Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1297 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1298 nyara a reáltárgyak iránt. Nem vitatjuk, hogy tankönyvíróink értenek a matematikához, fizi­kához, kémiához, de azt már lehet vitatni, hogy az általuk írt tankönyvek útján elérjük-e á kí­vánt eredményt. Engedjék meg, hogy vitassam a jelenleg kö­vetett gyakorlatot, hogy a több mértékrendszer egyidejű- oktatása a középiskolai fizikai tanul­mányokban célravezető-e. Nem túlzott-e a kö­vetelmény ugyanazon fizikai fogalom kifejezé­sére két egyenletet felírni ugyanakkor, amikor a tanuló még a fogalmat sem tette magáévá? Sok pedagógus véleményét összegezhetem akkor, amikor azt mondom, hogy egyidejűleg az alap­fogalom és egy mértékrendszer megismerése is elegendő, és ennek begyakorlása után kellene az ismereteket megalapozottan továbbfejleszteni. Mondanivalómat alátámaszthatom azzal, hogy a közelmúltban egy tanfolyamon vettem részt, ahol több mérnök volt jelen. Az egyik mérnök­apa zsebében hozta középiskolás fiának trigono­metriai példáját, miután előző este sikertelenül kísérletezett a megoldásával. (Derültség.) Amint elmondta, nem tudta eldönteni, hogy tudomá­nya mondott-e csődöt, vagy a példa komplikált, A jelenlevő számos mérnök csak erőfeszítések árán végzett a példa megoldásával. Közben ki­alakult álláspontunk, hogy ez nem közép­iskolai feladat, hanem rejtvény. Ebből is kitű­nik, hogy a tanulók hosszú órákat foglalkoznak a reáltárgyakon belül az összefüggések megis­merésével és képességüket sokszor meghaladó példák megoldásával, anélkül, hogy az alapisme­retek begyakorlására kellő gondot és időt fordít­hatnának. És ha ez így van, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a tanulók érdeklődése a legfogéko­nyabb korban elfordul a reáltárgyaktól és nem egyszer ellenszenvvel viseltetik irántuk. Ide kívánkozik — és ezt úgy szeretném meg­jegyezni, hogy a tekintélyen ne essék csorba —, hogy ezeknek a tárgyaknak az oktatása nem egyszer magának a pedagógusnak is gondot okoz. Ehhez a kérdéshez még annyit, hogy vala­hol hibának kell lennie, mert nem véletlen, hogy egy sor tankönyvi példát a tanulók közül nagyon kevesen, nem egyszer egy sem tud megoldani. Nem állíthatom, hogy egyedül ez a probléma a reáltárgyak iránt mutatkozó elidegenedésnél. Kétségtelen azonban, hogy egyik fontos ténye­zője lehet. Tekintettel arra, hogy a középiskolai tankönyvek most állnak átdolgozás alatt, vagy a közeljövőben kerülnek átdolgozásra, szerény ja­vaslatom az, hogy ezt a szempontot kísérjék fi­gyelemmel. Itt kell elmondanunk az előzőkön túlme­nően, hogy a reáltárgyak oktatásához megfelelő számú és képzettséggel rendelkező tanerőt kell biztosítani. Megyénk néhány középiskolájában tanári munkakörben főiskolai végzettségű tan­erőket kell foglalkoztatni. Ennek oka lehet az, hogy a matematikusok és fizikusok nem hagyják el tanulmányaik befejezésekor Budapestet vagy egyéb egyetemi városainkat, és inkább vállalnak munkát más munkaterületen, mint vidéki isko­lában a tanítást. Gondolni kell arra, hogy az ipar és különböző intézmények egyre több matema­tikust és fizikust foglalkoztatnak, s a tanárok egy része szívesebben vállal előnyösebb anyagi feltételek mellett ipari munkaterületet. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom további részében szeretnék rámutatni egy-két olyan ked­vezőtlen jelenségre, amely a felnőttoktatás terü­letén bizonyos megfontolást igényel. Felmerül a gondolat, hogy miképpen reagálnak a felnőtt ok­tatásban részt vevők arra a lehetőségre, amelyet a törvény széles körben biztosít számunkra. Ál­talánosnak tűnő jelenséget szeretnék összefog­lalni példaként egyetlen beszélgetésre korlátozva, amelyet a közelmúltban egy villamosüzem dol­gozójával folytattam. Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt elvégezte a gimnáziumot és leérett­ségizett. Jelenleg a gépipari technikum IV. osz­tályát végzi. A közelmúltban arról volt szó, hogy képzettségének megfelelően felelősségteljesebb beosztásba helyezik, ezt azonban visszautasí­totta, hivatkozással arra, hogy ez akadályozná a tanulásban. Kérdeztem, mit szándékozik tenni, ha elvégezte a gépipari technikumot. Azt vála­szolta, hogy tovább akar tanulni a híradástech­nikai technikumban. És azután? — kérdeztem. A válasz az volt, hogy elmegy a vállalattól, mert jelenlegi munkahelyén nem lát perspektívát. Fe­lettesétől megtudtam, hogy felelősségteljesebb munkát vonakodik elvállalni, ugyanakkor bér­követeléssel jelentkezik, elvégre nem hiába ta­nult eddig. Tehát összesen 12 évet szándékszik az üzemnek és közvetlen munkatársainak segít­ségével tanulni és utána munkahelyet fog vál­toztatni. Gyakran találkozunk ilyen és hasonló törek­vésekkel. Nem egy esetben tapasztaltuk, hogy csak a tanulmányi kedvezmény miatt, a maga­sabb beosztás eléréséért tanulnak sőt ad abszur­dum az is előfordult, hogy üdülésre is telik a ta­nulmányi szabadságból. Ügy gondoljuk, hogy a törvény nem ilyen­fajta kedvezmények biztosítására készült. Éppen ezért felmerül a gondolat, tisztában van-e min­denki azzal, hogy mi a tanulás célja? Tisztában van-e mindenki azzal, hogy a tanulás nemcsak az egyén részéről áldozat, hanem a társadalom, a közvetlen munkatársak részéről is? Egyesek a. tanulást öncélnak tekintik és fáradozásuk egye­dül a „boldogító papír" megszerzésére irányul. Pedig már napjainkban sem, a jövőben pedig még kevésbé fog egy papír egész életre szóló poggyászt biztosítani. Meg kell szívlelni annak a brit akadémikusnak a véleményét, aki azt ál­lítja, hogy a napjainkban megszerzett diploma nem egy életre szóló poggyász. A jelenleg ta­nulók nemzedéke ennek az évszázadnak a végén még tevékenyen fog dolgozni, amikor a jelenlegi műszaki és természettudományi ismeretek rész­ben vagy egészben elavultak. Ettől a sorstól csak azok lesznek mentesek, akik maguk állandóan képesek lesznek megújí­tani a tudásanyagot, egy emberöltőn belül talán többször is. Ezért irányítsuk a figyelmet arra, hogy napjainkban a papír megszerzése egyedül nem old meg mindent és nem zárja le a tanulás korszakát. A megismert anyag avulása oly gyors, hogy csak az tarthat lépést és maradhat az élvonalban, aki nagyon alapos tudást szerzett tanulmányai során és azt rendszeresen tovább fejleszteni képes. Ezért válogassuk ki. és része-

Next

/
Oldalképek
Tartalom