Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

207 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 208 segítő intézménytípusok, mint a beteg- és szociális otthonok, a gyermek- és csecsemőotthonok, a bölcsődék, valamint a rehabilitációs intézetek hely- és ágyszámát. Fejlett országokban a kisegítő intézménytípusok az aktív kórházi ágyaknak 20—40 százalékát képezik, aminek az a magyarázata, hogy az. olcsóbb gazdálkodás miatt ugyanis ez a célszerűbb megoldás. Mindehhez járul az egészségügy személyi ellátottság igényének kielégítése. 1980-ig 25—28 ezer orvost, fogorvost, 5500 gyógyszerészt és 112 —124 ezer középfokú egészségügyi dolgozót akarunk kiképezni és munkába állítani. Az orvosképzéssel párhuzamosan, de annál nagyobb mértékben lényeges a szakképzett segédszemélyzet, az ápolónők, asszisztensek számának gyorsütemű emelése, akiknél a minőségi igény annál inkább fokozottan nyomul előtérbe, mivel a fejlett egészségügyi munka mindig több és magasabban kvalifikált munkaerőt igényel. Mindemellett az egészségügy gazdaságos működtetése csak jól képzett gazdasági és pénzügyi vezetők, egészségügyi műszaki mérnökök és szakmunkások közreműködésével és modern kiszolgáló részlegek üzemeltetésével biztosítható. Az egészségügyi intézmények higiénéjének növelésére a jelenleg teljesen elégtelen és meg nem felelő kisegítő munkaerők helyzetének rendezése is elodázhatatlan. Ezen fejlesztési feladatokon kívül nem kevésbé fontos — ha utoljára is hagytam — az orvosok és egészségügyi dolgozók bérrendszerének és helyzetének felülvizsgálása és objektív adaptálása az egyéb szakmák, ágazatok és területek bérhelyzetéhez, amely tekintetbe veszi az egészségügyi munka népgazdasági hasznosságát és a munka minőségét is. Ezen távlati fejlesztési program, amit felvázoltam, 15 év alatt az egészségügyre fordítandó beruházásoknak és költségvetési előirányzatoknak az eddig végzett számítások alapján a maival szemben lényegében a megduplázását igényli, ami a nemzeti jövedelemből való részesedés 4—5 százalékra emelését teszi szükségessé. Tisztelt Országgyűlés! Nem részletkérdésekről beszéltem, hanem rövid összefoglalásban igyekeztem feltárni a jelenlegi egészségügyi helyzetünket és megoldásra váró feladatainkat. Amiket kiemeltem, egyáltalában nem túlzott igények, még akkor sem, ha pillanatnyilag ehhez gazdasági feltételeink elégtelenek. Ezeket a kérdéseket a kormány és a Gazdasági Bizottság, a SZOT és szakszervezetünk is egyaránt egészében jól ismeri. Egyes részleteiről azonban dolgozóink is — éppen gyakorlati tapasztalataik alapján — jó vagy kedvezőtlen véleményt, tehát közvéleményt formálnak és alakítanak. Mint mondottam, az egészségügy helyzete az életszínvonal egyik meghatározója és így társadalompolitikai kérdés. Szerintem most jött el az ideje annak, hogy a magyar egészségügy helyzetét felmérve annak gyorsabb fejlesztése irányában alaposan átgondolt lépéseket tegyünk. Ha tervszerűen akarunk előrehaladni — ami mindig a leggazdaságosabb és a magasabb szintet biztosító —, akkor a jövőben már nem egyes részletproblémákat kellene az ad hoc jelentkező kényszerítő körülmények alapján megoldani, mert ezen a szakaszon szerencsére már túljutottunk, hanem a kitűzött, tudományosan megalapozott és " gazdaságilag biztosított tervnek megfelelően rendszeresen kellene tovább építeni és magas szintre emelni a magyar egészségügyet. A minisztertanácsi beszámolót elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 11.47—12.06. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Dr. Bognár József képviselőtársunk következik szólásra. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Előző képviselőtársaimhoz hasonlóan én is azzal szeretném kezdeni, hogy egyetértek à kormányelnöki beszámolóval — mind általánosságban, mind pedig annak a gazdasági mechanizmusról mondott részleteivel. Szeretném hangsúlyozni, hogy a beszámolóból és annak gazdasági fejezeteiből külön is hat'ározott, céltudatos, de ugyanakkor körültekintő, a helyzetet pontosan mérlegelő, és az ország gazdasági és társadalmi adottságaival reálisan számoló kormányzati munka képe bontakozott ki. Fock elvtárs is beszélt a politikai bizalom kérdéséről, amely nélkülözhetetlen a gazdasági mechanizmus reformjának megvalósítása során és más hozzászólók is érintették ezt a problémát. Ügy gondolom, hogy a politikai bizalomnak most különleges jelentősége van, hiszen új utakon indulunk el a gazdasági mechanizmus bevezetésével, ezért nem várhatjuk azt, hogy a kormányzati felismerések és elhatározások, és a közvéleményben élő felismerések és cselekvések időbelileg tökéletesen egybe esnek. A kormányzatnak sokkal többféle információ, a gazdasági helyzet teljesebb áttekintése, a nemzetközi gazdaságban végbemenő fejleményeknek és változásoknak az ismerete áll rendelkezésre. Ennek következtében a felismerések hamarabb érnek meg, mint ahogy sokszor a közvéleményben ezek érvényre jutnak. Meg kell találni a módját annak, hogy ennek ellenére a változások időben bevezethetők legyenek, hiszen az időveszteség itt különösen súlyos és veszedelmes. ' Az ilyen helyzetek áthidalásában, amikor tehát a kormányzati felismerés és a közvéleményben élő helyzetkép a dolog természeténél fogva időbelileg nem lehet tökéletesen homogén, különösen nagy jelentősége van a politikai bizalomnak, és ezért a politikai bizalom megőrzésére különösen nagy súlyt kell helyeznünk, hiszen egy ilyen új rendszabály bevezetése során nemcsak értetlenségekkel, hanem nehézségekkel és esetleges átmeneti balsikerekkel is szükségszerűen számolni kell. A vita során sok szó esett a gazdasági reform szükségességéről és a gazdasági mechanizmus reformjának mind gazdasági, mind politikai jelentőségéről. Ha az egyszerűség kedvéért abból indulunk ki, hogy központilag irányított