Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

193 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 194 — úgy véljük — hosszabb időszakra, több ötéves terv végrehajtására van szükség, amíg elérjük az iparilag fejlettebb megyéket. Az is gond nálunk, nogy Debrecenen, Tégláson kívül lényegében nincs ipar a megyében. Éppen ezért új vonásnak tekintjük a megye fejlesztésében, hogy — ha korlátozottan is — a megye más városaiban szintén van előrehaladás a foglalkoztatás növelésére, s ez közvetve enyhíti Debrecen foglalkoztatási és egyéb gondjait is. Előttem már több képviselőtársam szóvá tette az iparban szegényebb megyék hátrányos helyzetét. Véleményem szerint itt nem egyszerűen foglalkoztatási problémák megoldásáról van szó. Az ipar nemcsak gazdasági tényező, hanem a politikai, a kulturális, a szociális fejlődés forrása is egyben. Ez az oka annak, hogy az MSZMP IX. kongresszusának határozata továbbra is célul tűzi ki a vidék iparosítását. Jogosak-e az aggályok az ipartelepítés tervszerűségét illetően? Az utóbbi években az irányító szervek tudományosan megalapozott, több variációt tartalmazó telepítési tanulmányokat készítettek, s ezek közül választották ki a legjobb, a leggazdaságosabb megoldást. Példaként a most épülő debreceni konzervgyárat, és a hungária műanyag feldolgozó debreceni gyár egységét tudnám megemlíteni. Ugyanakkor azt is lehetett tapasztalni, hogy az ipartelepítésben szerepet játszottak a szubjektív kapcsolatok, a formai elemek. Esetenként egy többé-kevésbé jó vagy rossz épület szolgáltatott ürügyet nagy beruházásokra, más helyeken pedig közművesített területekkel — úgy mondják — elébe mentek az iparnak. Most, az új gazdasági mechanizmusban is helyzeti előnyben lesznek azok a városok, ahol már kialakult az ipar. Vállalati erőből, kevés ráfordítással elsősorban itt fogják bővíteni a termelést. Nyers elvtárs referátumában említette, hogy a beruházási igények a beruházások finanszírozásáról szóló döntés után megrostálódnak. Mi, Hajdú-Bihar megyében is érezzük, hogy a rosta működik. Ilyen közvetlen tapasztalataink nekünk is vannak. Az Április 4. Gépgyár Hajdúböszörményben július elsejével egy 70—80 fős kis üzemet tervezett beindítani, amely később, a harmadik ötéves terv során 50 millió forintos beruházással 500 főre fejlődött volna fel. Ez év június 3-án levélben értesítették a tanácsot, a gazdasági mechanizmusra hivatkozva, hogy az ipartelepítéstől elállnak. Reméljük, ez a döntésük megfontoltabb volt, mint az előbbi, a korábbi, s valószínűleg a vállalatnak és a népgazdaságnak is egyaránt ez az egyetlen helyes érdeke. Csak az nem tetszik az egészben, hogy most meg mindent a mechanizmus nyakába varrnak, azt is, amit eddig is okosabban, jobban, lehetett volna csinálni. Nem is szólva arról, hogy egy 32 000 lakosú város párt- és tanácsszerveivel le is lehetett volna ülni, nem pedig ilyen kurtán-furcsán, postán, levélben elintézni őket. (Szabó Pál: így könnyebb.) Mégis, mit kellene tenni, hogy a kormány gondját az iparfejlesztés, az ipartelepítés tekintetében ne növeljük, sőt, nyújtsunk segítséget munkájához? Azt valamennyien tudjuk, egyet is értünk vele, hogy esztelenség lenne több beruházást teremteni, mint amennyire az országnak a belső és a külső piac ellátására szüksége van. Ebben behatárol az is, hogy' erőnkből mire telik, s nem utolsó sorban az, hogy vannak kihasználatlan termelési kapacitás-tartalékaink. Úgy gondolom, azt viszont kérhetjük a kormánytól, hogy ami új üzemet telepítenek, építenek, azt tervszerűen kell elosztani a telepítés szempontjából, hogy ne lehessen alkudozások tárgya. Ha az üzem jellege olyan, hogy vízhez, nyersanyaghoz, egyszóval természeti feltételhez van kötve, akkor nyilvánvaló, hogy a telepítésnek aszerint kell történnie. Egyéb esetekben azok a területek jöhetnek számításba, amelyek rossz természeti adottságokkal rendelkeznek az iparfejlesztés szempontjából. A Központi Statisztikai Hivatal képes olyan adatszolgáltatásra, amely egy-egy vidék ellátottsági helyzetét, következésképpen a telepítés sorrendjét is megmutatja. Fontosnak tartanám azt is, ha új beruházást indítunk, vagy éppen átadunk, az nagyobb sajtóvisszhangot kapjon, ne csak a makettről szóló fényképet közöljük, hanem azt is mondjuk meg, hogy miért éppen azon a területen célszerű a beruházást megvalósítani. Kérném, mivel ebben az esztendőben megtörténik a beruházások átcsoportosítása, helyes lenne, ha a minisztériumok, az irányító szervek erről tájékoztatnák azokat a helyi szerveket, amelyek területén korábban üzemet terveztek telepíteni. Természetesen nemcsak a negatív, hanem a pozitív válaszokat is jó hiteles forrásból megtudni. Az iparfejlesztéssel, illetve az ipartelepítéssel kapcsolatosan megemlíteném még a koncentrált ipartelepítés kérdését. Ez a fogalom polgárjogot nyert nálunk, de úgy tiszta formában még nem valósult meg, annál több nyilatkozat, cikk, program készült róla. A cél az lenne: ha egy területen meghatározott tervidőszakban több üzemet kívánunk telepíteni, a beruházást úgy hajtsuk végre, hogy mind a kivitelezés, mind az üzemeltetés a lehető leggazdaságosabb legyen. Mi, Debrecenben hosszabb idő óta kísérletezünk koncentrált ipartelep létesítésével. Kezdtük volna a .legszükségesebb alapközművek — mint a víz, gáz, csatorna, út, vasút, villamosenergia — megépítésével. Sajnos, ma is a kezdetnél tartunk, s lassan nem tudni, hogy ebből, vagy más okból-e, de elfogynak a beruházók és ezzel együtt nyilván a beruházások is. Számításaink szerint az alapközművek közös megépítése jóval kevesebbe kerülne, mintha azt külön-külön üzemenként építenénk meg. Helyesnek tartanánk, ha a koncentrált ipartelepítés elvét az Országos Tervhivatal illetékesei — az időtényezőt is figyelembe véve — megvizsgálnák, s ahol a gyakorlati megvalósítás különböző okok miatt nem járható út, ott ez lekerülne a napirendről. Abban az esetben viszont, ha igazunk van, akkor több segítséget kapnánk! Ehhez talán engedjenek még megtenni anynyi megjegyzést, hogy látszólag ellentmondás van a koncentrált ipartelepítés és aközött, hogy kisebb városok is kapjanak ipart. Egyrészt kon-