Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-18

1203 Az Országgyűlés 18. ülése 1965 jármű megjavítása rövid időt vesz igénybe. Ebből kifolyólag az elismerés és a tekintély megszerzése is előbb következik be, mint egy mezőgazdasági szakemberé, akinél szakmai tevékenységének eredménye hosszabb idő után következik be. Fiatal szakembereink kikerülése az életbe egyéb nehézségekbe is ütközik. Egynéhányat említek. Az üzembe való kikerülés folytán munkaés életkörülményeik nincsenek biztosítva. Gondolok itt lakással, étkezéssel, fizetéssel kapcsolatos körülményeikre. Sok esetben előfordul, hogy meleg ételt hetekig nem tudnak enni, vagy lakásviszonyaik egy egészségtelen szobában és egy vaságyban fejeződnek ki. Vagy a fizetés eldöntésénél végig kell hallgatnia a közgyűlés vitáját, s ez alkalommal emberi önérzetét sértő megjegyzések is hangzanak el. Egy másik, ami

1 a legnehezebb : szakmai tevékenysége folytán a gyakorlatban a tagság egyetértésére és tevékenységére van szükség. Ennél az esetnél nem mindig kapják meg a segítséget az adott gazdaság vezetőitől, akik arra lennének hivatva, hogy mint fiatal szakembert, megtanítsák az emberekkel való bánás helyes módszereire és elősegítsék, hogy a kölcsönös bizalom kialakuljon a tagság és a fiatal szakember között. A termelőszövetkezeti gazdaságok irányítása és szakembereink tevékenysége nagyon megköveteli, hogy helyesen tudjanak az emberekkel bánni és tevékenységük célját meg tudják magyarázni a tagságnak, hogy azok tevékenységükkel egyetértésben részt vegyenek és munkálkodjanak annak végrehajtásában. Sajnos, hogy nem esztendőkre visszamenő példákkal kell igazolni, hogy a mezőgazdaságban dolgozó szakembereknek azzal is kell számolni, hogy természeti tényezőkből származó kudarcok sorozata is befolyásolja és akadályozza munkájuk eredményességét. Erre szomorú példa az idei esztendő. Éppen az ilyen hasonló és egyéb más jellegű bonyolult körülmények azok, amelyek a mezőgazdaságot jellemzik. Sehol sem jobban, mint ezen a területen, igen fontos követelmény a szívből fakadó, igazi szakmai szeretet. Ezért elsősorban az általános iskola nevelőinek és a^ szülőknek a feladata, hogy figyeljék és megállapítsák a gyermekek érdeklődését és tehetségét a pályaválasztás iránt. Ennek megfelelően történne a mezőgazdasági szakemberek beiskolázása is. Ugyanakkor a szakmát adó iskolákon nagy súlyt helyezzenek a gyakorlati életbe való kikerülés előkészítésére is, azon keresztül, hogy külön témaként ismertessék az életben előforduló sokféle, bonyolult körülményeket és azok leküzdésére, csüggedésmentes, szilárd kiállásra neveljék a hallgatókat. Népművelési programunkat és az azt szolgáló összes eszközeinket még hatékonyabban használjuk ki ezen céljaink elérése érdekében. Persze, nem úgy, ahogy az olyan jellegű műfajok is, mint a szilveszteri kabaré. Kérdés-feleletként felteszi a kérdést, hogy Budapest lakossága gyors ütemben növekszik, hogy lehetne ezt megakadályozni. A felelet: termelőszövetkezeteket kell alakítani. (Derültség.) Azt hiszem, hogy az ilyen jellegű szórakoztató műsorok szerzői megtehetnék, s hasz•I november 11-én, csütörtökön 1204 nosabb lenne, ha a maradiságot és a kispolgári nézeteket használnák fel alapanyagnak műsoruk összeállításához. Még egy kérdést szeretnék megemlíteni, ami a mi megyénket, Vas megyét a mezőgazdaság tekintetében jellemzi. Azt hiszem, ismeretes, hogy a mi megyénk is azok közé a megyék közé tartozik, ahol sűrűn lakott, apró területek, községek vannak. Éppen ezért, ebből kifolyólag megyénk 83 termelőszövetkezete közül 45 ezer holdon aluli, 52 pedig ezer-ezerötszáz hold közötti területtel rendelkezik. Ez az állapot is csak nehezíti a szakemberek elhelyezését és működtetését, mert sem a vezetés színvonalát, sem pedig a nagyüzemi gazdálkodás helyes beállítását és alkalmazását nem lehet eszközölni. Ezt az állapotot az eddig már bevált, egészséges összevonás mielőbbi folytatásával kell megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Csak félmegoldás a mezőgazdaság szakemberekkel való ellátására, hogy oktatási programunkban számszerűleg és fokozat szerint pótoljuk és biztosítjuk a szakemberképzést. A másik félfeladatot az képezi, hogy társadalmi üggyé tegyük ezeknek a szakembereknek az életbe való kikerülését és érvényesülését, s e tekintetben olyan légkört, megbecsülést kell teremteni számukra, hogy vonzó hatása legyen azokra a szakemberekre is, akik valami okból elhagyták a mezőgazdaságot, és ennek eredményeként igyekezzenek vissza a mezőgazdaságba. Talán úgy mondhatnánk, hogy ezt a rejtett tartalékot tegyük a helyére, és használjuk fel arra, amire szántuk. Kérem a tisztelt Országgyűlést, ha az elmondottakat figyelembe veszi és jónak tartja, szíveskedjék a jövőben a munkánk előbbrevitelében hasznosítani. (Taps.) ELNÖK: Dr. Kovács Magdolna képviselőtársunkat illeti a szó. DR. KOVÁCS MAGDOLNA: Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási reform egyik legfontosabb célkitűzését így fogalmazta meg a törvény: váljék szorosabbá iskoláink kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Társadalmunk jogos igénye diktálta ezt a célkitűzést. Olyan ifjúságot kell nevelnünk, amelynek a tudása a gyakorlatban is megállja a próbát, amelyiknek minden szellemi és fizikai képességét kibontakoztatta az iskola, olyan tudásanyaggal és készséggel rendelkezik, amik alkalmassá teszik a fejlett szocialista termelésben való helytállásra. Az erre alkalmas új középiskola még csak kialakulóban van. A reformtörvény megszavazása óta eltelt négy év alatt az előkészítés folyt, s ezek az évek — -a kisebb-nagyobb zökkenők dacára — úgy érzem, biztató eredményeket is: hoztak. Bár a legforradalmibb változás az 5+1 bevezetése volt, ami a mindenoldalú politechnikai képzést a munkával, sőt bizonyos szakmai alapképzéssel is összekapcsolta, én úgy érzem, hogy az iskola életközeibe hozása terén elsősorban az öt tanítási napon belül értünk el eredményeket. S bár ezt az ötöt az egytől nem lehet elválasztani, a tanulás és a munka együtt fejti ki hatását, én mégis a tanítási órákon elért