Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1207 Az Országgyűlés 18. ülése 1965. november 11-én, csütörtökön 1208 nincsenek meg hozzá a tárgyi és a személyi feltételek, ugyanolyan hiba megszüntetni ott, ahol nagy erőfeszítések árán végre biztosították a feltételeket. Egyébként azzal egyetértek, hogy a' szakmai előképzés igénye túlzott volt. Természetesen a mi megyénkben is az történt, hogy a feltételek nem eléggé körültekintő mérlegelésével a középiskolai osztályok többségében bevezettük az egésznapos gyakorlati foglalkozást. Nagy előnye volt azonban ennek az, amint az előttem szólott egyik kartársnő is mondta, hogy a plusz egy nappal felszabaduló tantermek növelték középiskolai beiskolázási lehetőségeinket. Az utóbbi években nálunk is rohamosan nőtt a középiskola iránti igény, s hogy ennek teljesítésében itt-ott megalkudtunk, az úgy érzem, érthető. Az utóbbi öt év alatt tanulólétszámunk csaknem kétszeresére nőtt a középiskolákban, tantermeink száma pedig csak 29 százalékkal emelkedett. E nagy létszámbeli növekedés ellenére még mindig csak az általános iskolát végzettek 29 százalékát tudtuk például az idén a középiskolákba bevinni, s így még mindig nagyon lemaradtunk az országos beiskolázási százalékhoz, ahhoz a bizonyos 40 százalékhoz képest. Mivel a tanulási vágy fiataljainkban nagy, úgy érzem, most kellene megadni a lehetőségét annak, hogy megyénk még mindig meglevő kulturális elmaradását felszámoljuk. Ehhez kérjük a Művelődésügyi Minisztérium segítségét. Szeretnők, ha első helyen szerepelnénk azoknak a megyéknek sorában, amelyekben — a középiskolákban tanulók százalékos arányának viszonylagos visszaesése ellenére — a következő években is biztosítana a minisztérium annyi fejlesztést, amennyivel végre felzárkózhatnánk az országos szinthez. Középfokú iskoláztatásunk másik problémája szintén azzal a céllal kapcsolatos, hogy az iskola és az élet között szoros kapcsolat legyen. Ez tudniillik egyben azt is jelenti, hogy a termelésnek azokra az ágaira kell elsősorban kiképeznünk fiataljainkat, amelyek munkaerőt igényelnek, illetve amelyeknek a közeljövőben szükségük lesz jól. képzett fiatalokra. A mi megyénk mezőgazdasági profilú és ha a közeljövőben számítunk is arra, hogy iparunk tovább fog fejlődni, az elsősorban a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparágakban fog bekövetkezni.' Fontos tehát, hogy fejlődő ifjúságunkat zömmel a mezőgazdaság számára képezzük ki. Jelenleg a középiskolai osztályok többsége általános gimnázium és célszerűnek látjuk, hogy ebből többet mezőgazdasági szakközépiskolává alakítsunk, örömmel veszem éppen ezért tudomásul, hogy ezt ezután a megyénken belül a megyei oktatási tanács révén dönthetjük el. Az átszervezéssel kapcsolatban azonban még sok problémánk van, ezeket részletesen kifejtette Fekszi István képviselőtársam. Egy problémát azonban én is hadd említsek meg, s ez az, hogy sajnos még mindig perspektívátlannak látják fiataljaink a mezőgazdasági szakközépiskolát, nagyon nehéz ezekbe egyelőre beiskolázni fiataljainkat, akik pedig elvégezték, csak elenyésző számban helyezkednek el a mezőgazdaságban, . . Mezőgazdaságunk jelenlegi fejlettségi állapota mellett sok nevelési probléma is van e mögött a tény mögött, nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek, a szülők felfogásának eredményesebb alakítása is szükséges. De ha nevelő munkánk nem is volt ahhoz elég eredményes, hogy fiataljaink többségükben életpályájuknak válasszák a mezőgazdaságot, a 15 napos őszi munka valóban sok szép eredményét mutatta a munkaoktatásunknak. Kitartóan, lelkesen, a nagy feladat fontosságához méltó felelősségtudattal és szakértelemmel végezték el a tanulók a rájuk bízott feladatokat. Szabolcs termelőszövetkezeteiben sok tízezer láda almát, sok-sok mázsa burgonya és egyéb termény betakarítását bonyolították le és megoldottak olyan feladatokat, amelyeket ilyen rövid idő alatt a termelőszövetkezet tagsága nem tudott volna megoldani. Ügy érzem, ez is beszédes bizonyítéka annak, hogy a középiskolai reformtörekvéseink helyesek, célkitűzéseink megvalósításra alkalmasak. A miniszter elvtárs beszámolóját helyesnek tartom és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Valkó László képviselőtársunk. VALKÓ LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Ha megvizsgáljuk az elmúlt három-négy év kulturális fejlődését, úgy mindenekelőtt a következőképpen lehet megfogalmazni munkánk eredményét: hazánk felszámolta kulturális elmaradottságát. Ez nagy jelentőségű, ennek érezzük hatását. Vessünk néhány pillantást a felszabadulás előtti időkre, arra az időszakra, amikor a kulturális elmaradottság Magyarországon világviszonylatban is híres volt, irodalmi szakkönyvek, taneszközök nem álltak rendelkezésre a magyar nép széles rétegei számára. A munkássággal, a parasztsággal, annak iskolázásával nem törődött senki, az uralkodó osztály ilyen célkitűzéssel nem foglalkozott. Ebben az időben még Móra Ferenc is, aki nem nevezhető baloldali beállítottságú írónak, a következőképpen nyilatkozott: „Amint a paraszt kikerül az iskolából, a kulturálatlanságnak olyan száraz sivatagába kerül, amelyben még harmathoz sem jut. Ebben az országban nem készült könyv a paraszt Számára, hacsak politikai propaganda nem, csak vőfélykönyv, meg álmoskönyv a kalendárium mellé." A harmincas évek nyomasztó légköre rányomja bélyegét egész Magyarországra. Nem véletlen, hogy az akkori Magyarországon a szellemi dolgozók általában nem tudtak elhelyezkedni. A szellemi dolgozók, iskolai végzettséggel rendelkezők zöme fizikai munkára kényszerült, vagy külföldre vándorolt. A jogászok harminc százaléka, a tanárok huszonöt százaléka, a mérnökök harmincöt százaléka, a közgazdászok harmincnyolc százaléka, a mezőgazdászok harminc százaléka tudott csupán iskolai végzettségének megfelelő munkakörben elhelyezkedni. így azok az állampolgárok, akik középiskolai, vagy egyéb iskolai végzettséggel rendelkeztek, nem érhették el az iskolai végzettségüknek megfelelő helyüket, munkájukat a társadalomban. Hasonló helyzet uralkodott a borsodi iparvidéken és magában Miskolc városában is. Köz-