Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-17

1121 Az Országgyűlés ünnepi ülése 1965. április 3-án, szombaton 1122 az sem volt, ásóval, kapával kezdtek dolgozni. így kezdődött. A kommunisták vezették a tömegek harcát a népi hatalomért, közben munkára mozgósítottak és hirdették, hogy bíznunk kell önmagunkban, szorgalmunkban, tehetségünkben, két kezünk munkájában, népünk jövőjében, holnapunkban és cselekednünk is kell érte. A politikai és társadalmi harcok közepette ahogyan ä nép erői fokról fokra fölénybe kerültek, ahogyan a hatalom átment a nép kezébe, úgy lett a népé a gyár, a bánya, a közlekedés, a bank, a kül- és belkereskedelem is. Eközben megszületett az új államforma, a népköztársaság, megalakultak a tanácsok és megteremtődött a nép államapparátusa, a közoktatás felelősségét a népi hatalom vállalta magára: így nyílott meg hazánkban a szocialista építés lehetősége. Most két évtizedes szabadság, sokszor nehéz és küzdelmes, de mindig a magunk javára végzett munka eredményeit vesszük számba. Nem feledhetjük el azonban, hogy miközben a nép éhezve építeni kezdett, már a felszabadulás utáni első időkben komoly politikai erők, nem lebecsülhető hagyományokra támaszkodva, egy letűnt világ szemlélete és fogalmai szerint tervezték a jövőt, a múlt átmentésén fáradoztak. Régi zsarnokságot próbáltak újjáéleszteni, személyekben és intézményekben a nép nyakára telepíteni. Ezzel próbálkoztak többször is, később is, a hatalomért folyó harc idején. Reményeik véglegesen 1956-ban hiúsultak meg, amikor tapasztalniuk kellett, hogy a magyar nép szocialista rendje megdönthetetlen. A kommunisták mindvégig hirdették, hogy nem engedhetünk, nem topoghatunk egy helyben. Különben visszajön a múlt és vele a nagybirtok, a nagytőke, a földtelenség, a munkanélküliség, a nyomor, a dolgozó ember jogtalansága és megalázása. Hinnünk kell a jövőben. A nép két évtized társadalmi harcai közepette mind nagyobb bizalommal fordult a Kommunista Párt és a vele szövetséges, következetesen haladó, baloldali erők felé, a jobboldal, a reakció pedig döntő, történelmileg visszavonhatatlan vereséget szenvedett. A legfőbb, amit ma mondhatunk és mondanunk kell az, hogy a hatalom szilárdan a munkásosztály vezette dolgozó nép kezében van, szocialista az ipar, a mezőgazdaság,» megszűnt a tőkés kizsákmányolás, leraktuk a szocializmus gazdasági alapjait. A múlt, a három millió koldus, a nyomor, a munkanélküliség, a szellemi sötétség, az urak Magyarországa örökre eltűnt. Új ország született, a dolgozók Magyarországa, amelyben a hatalomra egyedül hivatott, arra egyedül jogosult dolgozó nép uralkodik. Független Magyarország született, amelynek kül- és belpolitikáját nem külső hatalmak, hanem kizárólag a nép érdekei irányítják. A munkásság, a nép áldozatos munkájával nemcsak a romokát takarítottuk el, hanem megteremtettük a szocialista építkezés elengedhetetlen alapfeltételét, a nehézipart. Előbb \esak a szükségletek nyomában haladva, később" azonban már a nép megnövekedett igényeinek megfelelő módon fejlesztettük a könnyűipart, mind gazdagabban tudtuk ellátni közszükségleti cikkekkel a kereskedelmet. Iparvárosokat építettünk, új, hatalmas üzemekkel, kényelmes, korszerű lakónegyedekkel a dolgozók számára. Néhány iparágban elértük a világszínvonalat, sok árucikkünkkel a legnagyobb ipari országokkal is versenyképesek vagyunk. Húsz év tapasztalataiban joggal látjuk a biztosítékát annak, hogy munkásságunk és műszaki' szakembereink, gazdasági vezetőink biztosítani tudják a jövőre vonatkozó ipari terveink beteljesedését is. A magyar parasztság két forradalmat élt meg a 20 év alatt : a feudális nagybirtokrendszert felszámoló földosztást és a falu szocialista átalakítását. Mind a kettő történelmi jelentőségű lépés volt a falu és a parasztság életében. Ma már előttünk vannak az eredmények. A parasztok, szorgalma, a földhöz, a mezőgazdasághoz való hűsége, a bennük élő szenvedélyesség, évről évre erősíti a szocialista nagyüzemi gazdaságokat. A szövetkezeti parasztság termelő akarata népgazdaságunk egyik nagy és megbízható erőforrása. Nagyot fordult e 20 évben a munkásság sorsa. A munkásosztály az ország, a nép vezetőjévé lett, soraiból pártvezetők, államférfiak, gazdasági vezetők kerülnek ki. Az elmúlt 20 évben a munkásosztály bebizonyította, hogy hivatott az ország vezetésére, és kész hazájáért, a népért minden áldozatra. A hatalmas ipari fejlődés megháromszorozta a munkások számát. Sok százezer munkás dolgozik szocialista brigádokban, ahol a munkában bontakoznak ki a szocialista társadalom új embereinek erkölcsi tulajdonságai. A parasztember megszabadult a létért, a fennmaradásért vívott küzdelem gyötrelmeitől. A közösségi, nagyüzemi munka lehetővé teszi, hogy túl nézzen kis parcellája, faluja határain, érdeklődjön az ország, a világ dolgai iránt, új ház építésére, ruházkodásra, művelődésre, gyermekei neveltetésére gondoljon. A parasztemberek hű szövetséges társként ott állnak a munkások mellett a magas állami, társadalmi posztokon, megyei és országos feladatokat vállalva. A régi értelmiségnek is megvoltak a forradalmárai, bátor, haladó emberei és nem is csekély számban. A szocializmus vonzása évről évre erősebben hatott a tanult emberekre. Közben felnőttek a munkásosztályból és a parasztságból érkezett fiatalok, és azt tapasztaljuk, hogy ma már építőmunkában az öregebbek és a fiatalok, a régi és az új értelmiség egybeforrt. Eredményeink mögött megtaláljuk a régi értelmiség erőfeszítéseinek, építő, jó szándékú közreműködésének bizonyítékait és a fiatalok kezenyomát. Töltse el egész értelmiségünket elégedettséggel az. a tudat, hogy munkájával a népet, a tömegeket, az emberi haladást szolgálja. Az ifjúságunktól azt kívánjuk, hogy tiszteljék a felszabadulás és az utána következő évek sokat fáradozott idősebb nemzedékét, de ugyanakkor képességeik és a népi hatalom intézményeiben szerzett tanultságuk eredményeit forradalmi lendülettel fenntartás nélkül bocsássák a szocialista építés rendelkezésére. A jövőért való felelősség egy részét fokról-fokra a fiataloknak kell átvállalniuk. 49*