Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1263 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1264 inkább választják a nyolc osztály után a leányok, mint hogy ipari tanulónak menjenek. A népgazdaság szakmunkás-igényéhez mérten a szakmát tanulni akaró fiatalok száma alacsony. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy egy-egy divatos szakmára sokszoros jelentkezés mutatkozik, ugyanakkor a népgazdaság számára fontos és évente nagy létszámot igénylő, megbecsült, jó keresetet biztosító szakmák iránti érdeklődés a szükséglet alatt marad és a fontos szakmákra való utánpótlás biztosítása veszélyben van. Helytelen a nőknél kialakult az a nézet, hogy a nőknek nem való az építő- és a gépipari szakma. Hogy ez mennyire" nem fizikai adottság kérdése, hanem helytelen szemléleti kérdés, ezt bizonyítja a velem együtt dolgozó Sebestyénné esete is, aki 13 éve dolgozik a vasipari szakmában, mint gyalus, és havi keresete 2000—2200 forint között mozog. Vagy Both Júlia kiváló esztergályos, Gulyásné marós, akiknek a keresete szintén eléri a hasonló korú technikusok keresetét. Ehhez szeretném hozzátenni, hogy 30— 30-an szabadultak ezekben a szakmákban és mindegyik szakmában csak egy-egy maradt meg. Sokan vannak, akik az előbb említett szakmunkásnőkkel együtt nyertek szakmai képesítést, de felcserélték a fizikai munkát például az írógéppel, a szakmában gyakorlatot nem folytatnak, hanem más területen dolgoznak, és mi az eredmény? Csak havi 1200—1400 forintot keresnek. Sokszor találkoztam azzal a nézettel, hogy egy érettségizett fiatal, aki bekerül az üzembe és még kellő szakmai ismeretekkel nem rendelkezik, főként nem a fizikai, hanem a szellemi munka felé orientálódik. Sértve érzik magukat és el sem képzelik, hogy a szakmunkásnak ' egyegy bonyolultabb munka elvégzéséhez mennyire fontos a megfelelő elméleti szaktudás. A technika fejlődése és mai állása mindinkább magas 'szaktudást igényel. Egyes szakmákban a követelményeket össze sem lehet hasonlítani a 20—30 év előtti követelményekkel. Üzemeink nagy részénél már most is elmosódik a fizikai és a szellemi munka közötti különbség. Társadalmi rendszerünk is közelebb hozta a szellemi és a fizikai munkát. A gyárakban egy-egy berendezés elkészítésén együtt dolgozik a mérnök, a technikus és a szakmunkás. Helytélen tehát ez a felfogás mind a szülők, mind a fiatalok, sajnos sok esetben az üzemek részéről is, hogy a közép-, vagy felsőfokú 'iskolából kikerült fiatalokat csak szellemi munkán lehet foglalkoztatni. Az élet mást kíván. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ezt is egy példával támasszam alá. Egyik fiam technikusi végzettséggel rendelkezik. Az iskola befejezése után bekerült az üzembe, mint technikus. Fiam előtt nem volt ismeretlen a fizikai munka, és egyetértett velem abban, hogy csak akkor válik belőle jó technikus, ha az iskolából kikerülve előbb a munkapad mellett dolgozik. A vállalat, ahol ma is dolgozik, mindennek ellenére közelharcot folytatott velem, hogy a fiam által és általam elképzelt több éves gyakorlat előtt technikusi munkakörbe helyezze, tehát íróasztal mellé. Ez a harc két éven keresztül folyt köztem és a vállalat között, mert végül is technikusi munkakörbe tették, holott én ezzel ma sem értek egyet. A fizikai munkán eltöltött két év nagy segítséget adott ahhoz, hogy a továbbiakban fiam, mint technikus megállja á helyét. Véleményem szerint azonban még ma is hátrányban van azokkal a technikusokkal szemben, akik például mint szakmunkások végezték el a technikumot. A jelenlegi legnehezebb problémának én éppen azt tartom, hogy a társadalom, igénye és az egyén igénye a szakmaválasztás terén nincs összhangban. Sokan teljesen figyelmen kívül hagyják a népgazdaság igényeit, és csak a saját jelenlegi elképzeléseiket tartják fontosnak. Nem gondolnak arra, hogy az egyes divatos szakmák már most is telítettek és mire kitanulják mesterségüket, nagyon nehéz lesz, esetleg nem is tudnak szakmájukban elhelyezkedni. Nem gondolnak arra, hogy ugyanakkor a népgazdaság számára létfontosságú szakmákban éppen a .nagyfokú munkaerőhiány miatt akadozik a tervek teljesítése. Sokan mindent a pedagógustól várnak a pályaválasztás tekintetében. A pedagógusoknak persze — meg kell mondanom — nagyon nehéz a dolguk. Azt meg tudják mondani, mely szakmák felé van a gyermeknek adottsága, de egy nagyon lényeges dolgot,- a társadalom igényeit sok esetben nem ismerik és nem eléggé tudatosítják azt, hogy a fizikai munka társadalmunkban ugyanolyan megbecsült, mint bármely szellemi munka. Készülnek ugyan felmérések, hogy mely szakmákra hány tanulót vesznek fel a következő évben, de ezeket az adatokat későn kapják meg, év közben nem tudják feldolgozni. Szükség lenne tehát velük is ismertetni, hogy mely szakmákban hány tanulót tud népgazdaságunk foglalkoztatni. Ez támpontot adna, hogy mely szakmák felé irányítsák a tanulókat. Sok függ tőlük, mert tapasztalatukkal és elfogulatlanságukkal, valamint a szülők előtti tekintélyükkel sokat tehetnek. A társadalom igényeit és az egyéni igényeket csak ilyen előzetes, tervszerű munkával tudjuk összhangba hozni. Szükség van tehát arra, hogy a Hazafias Népfront, a sajtó, a rádió és a tv. részéről fokozottabb felvilágosító munka folyjék ebben az irányban. Évekre előre megadott szakmunkás-szükséglet ismeretében kell ezt a munkát központi irányítással végezni. Tudományos alapon működő tájékoztató hálózatnak kell kialakulnia, ahol hozzáértő emberek széles körű felvilágosító munkát nyújtanak az érdeklődő szülőknek, pedagógusoknak, tanulóknak egyaránt. A szülők, a tanulók igénylik is ezeket, és ha időben kapnak megfelelő útbaigazítást, hallgatnak is rá, ezt tapasztalatból tudom. Kedves Képviselőtársaim! Elgondolásom végére értem. Egy dolgot szeretnék azért megemlíteni. Képviselőtársaim mindnyájan egyetértettek azzal, amit Ilku elvtárs beszámolójában, referátumában elmondott. Én egyetértek Kaszás képviselőtársammal, ő egy csomó problémát felvetett. Egyetértek a miniszter elvtárs tájékoztatásával is, de maradt egy csomó nyitott kérdés.