Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

.1289 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1290 deleteket, határozatokat végrehajtsák és olyan szakembereket, szakmunkásokat neveljenek, akik megállják majd helyüket az élet minden területén. Az oktatási reformban lefektetettek és az itt elhangzottak megerősítették a szakmun' kás-képzés helyzetét, emelték intézeteink tekintélyét, megszabták azoknak az oktatási rendszerünkbeni helyét, a szakoktatásban dolgozó ok*ató-ne velőmunkát végzőknek pedig jövőbeli feladatát. Befejezésül arra szeretném kérni pártunkat, kormányunkat, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek határán belül mielőbb oldja meg a pedagógusaink által már olyan nagyon várt és most Ilku elvtárs által már megígért fizetésrendezést is. Kérem ézt különösen a fiatal és pályájuk kezdetén álló kartársaim nevében, akik nemcsak az iskola falai között, hanem az iskoláinkon kívül is — fővárosunktól a legeldugottabb kis tanyákig — végzik áldozatos oktató-nevelő munkájukat. Meg vagyok győződve arról, hogy a fiatal pedagógusaink lelkes és odaadó munkájukkal sokszorosan fogják majd a velük való fokozottabb törődést és annak az anyagiakban is megnyilvánuló megbecsülését pártunknak, egész dolgozó népünknek meghálálni. (Taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 16.47—17.07) Elnök: VASS ISTVANNÊ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Mándics Mihály képviselőtársunk következik szólásra. MÁNDICS MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Ismerve az oktatási rendszerről szóló 1961. évi III. törvény feladatait, tartalmát, valamint az oktatási reform megvalósítása során eddig megalkotott törvényerejű rendeleteket, különösen az alsófokú oktatásra vonatkozóan nagy örömmel hallgattam végig az eddig •elért eredményekről szóló tapasztalatokat. A törvény meghozásakor megfogalmazott célkitűzés szerint úgy kell fejleszteni az iskolahálózatot, hogy a kis települések felsőtagozatú tanulói számára még több központi, úgynevezett körzeti iskolát hozzunk létre. Ez a feladat az általános iskola általánossá tételének egyik leglényegesebb tényezője. Egyre határozottabban és céltudatosabban haladunk afelé, hogy a nyolcadik osztály elvégzéséhez valamennyi általános iskolái tanuló számára viszonylag azonos feltételeket teremt,sünk. Gondos előrelátás, szigorú felelősség érződik a "beszámolóból. Látjuk a következetes fejlődést és ha szólunk, azért tesszük, hogy a felmerülő problémák megoldását segítsük. Mindezeket az eredményeket a tudat formálása hozta, s a tudat formálását a társadalmi formák változása. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy felszólalásomban főként a hozzám közelebb eső feladatokról szóljak, mégpedig a körzetesítés problémájáról és a mezőgazdasági szakmunkásképzésről Bács-Kiskun megyében. Előttem már több képviselőtársam kitért felszólalásában e gondokra. Annak alapján is úgy érzem, hogy a mi megyénkben is, az Alföldön ezek fokozottabb mértékben jelentkeznek. A közoktatás vonatkozásában a második ötéves terv időszakában Bács-Kiskun megyében is tovább folytattuk a múltból örökölt elmaradottság felszámolását. Kulturális beruházásokra a négy év alatt egyre emelkedő ütemben 116 millió 520 000 forintot fordítottunk. Ezen kívül községfejlesztési alapból és vegyes beruházási forrásokból 90 általános iskolai tantermet építettünk fel. Megyénk az iskolareform-törvényének megfelelően különös gondot fordított az általános iskola minőségi mutatóinak javítására. Csökkentettük az egy tanerőre és az egy osztályteremre jutó tanulók, illetve tanulócsoportok számát, ugyanakkor a gyakorlati foglalkozást biztosító iskolák számát növeltük. Az ebbe bevont tanulók száma négy év alatt megnégyszereződött — jelenleg 72 százalékos — és ezzel megközelítettük az országos 76,3 százalékot. A felsőtagozatos tanulók szakrendszerű oktatásba való bevonását elsősorban a tanulóknak a körzeti iskola székhelyére történő beszállításával biztosítottuk. Emellett hét általános iskolai diákotthont hoztunk létre. Így a szakrendszerű oktatás kiterjesztése terén négy év alatt 12,9 százalékos emelkedést értünk el. Jelenleg általános iskolai felsőtagozatos tanulóink 81,8 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban. Az országos átlag 89 százalék. Húsz évvel ezelőtt merte-e valaki ezt gondolni? Az általános képen belül azonban területenként igen nagy különbségek és feszültségek találhatók. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után, ha lassú ütemben is, megindult a külterületi lakosság beáramlása a városokba és nagyközségekbe. Ugyanezen években (1962— 1963-ban), tetőzött az általános iskolákban a demográfiai hullám, és ugyanekkor indult meg erőteljesebb ütemben a körzetesítés. Mindennek eredményeként városi iskoláink túlzsúfoltak: az összes tanulócsoportok 32 százaléka a megye öt városában működik, ezzel szemben az összes tantermeknek csak 28 százaléka, található a városokban. A szakrendszerű oktatásba bevont 32 454 tanulóból 4360 bejáró, 7221 tanuló szakrendszerű oktatásba való bevonása pedig még megoldatlan. A szakrendszerű oktatás további kiterjesztéséhez többféle módszert kívánunk felhasználni: a közlekedés további javítása, szaktanároknak az osztott iskolákhoz történő kihelyezése és ahol ezek a módszerek nem vezetnek eredményre, újabb általános iskolai diákotthonok létesítése. Számolnunk kell azzal, hogy a megye legkiterjedtebb tanyás területein, a kecskeméti és a kiskunfélegyházi járásban, ahol a lakosság több mint 60 százaléka külterületen él, s e célra sem elegendő anyagi erő, sem megfelelő épület nem áll rendelkezésre, még huzamosabb ideig nem várható a kérdésnek társadalmi erőből történő megoldása. E területeken általános iskolás diákotthonok építése nélkül az általános iskola általánossá tétele nem oldható meg. A falusi diákotthonok hosszú távra szükségesek. így valósul meg az iskolareform azon célkitűzése, hogy az általános műveltség alapjait lehetőleg mindenki szerezze meg, hiszen többet