Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-17

1119 Az Országgyűlés ünnepi ülése 1965. április 3-án, szombaton 1120 taps.). Üdvözlöm az ülésünkön részt vevő Valentyina Nyikolajeva Tyereskovát, a világ első űrhaj ósnŐj ét (Nagy taps.) és Andrijan Nyikolajev űrhajósai ezredest Nagy taps.). Szívélyesen üdvözlöm összes külföldi és hazai vendégeinket. (Élénk taps). Tisztelt Országgyűlés ! Képviselőtársaim ! Kedves Vendégeink! Húszéves jubileumát ünnepeljük hazánk felszabadulásának. Huszadik évfordulóját annak a feledhetetlen tavaszi napnak, amelyen a szovjet hadsereg, az oldalán fegyvertársként küzdő román, bolgár és jugoszláv csapatokkal együtt megsemmisítette hazánkban a gyűlöletes náci-fasizmus uralmát. Vele együtt került a történelem süllyesztőjébe a dicstelen népellenes Horthy-rendszer. Megnyílott népünk útja a független, szabad és demokratikus Magyarország építéséhez. A magyar nép jogos büszkeséggel tekinthet vissza a néphatalom éveiben kivívott eredményeire. Magyarországon örökre száműzték a kizsákmányolást, a nyomort, a szolgai megaláztatást. Hazánk minden gazdagsága, szépsége, kultúrája közkinccsé vált. Egész dolgozó népünk szabadon, biztonságban, növekvő jólétben él és egységbe tömörülve munkálkodik boldog jövőjén, a szocializmus teljes felépítésén. A Szovjetunió és a többi szocialista ország népeivel történelmi sorsközösség fűz össze bennünket. Egységbe forrasztanak bennünket az emberiség legszebb álmainak megvalósításáért, a kommunizmus felépítéséért, a béke megőrzéséért kifejtett közös erőfeszítéseink. Erre lelkesít bennünket és velünk együtt egész dolgozó népünket mai ünnepi ülésünk is. Tisztelt Országgyűlés! Ünnepi ülésünk napirendjén a magyar nép felszabadulása történelmi jelentőségének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat szerepel, amelyet a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke nyújtott be hozzám. Felkérem Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét, a törvényjavaslat előadóját, tartsa meg ünnepi beszédét. (Nagy taps.) DOBI ISTVÁN, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Zászlódíszt öltött, ünnepel Magyarország. Az ünnep melegét szívében érzi a nép. A szívekben élő hála vezet, amikor elsőnek én is kedves vendégeinket üdvözlöm. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján ünnepi ülésünk nevében köszöntöm a magyar népet. Tisztelt Országgyűlés! A felszabadulás előtt Magyarország és népe rendkívül nehéz helyzetben volt. Az 1919-es Tanácsköztársaság tragikus bukása után negyedszázados áldozatos, kemény és keserves küzdelem folyt itt a nemzet haladó erői és az országra nehezedő zsarnokság között. A harcot a munkásosztály forradalmi pártja, a kommunista párt vezette. A magyar munkásosztály szövetségben a dolgozó parasztsággal, élen járt az önálló nemzeti létért, függetlenségért, szabadságért folyó küzdelemben. Ebben a harcban szövetségesekre talált minden dolgozó osztályban és társadalmi rétegben. Az elnyomott tömegek erre figyeltek, innen vártak jelzéseket, irányítást — biztatást is a jövőre — s elmondhatjuk, hogy ezekben a háborúellenes antifasiszta küzdelmekben született meg a nemzet összefogása. A haladó és antifasiszta, békebarát erők mozgalmai, harcai, véráldozatai nem voltak hiábavalók. Tisztelettel és kegyelettel emlékezünk most azokra, akik fegyveresen szervezkedtek és harcoltak Magyarország német náci megszállói és a nyilas banditák ellen, a partizánharcok és az ellenállási mozgalom hősi halottaira, vértanúira. Érdemeik és áldozataik örökké emlékezetesek maradnak. Számunkra valóban megváltás volt a felszabadító seregek megjelenése hazánk földjén. A szabadságot hozták nekünk, a felemelkedés, az emberi élet lehetőségét sok millió elnyomott magyar számára. Népünk és országunk életében forradalmi és történelmi fordulatot jelentett a felszabadulás, ezért nevezzük és érezzük április 4-ét legnagyobb nemzeti ünnepünknek. Kérem kedves vendégeinket, elsősorban szovjet barátainkat, s mellettük azoknak az országoknak képviselőit, amelyek a szovjet seregek oldalán részt vettek Magyarország felszabadításában, az itt megjelent román, bolgár, jugoszláv küldötteket, fogadják a hála és tisztelet kifejezését, amelyet népünk, Országgyűlésünk és a magam nevében tolmácsolok, érezzék, hogy ez a hála és tisztelet népünk szívéből-lelkéből árad feléjük, országuk és népeik felé. (Nagy taps.) A hitleri háború legszörnyűbb szenvedéseit a Szovjetunió népei viselték. Ök hozták a legnagyobb áldozatot a fasizmus megsemmisítésére létrehozott nagy szövetség teljes győzelméért, s a mi felszabadításunkért is. Ezért érez a mi népünk soha el nem múló hálát és testvéri barátságot a szovjet nép iránt, ezért megbonthatatlan és örök érvényű a szövetség, amely Magyarországot a Szovjetunióhoz fűzi. Tisztelettel emlékezem meg ezen az ünnepnapon a fasizmus ellen harcolt szövetség többi országáról és népéről is, külön kegyelettel azokról az angol, amerikai és lengyel katonákról, akik itt haltak hősi halált, magyar földben pihennek, s csehszlovák barátainkról, testvéreinkről, akik velünk egyek voltak a szenvedésben és partizánharcaikkal a mi sorsunkon is enyhítettek. Ma ünnepel az ország, a magyar nép. Kérem kedves vendégeinket, osztozzanak örömünkben, s szeretném, ha a nagy ünnepség örömében a szocialista család és valamennyi szomszédunk részt venne. Tisztelt Országgyűlés! Virágzó országból, olyan életből, amelyben már igen sok a beteljesedett szándék és szépek, biztatóak a jövő kilátásai, tekintünk vissza a 20 év előtti helyzetre, a romokra, a kifosztottságra, a szomorú állapotokra, amit a múlt rendszertől örökségbe kaptunk, íme: mekkora munkára, teljesítményekre képes egy felszabadult nép, ha egységes az építés szándékában, az emberi munka és a szorgalom tiszteletében, ha hisz saját erejében, képességeiben és bízik jövőjében. Az újjáépítéshez a nép fogott hozzá: roncsokból gépeket, mozdonyt építettek, helyükre rakták a síneket, a kiforgatott villanypóznákat. A parasztok egy lóval, tehénnel szántottak, ha