Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

191 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 192 1970. évekre át kell dolgozni, megjelölve, hogy a tervezett beruházások közül melyeket kell vállalati eszközökből, illetve a tanács fejlesztési alapjából finanszírozni, s ezzel együtt fogja a kormány megállapítani az állami fix összegű hozzájárulás mértékét. Még nem tudjuk pontosan áttekinteni, hogy milyen mértékű lesz a tanácsok fejlesztési alapja, de az már eléggé körvonalazódott előttünk, hogy a legnagyobbrészt kommunális és szolgáltató jellegű tanácsi vállalatok fejlesztési alapja nem lesz elegendő arra, hogy az előirányzott fejlesztéseket ebből biztosítsák. Ezért itt bizonyos nehézségek várhatók. Utalni szeretnék arra : a fővárosi tanács harmadik ötéves tervében pontosan körvonalaztuk, hogy a szolgáltatási és kommunális fejlesztésben milyen módon kívánunk előrehaladni. S ahogy az erőforrásokat pillanatnyilag át tudjuk tekinteni, érzésem szerint lesznek olyan gondjaink, hogy ezek a lakosság alapvető szolgáltatásai és kommunális fejlesztési igényeit esetleg nem fogják fedezni, pedig ezeket a harmadik ötéves tervben beterveztük. Ezért kérem a kormányt, hogy a legalapvetőbb, a lakosság kommunális ellátását a legérzékenyebben érintő fejlesztési céloknál ezt vegye figyelembe a fix összegű támogatás megállapításánál. Ezzel összefüggően csak még egy problémát szeretnék felvetni. Fock elvtárs beszámolójában jelentős helyet kapott az új mechanizmus egyik sarkalatos kérdése, a beruházási politika új alapokra helyezése. Értjük és világos, hogy a beruházási rendszert is a mechanizmus szabályainak kell alávetni és közgazdasági eszközökkel kell az összhangot megteremteni a lehetőségek és az igények között, ami természetszerűleg átmenetileg a beruházások csökkenésével fog járni, hiszen tulajdonképpen ezt is akarjuk elérni. De úgy gondolom, ez alól kivételt képeznek a lakásépítkezések és az alapvető kommunális beruházások. Fock elvtárs szólott beszámolójában a lakásépítési programról, amikor pártunk IX. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról beszélt, és külön kiemelte a lakásépítési program végrehajtását. Mégis úgy érzem, indokolt kérnünk, hogy a harmadik ötéves tervben előirányzott lakásépítési program feltétlenül teljesüljön, hiszen — azt hiszem —, ebben a körben nem kell sokat beszélni arról, milyen jelentős társadalmi probléma a lakáshelyzet a fővárosban, és érzésem szerint az egész országban. Végezetül én is szólni kívánok a szakigazgatási szervek kettős alárendeltségének megszüntetéséről. Aki a tanácsok területén dolgozik, csak örömmel üdvözölheti, hogy a kormányzat bízik a tanácsok végrehajtó bizottságaiban és megteremtette annak a lehetőségét, hogy a tanácsok ágazati, szakmai irányítása csak elvi, jogszabályi úton, a végrehajtó bizottságokon keresztül történjék. A jövőben a tanácsok szakigazgatási szervei a végrehajtó bizottságok szakmai osztályai lesznek, s a végrehajtó bizottság lesz felelős a kormány előtt a kormány határozatainak végrehajtásáért. Meg kell azonban mondanom, hogy ezzel nagymértékben megnövekszik a végrehajtó bizottságok felelőssége a szakmai irányítás terén. Ügy gondolom, ehhez a végrehajtó bizottságoknak is változtatniuk kell munkastílusukon, gyakrabban, operatívabban kell foglalkozniuk az egyes ágazatok szakmai kérdéseivel és fokozottabban kell ellenőrizniük és beszámoltatniuk a szakigazgatási szerveket. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni — ahogyan már a vitában is szó volt erről —, hogy azért a területen vannak még tisztázatlan kérdések, amelyek feltétlenül szükségessé teszik a kormány mielőbbi döntését. Végezetül még egy kérdésről kívánok szólni. Kérném a tárcák vezetőit, hogy az új elvek alapján az ágazati, szakmai irányításnál a minisztériumok sokkal jobban vegyék figyelembe, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságainak legalább tíz ágazati, illetve funkcionális főhatóság és minisztérium elvi irányítását kell figyelembe venniük. • Arra kérjük tehát az elvtársakat, hogy ne árasszák el a tanácsokat különböző rendeletekkel, aprólékos utasításokkal, mert ez még csak nehezíti a végrehajtó bizottságoknak amúgy sem könnyű helyzetét. Ugyanez vonatkozik természetesen a fővárosi tanács végrehajtó bizottságára és szakigazgatási szerveire is a kerületi tanácsok vonatkozásában. Kedves elvtársak! Az eddigi intézkedésekből, a kormány beszámolójából nagyfokú bizalom árad. Erre a bizalomra úgy válaszolunk, hogy legjobb képességeink szerint a reform érvényrejuttatásán dolgozunk, s a felmerülő problémákat, nehézségeket a továbbiakban is őszintén feltárjuk, a jelentkező ellentmondásokat leküzdjük, ebben részt veszünk. Ügy érzem, hogy erre megfelelően fel vagyunk készülve. A magam részéről a kormány beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Szilágyi Gábor elvtárs következik szólásra. DR. SZILÁGYI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A kormány beszámolója őszintén és nyíltan foglalkozott az ország politikai és gazdasági helyzetével, a harmadik ötéves terv eddigi teljesítésével, a soron következő évek feladataival. Eredményeinkben egyre inkább realizálódik az a nagymérvű fejlődés, ami az ország iparosításában a felszabadulás óta, de különösen az utóbbi tíz évben végbement. A változást lemérni főként azokon a területeken lehet, ahol korábban számottevő iparral nem rendelkeztek. Ezek közé tartozik HajdúBihar megye is. A pártnak és a kprmánynak a vidék iparisítására vonatkozó politikája megyénkben is jól érvényesül. Az ipar fejlődése a második ötéves tervben meggyorsult, a termelés növekedésének évi üteme meghaladta a 12 százalékot, gyorsabb az országos fejlődés átlagánál. Ez nyilvánvalóan összefügg a beruházáspolitikával is. Azonban annak ellenére, hogy a fejlődés üteme itt a legmagasabb, a termelési és foglalkoztatási szint még mindig alacsony. A lemaradás behozásához, a megfelelő ipari struktúra kialakításához