Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1287 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1288 Engedjék meg kedves Képviselőtársaim, hogy röviden ismertessem még megyénk mezőgazdasági ipari szakmunkásképzésének helyzetét. Sokan említették, én is említettem már, hogy mind az általános iskolát végzettek, mind az érettségizett fiatalok nagy része inkább az úgynevezett „divatosabb" szakmákhoz vonzódik, míg a mezőgazdasági jellegű szakmákba csak nehezebben tudunk megfelelő számú tanulót irányítani. Van azonban a mezőgazdaságban is egy-két olyan szakma, amelyre fiataljaink már nagyobb érdeklődéssel tekintenek. Ezek egyike a mezőgazdasági gépszerelő szakma. Megyénk területén az utóbbi évek során néhány gépállomáson megindult már a képzésük és az eddigiekben azt tapasztaltuk, hogy fiataljaink szívesen választották ezt a szakmát és ebben lemorzsolódásuk is csak igen kis méretű. Nagyon szeretném, ha Losonczi elvtárs egyszer majd megtekintené a Pásztói Állami Mezőgazdasági Gépállomást és meggyőződnék arról, hogy mit tud tenni egy olyan igazgató, aki szívügyének tekinti a mezőgazdasági jellegű iparitanuló-képzést, tanulóinak szakszerű szakmai oktatását, erkölcsi-politikai, nevelését is. Kazinczi János elvtárs Pásztón szinte a gépállomás saját erejéből alakította ki a majdnem negyven fős tanműhelyt és látta el tanulóit a szükséges szerszámokkal, munkaeszközökkel, felszerelésekkel, míg a Munkaügyi Minisztérium szerszámgépekkel is igyekezett a tanműhely berendezésében segítségre lenni. De gondoskodnak ott a tanulók szabadidejének megfelelő kihasználásáról, sportolási és kulturális tevékenységéről is. Meggyőződésem szerint különösen az emelt szintű képzés bevezetésével kapcsolatosan minden üzemnek, vállalatnak arra kellene törekednie, hogy legalább az elsőéves szakmunkás-tanulók csoportos tanműhelyi oktatását kötelezően biztosítsák. Akadnak még sajnos, ha elenyésző számban is olyan munkahelyek, ahol a szakmunkás-tanulókat, valami szükséges rossznak tekintik, vagy a legjobb esetben segédmunkásként kezelik, ahelyett, hogy a szakma szeretetére, elsajátítására nevelnék őket. Sajnos, néhol még néhány idősebb szakmunkásnál is mutatkozik bizony ellenszenv a tanulók iránt, különösen a szociális juttatásokkal, a szabadsággal, a fizetéssel, az ösztöndíjjal és a munkaidővel kapcsolatosan, talán abból kiindulva, hogy miért van jobb dolguk, mint nekik volt. Szeretnék még néhány szóval a felnőtt dolgozók továbbtanulásának tapasztalatairól is beszélni. Megyénk iskoláiban is úgy van, ahogy Kállai elvtárs az oktatási reform vitája kapcsán mondotta. „Napjainkban az iskolák jellege abban az értelemben is megváltozik, hogy nemcsak az ifjúság, hanem a felnőttek, második otthonává válnak." Az elmúlt tanév során több megyei gépállomás kérésére rendeztünk felnőtt dolgozók részére szakmunkás-vizsgára előkészítő tanfolyamokat, öröm volt látni azt a lelkesedést, amelyet e tanfolyamokon tapasztaltunk. A megtartott vizsgák is azt bizonyították, hogy a részükre biztosított tanulási lehetőséget menynyire komolyan vették és csak meghatódottan tudok arról is beszélni, hogy a mi iskolánkban szombat délutánonként, amikor fiataljaink lassan már hazafelé készülnek, messzi vidékről, még a szomszédos megyéből is, gyülekeznek régi tanítványaink, közöttük idős családapák, hogy a részükre szervezett különböző technikumok esti vagy levelező tagozatain tanuljanak tovább. Azt hiszem, nem szükséges ennek erkölcsi, politikai jelentőségéről, de nem utolsósorban tanulóinkra való hatásáról beszélni. Ezért e helyről is köszönetet kell mondanom az illetékes szaktárcáknak, amelyek lehetővé tették a vidéken tanulni vágyó felnőttek részére, hogy iskolájuk „második" otthonukká változhatott. Szeretnék még néhány olyan problémát megemlíteni, amely megyénk gondját képezi. Talán az egyetlen olyan megye vagyunk, amely nem rendelkezik felsőfokú oktatási intézménnyel, és ennek következtében az ipari szakember-szükséglet kielégítése is igen nagy erőfeszítéseket igényel. Jelenleg a középfokú gépipari technikusképzés és az ipar szakemberigénye között nincs megfelelő összefüggés. A salgótarjáni gépipari technikumban végzettek 15 százaléka tanul tovább, tíz százalék technikusként, 25 százaléka megyénkben fizikai munkásként és 50 százaléka más megyében helyezkedik el. Helyesnek tartanánk, ha a meglevő középfokú technikumunk felsőfokúvá, üzemmérnökképző intézménnyé szerveződnék át. Meg szeretném említeni azt is, hogy megyénk szénbányászata sem fejlődik olyan mértékben, hogy a nagybátonyi vájárintézetre ilyen minőségben és kihasználtsági fokon szükség lenne. A folyó tanévben beiskolázást nyert 75 vájártanuló is a várpalotai üzemnél kap majd elhelyezést. Ennek következtében ezt az intézetet is olyan — részben új — szakmunkás-képzésre kellene átszervezni, melyre a megyénk iparának a harmadik ötéves tervünkben fokozottabban lenne majd szükség. Ezért gondoskodni kellene arról, hogy a nagybátonyi intézetet esetleg az építőipar számára szervezzék át és ott például épületgépész-tanulókat is képezzenek, melyben már most is igen nagy a hiány egész megyénk területén. Szeretném e helyen megemlíteni és Ilku elvtársnak szíves figyelmébe ajánlani még azt is, hogy a műszaki jellegű iskoláink részére igen nagy segítséget jelentene, ha — a szomszédos államokéhoz hasonlóan — nálunk is felállításra kerülhetne, megvalósulhatna a Műszaki Metodikai Intézet, amely ipari szakoktatási dokumentációkkal, óratervekkel, tantervekkel, módszertani útmutatásokkal, tankönyvek kiadásával és didaktikai segítséggel látná majd el főleg a szakközépiskoláinkat. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A sok-sok probléma közül mindössze néhány gondolatban igyekeztem elmondani azokat, amelyekkel mindennapi munkám során találkoztam. Kiragadtam néhány olyat, amely nemcsak megyénkre jellemző, és szeretném ezekre is az illetékesek szíves figyelmét felhívni. Bátran elmondhatom e helyen is, hogy a szakmunkás tanulóintézeteink oktató-nevelőmunkáját végző dolgozói igyekeznek az oktatási reformban lefektetettek alapján végezni mindennapos fáradságos munkájukat. Minden igyekezetükkel azon munkálkodnak, hogy az ezzel kapcsolatos ren57»