Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1241 ,Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken , 1242 mai képzés egyensúlyát, egységét. Ennek útja a termelés és az oktatás összekapcsolása. A szakközépiskolák a tanulók és a szülők előtt rövid idő alatt igen népszerűvé váltak. A szülők többsége, olyan iskolába akarja adni gyermekét, amelynek elvégzése után közvetlen elhelyezkedést nyerhet. Hasznos ez a népgazdaságnak is. Az itt végzett fiatalok új, friss munkaerőt jelentenek. Megyénkben a most végző szakközépiskolások több mint 80 százaléka a tanult szakmában kíván elhelyezkedni, kisebb részük a szakmának megfelelően akar tovább tanulni és kevés azok száma, akik más munkaterületre igyekeznek. Helyes a reformtörvény továbbfejlesztésének az a törekvése, amely célul tűzi ki a sokprofilú szakközépiskolai hálózat koncentrálását. Meg kell szüntetni az egy területen különböző iskolatípusok közötti párhuzamos képzést. Szegeden például a szakmunkásképző iskolában tanulnak azok a fiatalok, akiket a kiskereskedelem leszerződtetett egy-egy szakmára, ugyanakkor kereskedelmi szakközépiskolai osztály is működik a városban. így adódott, hogy a szakközépiskolát végzett fiatalokat a szakmában elhelyezni nem tudták. Az egyes területek gazdasági profiljainak figyelembevételével kell kiépíteni a szakközépiskolai hálózatot, de ha egy-egy szakmára szükség van, akkor azt a pályalehetőségek ismertetésével, propaganda- és jobb nevelőmunkávál kell népszerűsíteni. A növényvédő gépész szakközépiskolai osztályt például ebben az esztendőben jelentkezés hiányában nem tudtuk megindítani. Az egyes iskolatípusok profiljának kialakításakor figyelembe kell venni a leányok elhelyezkedésének problémáit is. Megyénk középiskoláiban 1408 elsőosztályos tanulóból 891 leány, a 707 gimnazistából 508. A leányok pályaválasztása több feladat megoldását jelenti, mint a fiúké. A termelőmunkát össze kell egyeztetni sajátosságaikkal, a családban betöltött hivatásukkal. A leányok képzésében, pályaválasztásában sok előítélettel kell megküzdenünk. Élnek még elavult nézetek, amelyek szerint a nők csak egyes szakmákra alkalmasak, ha- éppen szükséges, de legjobb, ha otthon maradnak, hiszen a férjhezmenés is rangot ad majd. A népgazdaság nem nélkülözheti a nők termelőmunkáját, de maguk a nők sem nélkülözhetik a termelőmunkában való részvételt. A nők izomereje lényegesen alacsonyabb a férfiakénál, viszont sokkal nagyobb a kézügyességük, igen jó teljesítményt nyújtanak olyan feladatok megoldásában, amelyek a figyelem gyors átváltását kívánják meg. Pontosak, kitartóak, türelmesek a részletek kidolgozásában. A leányok pályaválasztásában az érzelmi hatásoknak sokkal nagyobb a szerepük, mint a fiúknál, ahol inkább az akarati tényezők szerepelnek. Éppen ezért fontos a leánvók hei érzelmi nevelése, amely felkészíti őket a realitások elfogadására. Bővülnek és tervszerűen bővítenünk kell azoknak a pályáknak a körét, ahol a nők megállják helyüket. Igen jól dolgoznak a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, kiváló pedagógusok, eredményes munkát végeznek az egészségügy területén, a híradástechnikában, a textiliparban, a kereskedelemben, az ipar és a tudomány sok területén. Sok elavult, régi nézetet kell megsemmisítenünk, hogy azt az erőt, kedvet, lelkesedést, ami ifjúságunkat jellemzi, tetté, valósággá tudjuk változtatni. Ha leányainkat az életre akarjuk felkészíteni, fontos, hogy szakképzettséget adjunk a kezükbe. Ma még nagyon sok az elhelyezkedést kereső, szakképzetlen női munkaerő. Az általános iskolából, a középiskolából kikerülő leányainkat meg kell mentenünk az elhelyezkedésnek a szakképzetlenségből eredő nehézségeitől. Munkaerő szempontjából nagy felvevő területet jelent a mezőgazdaság. A fiatalok érdeklődése a mezőgazdaság iránt azonban még korántsem kielégítő. Alig néhány éves termelőszövetkezeteink igen jelentős és elismerésre méltó eredményeket értek el a termelésben, a technika alkalmazásában, a szocialista ember formálásában. A nehéz fizikai munkák közül a szántást teljesen gépesítettük, az egyik legnehezebb munkát, az aratást 80—85 százalékban gép végzi, viszont régi, többszázéves technikával történik a növényápolás, az őszi betakarítás. Ugyanakkor a fiatalok szeretik a modern technikát. A tsz-ben dolgozó fiatalok többsége a gépcsoportokban található. A technika szélesebb körű alkalmazása javítja a munkafeltételeket, vonzóbbá teszi a fiatalok számára ezt a munkakört. A gyakorlat azt mutatja, hogy nemegyszer jó kereseti lehetőségeket adó me' zőgazdasági üzemek helyett is a hasonló, vagy éppen alacsonyabb jövedelmű ipari pályára megy a fiatal. Ebben jelentős szerepe van a munkafeltételeknek. Az természetes, hogy az ipar és a mezőgazdaság termelése közötti különbség csökkentése, megszüntetése, hosszú idő folyamatos munkáját jelenti. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, már ma meg kell tennünk mindent e különbség csökkentéséért. Ugyanakkor nem mond ellent az előbbi ténynek az, hogy ahol nagyobb a szövetkezet jövedelme, ott kisebb a munkaerő gondja. Megyénk egyik legkisebb falva, Ambrózfalva, ahol az egy tagra eső jövedelem 24 500 forint; a 30 éven aluliak aránya a termelőszövetkezetben 35,2 százalék. A makói Űttörő Szövetkezet 1300 fős tagságának egyharmada a KISZ-korosztályhoz tartozó. A mezőgazdasági szakmunkásképzés munkaerőgazdálkodásunk egyik legkihasználatlanabb területe. Szervezése nem áll egy színvonalon az ipari szakmunkásképzéssel. Ennek az oktatási formának nincs igazán gazdája. Mezőgazdasági nagyüzemeink többsége értetlenül áll vele szemben. Nem egy helyen azt tartják, hogy kapálni tanulás nélkül is lehet. Nem foglalkoznak azzal, hogy a fiatalokat szakmunkássá képezzék. A beiskolázásnak nem igazi gazdái a mezőgazdasági osztályok sem. A középiskolai, iparitanuló-iskolai jelentkezés általában februárban történik, a mezőgazdasági szakmunkásképzés igénye május—júniusban jön elő, ilyenkor már beiskolázható gyerek nemigen van. Érthető, ha minden szülő időben igyekszik gyermekének valamilyen lehetőséget biztosítani. A mezőgazdasági szakmunkásképzés egyenran-