Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1243 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1244 gúsága szervezésében is jusson kifejezésre, bár ez a tartalmi feladatokat nem helyettesíti, de megoldásukat elősegíti, vagy gátolhatja. Iskolarendszerünk alkalmas arra, hogy a fiatalokat felkészítse az életre, a termelő munkában való részvételre; ehhez szükséges, hogy javítsuk pályaválasztási nevelő munkánkat. Szükséges az, hogy a pedagógusok, szülők és tanulók egyaránt -ismerjék a pályaválasztás minden lehetőségét és feltételét. Szükséges az, hogy a pályaválasztás lehetőségeit ismertető füzetek, utasítások, rendelkezések hamarabb jussanak el az iskolákhoz, hamarabb kapjuk meg azoknak a középiskoláknak és szakmunkástanuló-iskoláknak a címjegyzékét, ahova a tanulók jelentkezhetnek. Szükséges az, hogy a pályaválasztással ne csak a végzős osztályokban foglalkozzanak. Ez a tárgykör ne csak egy-két osztályfőnöki óra anyagát képezze. Előrelátó, gondos, jó nevelő munkával erősíteni tudjuk iskolarendszerünk társadalomra gyakorolt pozitív hatását, elérjük a legfőbb célt, hogy fiainkból, lányainkból dolgos, boldog, alkotó emberek váljanak. Tisztelt Országgyűlés! Bár nem tartozik szorosan az iskolareform problémájához, mégis engedjék meg, hogy eleget tegyek választóim kérésének, akik megbíztak azzal, hogy továbbítsam a kormánynak köszönetüket a gyerekekről, és a munkából kilépettekről való fokozottabb gondoskodásért, a kétgyermekes családok családi pótlékának, valamint az alacsony kategóriájú nyugdíjaknak a rendezéséért. A művelődésügyi miniszter elvtárs beszámolóját a • Csongrád megyei képviselőcsoport nevében elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.47—12.07) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Molnár György képviselőtársunk következik szólásra. MOLNÁR GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A középfokú oktatással kapcsolatos törvényerejű rendelet intézkedései nemcsak állami és társadalmi szükségletet fejeznek ki, hanem a légérdekeltebbek, a fiatalok igényeivel is találkoznak. Oktatási reformunk eddigi eredményei, azok a nagy jelentőségű erőfeszítések, amelyek a továbbtanulás lehetőségeinek megteremtését, az iskoláztatás kiszélesítését, a korszerű általános és szakmai műveltség megszerzését teszi lehetővé, már eddig is rendkívüli jelentőséggel bírnak, öröm és büszkeség tudni, hogy hazánk, a Magyar Népköztársaság a közoktatás mennyiségi és minőségi mutatóit tekintve felveheti a versenyt a legfejlettebb kapitalista államokkal is. Míg negyed évszázada úri kiváltság volt nálunk a tanulás, a művelődés, a mai ifjú nemzedéknek minden lehetősége adva van, hogy tanuljon, művelődjék, felkészüljön az életre. Engedjék meg, hogy csak egy megye, Szolnok megye példáját, helyzetét idézzem, 1938ban 900 pedagógus működött, ma az általános és középiskolai nevelők száma 3400 fő. 1938ban a középiskolának megfelelő tanintézetekben 1000 fő alatt volt a diákok száma, ma ennek több mint tízszerese, 10 600 fiatal tanul Szolnok megye középiskoláiban. Az ifjúságról történő sokirányú gondoskodás, a közoktatásban elért nagy jelentőségű eredmények mellett azonban kétségtelenül jelentkeznek még továbbra is megoldásra váró problémák. A pályaválasztás, a fiatalok elindítása az életbe, az általános iskolai továbbtanulás helyes arányainak kialakítása nagy társadalmi felelősség, szülői gond és a fiatalok problémája is. Ezért helyénvaló, hogy ha a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség az oktatási reform alapvető célkitűzéseinek végrehajtását, a miniszter elvtárs előterjesztésében elhangzott intézkedések megvalósítását a legszorosabban vett ifjúsági érdekvédelemnek fogja fel. Meggyőződésünk, hogy a tervezett intézkedések messzemenően szolgálják az ifjúság érdekeit. Kormányzatunk már, eddig is jelentős mértékben támaszkodott a tanulóifjúság kritikai észrevételeire, javaslataira. A középfokú oktatási intézmények közötti helyes arány kialakítását, a gyakorlati oktatás reálisabb feltételeinek megteremtését, az élet és az iskolai kapcsolatának szorosabbra fűzését szolgáló intézkedések mögött megtalálhatjuk az ifjúsági szervezet által közvetített tanulói igényt is. Meggyőződésünk az is, hogy az oktatási reform célkitűzéseinek további megvalósítása sem nélkülözheti a tanulóifjúság véleményének meghallgatását, az ifjúsági szervezet aktív részvételét. Biztosak vagyunk abban, hogy az oktatási reform végrehajtása a szükséges állami intézkedések meghozatala mellett jelentős társadalmi erőfeszítést, a helyes közvélemény kialakítását célzó nevelő munkát, és nem utolsó sorban a tanulóifjúság aktivitásának fejlesztését is megköveteli. Miben nyújthat segítséget az ifjúsági szer' vezet az oktatási reform célkitűzéseinek további végrehajtásához? Ügy gondoljuk, elsősorban abban, hogy a nevelő munkában a pedagógusok elsőszámú segítőtársa legyen, s mint a párt közvetlen vezetésével működő önkéntes politikai tömegszervezet, segítsen abban, hogy a tanulók öntevékeny tagjai legyenek a közösségnek és már a tanulóéveik alatt felkészüljenek élethivatásukra. Az ifjúsági szövetség hatékony nevelő munkája segíthet abban, hogy az iskolában megtanultak mihamarabb meggyőződéssé váljanak, hogy kibontakozzék a tanulók közösségi, társadalmi aktivitása, elmélyüljön a szocialista hazafiság érzése, erősödjenek a szocialista fiatalokra jellemző tulajdonságok tanulóifjúságunkban. Az ifjúsági szervezet akkor segíti jól az oktatási reform megvalósítását, ha nevelő munkájának tengelyébe állítja a helyes életcél kialakítását, segíti az olyan légkör kibontakozását, amelyben a szorgalmas tanulás párosul az életre, a munkára való céltudatos felkészüléssel, a társadalom, a haza szolgálata perspektívájával. E célkitűzések megvalósításához adnak az eddiginél reálisabb feltételeket a tervezett in-