most elsősorban — helyesen — azokra az eszközökre és módszerekre terjed ki, amelyekkel a gazdasági döntéseket átvezetjük a mikroökonómiába, a gazdasági környezet olyan alakítására kerül sor, amelyben a különböző gazdasági vállalkozások tervszerűbben fejthetik ki a tevékenységüket. Nyilvánvaló azonban, hogy gyökeres változásokra kerül sor a felső szervek, a minisztériumok munkájában is, noha most nincs mód és nincs lehetőség arra, hogy a szükséges változások egyrészt megvalósíthatók legyenek szervezeti vonatkozásban is, másrészt pedig nem is tudnánk ebben a pillanatban ezen változásoknak az irányát, és az új szervezeti formák még nem forrtak ki, hiszen elsősorban a gazdaságból és a gazdasági folyamatokból érkező új impulzusok és követelmények fogják meghatározni a kialakítandó új irányítási szervezetet is. Mindenesetre ebben a változatlan helyzetben vagy kissé módosult helyzetben, amelyben az irányítószervek vannak, két dologra feltétlenül rá kell mutatni. Az egyik, hogy helytelen lenne minden olyan törekvés, amelyet az egyszerűség kedvéért úgy neveznénk, hogy a vállalatok hatáskörének csökkentésére és a minisztériumok hatáskörének növelésére irányul; másrészt helytelen lenne minden olyan törekvés, amely az ágazati elkülönülésben meghozandó gazdasági döntések szisztémáját fenn kívánná tartani. Erről a két kérdésről szeretnék itt beszélni, hiszen nyilvánvaló, hogy az egész reformnak egyik döntő része az, hogy a hatáskör, a felelősség és az anyagi eszközök nagyobb mennyisége kerül át a vállalatokhoz, és ennek következtében azok döntéseiket szabadabban alakíthatják ki abban a gazdasági környezetben, amelyet a mechanizmus segítségével alakítunk ki. Mégis azonban utalnom kell árra, hogy különböző tényezők lehetnek, részben szubjektív, részben objektív tényezők is, amelyek a vállalati hatáskörök szabad kibontakozását hátráltathatják. Ezek közül az egyik ilyen az, hogy a minisztériumoknak meghatározott, kialakult munkaés ügykörei vannak, és a dolog természeténél fogva, amikor valamilyen szerv a hatásköréből lead és más szervek azt átveszik, azok vannak birtokon belül, akik a hatásköröket leadják. És ennek következtében nem ritka az a jelenség — sok decentralizáció során jártunk már így —, hogy az a határozottság, amellyel a hatáskörök és eszközök újraelosztása megtörtént, nem ütötte meg a kívánt mértéket. Ez a mechanizmus azonban a vállalati önállósággal és a vállalatok szabad cselekvési lehetőségeivel áll vagy bukik, ennek következtében minden olyan törekvés, amely ezt a szabad cselekvési lehetőséget abban a szférában, ahol erre feltétlenül szükség van — erre a kérdésre még visszatérek —, gátolná, negatív lenne az egész mechanizmus jövője, az egész gazdasági mechanizmus jövője szempontjából. Másodsorban szeretnék utalni az ágazati elkülönülés problémájára, ami régi problémája gazdasági vezetésünknek. Közismert, hogy a minisztériumok különböző ágazatok szerint vannak megszervezve, de a gazdaság folyamatok szerint tagolódik és nem annyira ágazatok szerint. Azok a folyamatok, amelyek a tényleges gazdasági életben történnek, összefüggenek egymással, míg a miniszteriális szervezet nagyon gyakran elvágja az egyes folyamatokat a maga szempontjából azon a ponton, ahol az adott minisztérium hatásköre véget ér. Ez Önmagában érthető és logikus állásfoglalás; sajnos a gazdasági folyamatok szempontjából gyakran negatívvá válik, hiszen önmagában véve mindig a teljes gazdasági folyamat adja meg valaminek az értelmét, akár beruházásról, akár termelési célról, akár gazdaságosságról van szó. Teljesen nyilvánvaló, hogyha ezt a folyamatot elvágjuk egy ponton anélkül, hogy az értékesítés, az értékesítéssel összefüggő problémák, piackérdés, raktározás, áruszállítás vagy akár a kommunális létesítmények kérdései beépülnének ebbe a gazdasági processzusba, akkor természetesen nincs meg a kívánt eredmény, mert vagy nem áll időben rendelkezésre az áru, vagy nem az áll rendelkezésre, amire szükség lenne, vagy pedig az a helyzet áll fenn, hogy feltorlódnak készletek, mert bizonyosfajta árukat feleslegesen termelnek, vagy pedig gazdaságtalanná válik a termelés, mert a járulékok és kapcsolódó létesítmények meg nem építése vagy meg nem oldása drágává teszi nem magát az üzemen belül folyó termelési tevékenységet feltétlenül, hanem azt, amely végül is a javaknak a fogyasztónál vagy a külkereskedelemben vagy a beruházási szférában való értékesítésével végződik. Ezért már a mostani időszakban is utalni kell arra, hogy a minisztériumok ilyen értelemben vett tevékenységének meg kell változnia és ezt az ágazati elkülönülést már a mostani időszakban is feli váltaniuk olyan törekvéseknek,
