Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1295 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1296 Szorosan ehhez a gondolathoz kapcsolódik és korábbi évek tapasztalataiból következik, hogy az új iskolatípusok kialakítása és munkájának megindítása csak a személyi, tárgyi és tartalmi feltételek biztosítása után vezethet célhoz. Ez azt jelenti, hogy a jól megfogalmazott tantervek alapján elkészített tankönyvek, felszerelési eszközök és tantermek biztosítása után szabad csak az új iskolatípusokat bevezetni. ' Ezen a területen Heves megye viszonylatában súlyos probléma jelentkezik. A tárgyi feltételek jelenleg csak részben vannak biztosítva. Az egy osztályteremre jutó tanulók, valamint az egy osztályteremre jutó tanulócsoportok számát illetően megyénk az országos átlag mögött, a ranglista utolsó vagy utolsóelőtti helyein szerepel felváltva. Heves megye súlyos tantermi helyzetére az egri iparitanuló intézet jellemző. Itt 36 szakmában 1400 ipari tanuló képzése folyik, mindössze öt tanteremben. A megfelelő szakmunkásképzés biztosítása érdekében szinte elengedhetetlen az ipari tanulók oktatási helyzetének sürgős megjavítása és a már tervezési stádiumban levő iparitanuló intézet mielőbbi megépítése. Heves megye ez irányú gondjainak megoldása fokozott figyelmet igényel. Tudatában vagyunk annak, hogy anyagi erőink végesek, de hangsúlyozni kell, hogy a tantermek fejlesztésébe biztosított kereten belül Heves megyében fokozott erőfeszítéseket kell tenni az országos átlag megközelítése vagy elérése érdekében. Ezzel kapcsolatban legyen szabad utalnom arra a körülményre, hogy a Minisztertanács éppen ezen gondokból kifolyólag már 1961-ben foglalkozott Heves megye oktatási helyzetével. Határozott állásfoglalás is született arra nézve, hogy megyénkben az oktatási tárgyi feltételeket meg kell javítani. Sajnos az azóta eltelt időben ennek ellenére nem történt semmi olyan intézkedés, ami kiemelte volna megyénket az országos "átlaghoz viszonyított elmaradásából. Az elmondottak alapján engedjék meg, hogy érveinkkel alátámasztott igényünket ismételten előterjesszük Heves megye problémái megoldására. Tisztelt Országgyűlés! Ezután néhány gondolattal a reáltárgyak oktatásával szeretnék foglalkozni. Nem vagyok pedagógus és nem érzem magam hivatva ennélfogva az okok alapos elemzésére, de nem mehetünk el szó nélkül amellett a sajnálatos tény mellett, hogy a tanulók érdeklődése erősen megcsappant a reáltárgyak iránt. A jövőben rohamosan növekvő igény fog jelentkezni a matematikusok, fizikusok, kémikusok, azaz a reáltárgyak művelői iránt. A nagyüzemi szervezés, a sokrétű munkafolyamat előkészítése, gazdaságossági elemzések és a tudomány minden ága bonyolult matematikai számításokat igényel. Magasrendű komplex műszaki ismeretek válnak szükségessé annak érdekében, hogy a jövő bonyolult berendezéseit tervezni és üzemeltetni tudjuk. Ebben az új helyzetben az elektrotechnika, az elektronika, a fizika, a kibernetika és számos új tudományág szükséges ahhoz, hogy kiszolgáljuk a gépet, amely az ember feladatait részben vagy egészben átveszi. Ehhez a reáltárgyak ismerete és ezen terület dolgozóinak az eddiginél jóval magasabb létszáma válik szükségessé, bizonnyal már a közeljövőben is. * Amikor a követelmények éppen a reáltárgyak megismerése és művelői számának növekedése iránt támasztanak igényt, akkor a tanulók érdeklődése éppen ezektől a tárgyaktól fordult el. Mondhatnánk azt is, hogy bizonyos elidegenedés tapasztalható a reáltárgyak művelése iránt. Tény, hogy megyénk pedagógiai főiskoláján a humántagozatokon ötszörös túljelentkezés történik, amikor a matematika-fizika, vágy a matematika-kémia szakon már 13—16 ponttal is felvételt lehet nyerni az alacsony jelentkezési szám miatt. Nem egyszer az előirányzott létszám betöltése is gondot okoz. Ugyanakkor a humántárgyaknál a 20 pontot elérők között kell válogatni. Egyik főiskolai tanárral, aki e szakma ismert művelője, a kérdésről beszélgetve, arra a következtetésre jutottunk, hogy nem a tanulók koponyájában van a hiba: tanulóink alkalmasak a reáltárgyak megismerésére. Ezt igazolja, hogy jó hírünk van a világban, mert itthon és külföldön nagyhírű magyar matematikusok és fizikusok szereznek dicsőséget hazánknak. Akkor mégis mi lehet az oka, hogy ilyen hagyományok mellett ifjúságunk kezd érdektelenné válni a reáltárgyak iránt? A kérdést elemezve úgy gondoljuk, hogy nem a tantervben van a hiba, hanem inkább a tankönyvekben. A tankönyvben leírtak nem biztosítják az alapelvek begyakorlását és az alapfogalmak mélyreható megismerését, hanem azonnal a gyakorlati alkalmazás forszírozására térnek át. Kétségkívül helyes az az elv, hogy az ismereteket gyakorlati vonatkozásban kell visszatükröznie az anyagnak, és az ismereteket összefüggéseikben kell tanítani. A könyvek azonban túlnyomórészt csak szabályokat tanítanak és az Öszszefüggések keresését és felismerését a példákban koncentrálva a tanulókra bízzák. Az alapfogalom rövid ismertetése után a könyvek szinte fejest ugratnak példáikon keresztül a bonyolult feladatokba. így válnak a feladatok részben rejtvényszerűvé és meghaladják a tanulók képességeit. A sikertelen próbálkozások pedig letörik az ambíciót. A sok bonyolult példa közül csak egyet szeretnék idézni. Az egyik középiskolai fizikai tankönyvben a következő példa olvasható. „Számítsa ki a tanuló egy elektromos hűtőszekrény hőelvonásának ismeretében azt, hogy mennyi közönséges jégre lenne szükség 24 órán át azonos hűtőhatás elérésére. Ezután forintban mutassa ki, hogy mi gazdaságosabb: elektromos hűtőszekrényt üzemeltetni vagy közönséges jeget vásárolni." Elnézést kérek, ez nem tanulónak való feladat a középiskolában, hanem kimondottan szakembernek való probléma. Sorolhatnám még a hasonló és a tanulók számára rejtvényszerűnek tűnő példákat. De egy kétségtelen: a feladatok zöme azonnal komplex problémához vezet és az alapfogalom kellő begyakorlása nélkül a példákban több más alapismeret egyidejű alkalmazását is megköveteli. Világos ezáltal, hogy az alapelvek begyakorlására elegendő idő nincs biztosítva, és az alapismeretek hiánya rányomja bélyegét a tanulók viszo-