Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1205 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 120& eredményekről kívánok szólni a Szabolcs megyei középiskolák tapasztalatai alapján. Az új középiskolát előkészítő sok átmeneti tanterv között sokszor nekünk pedagógusoknak is nehéz volt tájékozódnunk. De kétségtelen, hogy ezek már a reformtörvény szellemében módosították az egyes tantárgyak, elsősorban a természettudományi tárgyak oktatási anyagát. Fokozatosan előtérbe helyezték a termelés és a technika legfontosabb problémáit és felvették a tananyagba a tudományok modern eredményeit és azok alkalmazásait is. így korszerűbbé és gyakorlatiasabbá vált a tananyag. A reformtantervek ezekből az átmeneti tantervekből nőttek ki, és valóban úgy van, ahogy a miniszter elvtárs beszámolójában is mondotta, hogy sok ezer pedagógus vitatta meg ezeket, így sok tapasztalat, vélemény csiszolta, formálta, s ezért joggal bízhatunk abban, hogy a gyakorlatban is be fognak válni. Az életre való előkészítés szempontjából jelentősnek tartom, hogy alapvető készségeket is kialakítunk az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó gyakorlati órákon. Ezeken a tanulók mérőeszközökkel, műszerekkel dolgoznak, méréseket, megfigyeléseket végeznek, s ezek eredményeit dolgozzák fel. Mindez a gondolkodást, az ismeretek alkalmazásának képességét, a megfigyelőképességet fejleszti, önállóságot kíván a tanulóktól. Mindez tehát olyan nevelési célokat szolgál, amelyek a reform szelleméből következnek. Nemcsak a tananyag módosult tehát a középiskolákban, hanem mondhatjuk, hogy előnyösen alakultak máris tanítási módszereink. Nyugodtan mondhatom, hogy ma már általános a kísérleteken alapuló természettudományos oktatás. Minden tantárgyban általános a bemutatásra, szemléltetésre való törekvés, általános a modern technika vívmányainak felhasználása a tanítási órákon, a film, a magnetofon, a rádió, a televízió alkalmazása. Azt még nem merem állítani, hogy 100 százalékig ki is használjuk az ezekben rejlő oktatási és nevelési lehetőségeket, de azt nyugodtan mondhatom, hogy a középiskola igényeinek megfelelően az új arculatú pedagógus is kialakulóban van, aki egyrészt maga is közelebb került a gyakorlati élethez, a termeléshez, másrészt megértette, hogy az új középiskolában nem lehet a régi módszerekkel tanítani, és ezt én általánosabbnak tartom, mint amilyennek Varga Zoltánné képviselőtársam tartja a pedagógusokat. A pedagógus is gyakorlatibb ember lett, közvetlenebb kapcsolatba került a termeléssel. Azokon a nyári tanfolyamokon, amelyeket zömmel elvégeztünk mi idősebb pedagógusok is, nemcsak a mezőgazdasági gépekkel ismerkedtünk, műszert, rádiót építettünk, hanem az üzemek kapui is megnyíltak előttünk és a nagyüzemi termelésbe is bepillanthattunk. De a reform kívánta fejlődésünket bizonyítják azok a szakmai munkaközösségi összejöveteleken zajló viták is, amelyékben a korszerű módszerekért harcolunk. A további fejlődés, úgy érzem, ezeken a ma még szerény, de már kétségtelenül meglevő eredményeken is épül, és nagyon fontos, hogy a pedagógus a továbbiakban még hatékonyabb segítséget kapjon ahhoz, hogy a reform szellemében megkívánt magas. színvonalú pedagógiai tevékenységet kifejthesse. Mindenekelőtt több segítséget kellene adni a középiskolában dolgozó pedagógusoknak azzal, hogy hozzáférhetőbbé tesszük számukra a külföldi módszertani szakirodalmat. A fővárostól távol kis községekben működő, rendszerint új szervezésű középiskolák pedagógusainak elsősorban a könyvek adják a továbbképzést. A baráti államok mindegyike a szocialista állam igényeinek megfelelő középiskola kialakításán fáradozik. Különböző előrehaladást tettek már a politechnikai képzés és a munkaoktatás meghonosításában. Így nyilván gazdag tapasztalataik is vannak e téren. A korszerű módszerek, nevelői eljárások kialakítását elősegíthetné, ha ezeket magyar fordításban tanulmányozhatnánk. Az elmúlt négy évnek jelentős eredménye továbbá az is, hogy sokat gazdagodtak a középiskolai szertárak. A mi megyénk középiskolai fizikai szertárai már lehetővé teszik, hogy a gyakorlatokon, például 3—3 tanuló dolgozzék egy eszközzel. De bosszantó, hogy sok esetben nem az anyagi fedezet hiánya miatt nem tudunk megfelelő demonstrációs anyagokat beszerezni, hanem mert egészen hétköznapi dolgokat nem tud az IFÉRT szállítani. Sokszor kevésbé fontos és használatos eszközöket gyárt az Iskolai Taneszközök Gyára, a lényegeseket viszont nem lehet beszerezni, házilagos elkészítésüket pedig megnehezítik az anyagbeszerzési nehézségek. A pedagógus munka megfelelő színvonalra emelésének gátja a még mindig meglevő pedagógus túlterhelés. Nálunk is gyakori, hogy 30, sőt több órában tanítanak középiskolai tanárok. A mi megyénkben elsősorban nyelvszakos nevelők, hiányoznak, szinte minden iskolánkban kellene még 1—2 ilyen pedagógus. Nagy hiba, hogy az egyetemek a felvételekkor nem számoltak a várható igényekkel. Nyilván ezzel magyarázható, hogy hiába fordulunk hozzájuk segítségért, a közeljövőben végző hallgatókkal sem sikerült ezt a problémánkat megoldani. Tisztelt Országgyűlés! A gyakorlati életet, a termelést szolgáló képzésnek egészséges kiegészítését, kiteljesedését jelenti a fizikai munka bevezetése, A szocialista társadalom iskolájának alapvető jellemvonása kell, hogy legyen a tanulás és a munka összefonódása. A kettő szerves egységet alkot és csak együtt teljesíti az iskola elé tűzött oktatási és nevelési célokat. De hogy a tényleges fizikai munka, az úgynevezett politechnikai foglalkozás heti 5 óra-e, vagy csak heti 2 óra, ez úgy érzem, nem lehet döntő céljaink megvalósítása szempontjából. Döntő azonban az, hogy amennyi van, betöltse hivatását. Ha a heti 5 órát nem tudjuk tartalommal megtölteni, többet árt, mint használ, az a két óra viszont, amelynek minden percében fontos és hasznos, tervszerű munkát végez a tanuló, felbecsülhetetlen értékű. Azt is fontosnak tartom, hogy alapos mérlegeléssel szülessenek meg a döntések az e<?ves iskolákkal kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy megmarad-e az 5-f-l-es forma, vagy csak heti két óra lesz a gyakorlati foglalkozás. Mert amilyen hiba lenne az 5+1-est erőszakolni ott, ahol 53 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ