Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1251 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1252 kában pártunk és kormányunk helyes intenciója I szerint annak megindításától kezdve szakembereinken kívül részt vállalt városaink és falvaink dolgozó népe is, vagyis az egész ország. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy szocialista tanterveinkbe tartalmasabb és a társadalmi élet számára hasznosabb ismeretanyag került, amely jobban felkészít a termelésben, a társadalmi életben szükséges feladatok ellátására. De ugyanilyen eleven és osztatlan társadalmi érdeklődés kíséri a szocialista tantervi célkitűzéseket realizáló reformtankönyvek kiadásának munkáját is. A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tankönyvkiadó harmonikus együttműködésének nagyszerű eredményei ezek a tartalmi és formai szempontból egyaránt korszerű kiadványok, sőt, amennyiben jobb papír felhasználásával készülnének, valóban elmondhatnánk, hogy tankönyvkiadásunk is világszínvonalon áll. A Könnyűipari Minisztériumnak éppen ezért döntő módon kell elősegítenie azt, hogy ez így is legyen. Az iskolareformnak az említett tantervek és tankönyvek mellett további fontos dokumentuma a nevelési terv és az e hét keddjén megjelent középiskolai nevelési terv is. A mi társadalmunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában él. Kialakítottuk a szocialista termelési viszonyokat, és ma ezek talaján alakul, formálódik népünk szocialista tudata, benne még keveredik az új és a retardáló* régi, és a felnövekvő nemzedékre nyilvánvalóan hat a kettő szynbiózisa, eszmékben, etikai nézetekben stb. Iskolába járó gyermekeinkre a szocialista világnézet és erkölcs mellett még hatással vannak a kispolgári gondolkodás maradványai, még harcban van egymással az idealista és materialista társadalomszemlélet. Mindez arra utal, hogy az alapdokumentumok elkészítése után széles körben kell kibontakoznia annak a pedagógiai szakirodalomnak, amely tudományos ekzaktsággal dolgozza fel a szocialista tudatformálás elvi és gyakorlati pedagógiai problémáit. A szocializmus teljes felépítésének a szocialista tudat kialakítása elengedhetetlen követelménye. Ezért van nagy jelentősége az iskolai nevelőmunka és a nevelési feladatok megoldásának, ezért szükséges a nevelési tervek széles körű megvitatása pedagógusok és szülők körében egyaránt. Erre annál is inkább szükség van, mert a tanulókra még nem egyszer ellentétes, egymásnak ellentmondó benyomások hatnak — ahogy Cseterki elvtárs is említette —, bár elenyésző módon, de még mindig megtalálható az úgynevezett kettős nevelési elv nemkívánatos légköre. A nevelési tervek gondos megvitatásának ezért van halasztást nem tűrő, nagy jelentősége. Pártunk Központi Bizottsága ez év március 11-én tárgyalta meg a legfontosabb ideológiai feladatokat, pedagógusaink zöme pedig még a múlt évben megismerkedett az irányelvekkel. Pedagógusaink azonban igénylik az irányelvek alapos feldolgozását. Az illetékes oktatási osztályok a pedagógusok továbbképzési napjainak keretében gondoskodjanak azok aprólékos feldolgozásáról, megvitatásáról. Ezek a viták ugyanis 56 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ igen hasznos anyagot szolgáltathatnak majd a végleges nevelési tervek elkészítéséhez is. Meggyőződésem, hogy a korszerű tananyagkiválasztást rögzítő tanterv, a tantervi anyagot rögzítő jó reformtankönyvek után a precíz nevelési tervek elkészítésével csak siker koronázhatja reformcéljaink megvalósítását. Iskolareform-politikánk fenti, elsősorban elvi megfontolásokat tartalmazó vonatkozásainak állandó kísérő jelensége a korszerű iskolahálózat kiépítése. Ebben a vonatkozásban elmondható, hogy a Horthy-korszak népellenes iskolapolitikájától rendkívül terhes hagyatékot kaptunk örökségbe. Az iskolák és a tantermek száma az egész letűnt korszakban, különösen falvainkban és nagyvárosaink munkáslakta perifériáin egyáltalán nem, vagy nem számottevő módon növekedett. A meglevő iskolák és tantermek állaga és felszerelése pedig egyáltalán nem felelt meg a korszerű iskolákkal szemben támasztott követelményeknek. Pártunk és kormányunk éppen ezért, kezdettől fogva a legnagyobb figyelmet szentelte ennek az elszomorító örökségnek felszámolására. Legyen szabad ennek illusztrálására utalnom a mi megyénk, Fejér megye helyzetére. Megyénkben az 1964—65-ös tanév adatai szerint 23? iskolaépület van 1191 tanteremmel, 1823 tanulócsoporttal, bennük 60 142 tanulóval. Ez azt jelenti, hogy egy tanteremre több mint 50 tanuló jut. Megyénkben 1947-től 1965-ig 68 általános iskola épült, 310 tanteremmel, öt középiskola 48 tanteremmel. Látható, bár megyénkben sok új iskola épült, a helyzet mégsem mondható kielégítőnek, mert az összes tanteremnek használt helyiségek 24,3 százaléka szükségtanterem, 53,1 százalékában pedig váltakozó tanítás folyik. Viszont kétségtelen, hogy megyénk oktatásügyi és más megyei szervei igen komoly erőfeszítést tettek és tesznek a korszerű iskolaépületek építése, felszerelése irányában. A következő ötéves tervben ezen az úton tovább kell haladnunk, mert meglevő tantermeink száma az országos átlag alatt van. Iskoláink többsége az egészségügyi követelményeknek megfelel, bár el kell mondani azt, hogy vannak még olyan új iskolatípusaink, amelyek egészségügyi követelményt hagynak maguk után. Űj iskoláink tantermei világosak, mellékhelyiségeik tiszták, bár takarításuk nem mindenkor megoldott az ölelkező, a váltakozó tanítás miatt, így a délután jövő gyermekek bizony nem mindenkor kapnak jó örökséget a délelőttiektől. Nincs megoldva és további erőfeszítéseket kíván a napközi problémája. Megyénkben 79 napközis szoba van, 168 tanulócsoporttal. 6405 diákkal. Ez az igény még tovább nő, és már eddig is igen sok igényjogosultat el kellett utasítani a férőhelyek hiánya miatt. De nem minden napközinek használt helyiség készült ezzel a rendeltetéssel, sok helyütt osztálytermekben vannak a tanulók. Az ilyen megoldásokat mindenképpen átmeneti állapotnak kell tekinteni. Viszont addig is, amíg ezt nem tudjuk megoldani, a napköziben folyó munka minőségét kell megjavítani, tehát gondolni kell arra, hogy a gyermekek