Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-29
1995 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1996 vietnami agressziója, szégyenteljes, népirtó háborúja nyomja rá bélyegét. Az Egyesült Államok megtagadva az 1954-es genfi egyezménye- i ket, durván megszegve az emberi jog legalapvetőbb normáit, hazug ürüggyel, a modern haditechnika teljes felvonultatásával igyekszik elfojtani a dél-vietnami nép szabadságharcát és brutális katonai eszközökkel nyomást akar gyakorolni a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányára és népére. Ártatlan emberek ezrei és tízezrei esnek áldozatul ennek a barbár politikának. Az amerikaiak tettei kimerítik a nép- irtás nemzetközi bűntettét. Ez a háború fokozott veszélyt rejt magában nemcsak Délkelet-Ázsia, hanem az egész világ számára. Hazug békeszólamokat hangoztatnak, ál jelszavakat és diplomáciai manővereket látunk, de ezekkel mindannyiszor csak a háború további kiszélesítését készítik elő. Igazi békekezdeményezés egyetlen egy sem hangzott még el az Amerikai Egyesült Államok részéről. Csodálattal tölt el bennünket az a harc, amelyet a vietnami nép folytat az amerikai be- ! tolakodók ellen, a szabadságért, hazája egyesítéséért, a haladásért. Világszerte mind több ember ismeri fel, hogy az igazság a vietnami nép oldalán van. A szocialista országokkal együtj; — erőnkhöz mérten — mi is támogatjuk a vietnami nép hősi harcát, minden lehetséges anyagi segítséget megadunk. Külpolitikánk diplomáciai akciókkal segíti a testvéri vietnami népet, mert meggyőződésünk, hogy a világbéke és biztonság érdeke megköveteli, mégpedig nemcsak Délkelet-Ázsiában, hanem az egész világon, itt Euró- ! pában is, hogy érvényre jussanak a Vietnami j Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front igazságos, jogos és méltányos követelései. A béke csak ezek alapján képzelhető el: és a béke egy és oszthatatlan az egész világon. Abba kell hagyni azonnal a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. Az amerikai csapatokat ki kell vonni Dél-Vietnamból és el kell ismerni tárgyalófélnek a Felszabadítási Front képviselőit. Aligha lehet elképzelni is azt, hogy amíg Délkelet-Ázsiában ilyen szégyenteljes háború folyik, más vonatkozásban tartós megállapodás jö- I hessen létre az európai békét és biztonságot illetően, mert az európai népekre is veszélyt jelent az Egyesült Államok jelenlegi politikája, az a politika, amely az elmúlt években már gyakran sodorta súlyos szakadék szélére a világot azzal, hogy beavatkozik más államok belügyeibe, megsérti más népek szent jogát, hogy saját maguk dönthessenek sorsukról, jövőjükről. . Pillanatnyilag — más földrészekhez viszonyítva — Európa békésnek tűnik. Ennek magyarázata a szocialista országok növekvő tekintélyén és súlyán, a békés egymás mellett élés poli- j tikájában rejlő lehetőségek fokozatos f elismer é- ' sén kívül abban is található, hogy Nyugat- í Európában alapvető változások vannak kiala- | kulóban. A jelek szerint csökkenőben van az Ameri- j kai Egyesült Államok európai befolyása, részben azért, mert a vietnami háború nagy energiákat emészt fel, részben mert á nyugat-európai országok is egyre jobban felismerték az amerikai politikai, gazdasági és katonai benyomulás veszélyét, felismerték, hogy a katonai szövetségek rendszere, a régen idejét múlt egyensúly politika nem szolgálja az európai népek megbékélését, annak a kontinensnek biztonságát, amelynek területéről eddig két világháború indult el. Nagy figyelemmel kísérjük a francia külpolitika eseményeit és nálunk is, akár csak a többi szocialista országban, megértésre talál az az* új európai politikaként jelentkező francia törekvés, hogy kapcsolataikat megjavítsák a kelet-európai országokkal. Úgy tűnik, több más ország is követi Franciaország példáját, felismerve ennek a politikának szükségszerűségét. Ilyen jelenségek, ha egyelőre még csak sza- , vakban, még a nyugatnémet szövetségi köztársaságban is jelentkeztek, bár Nyugat-Németország monopolista, revansista körei, szövetkezve az Egyesült Államok hasonló köreivel, továbbra is veszélyeztetik Európa békéjét és biztonságát. A szocialista országokban, és nem egy kapitalista országban is, jelenleg bizalmatlanság él Nyugat-Németországgal szemben. Ügy érezzük, ^ hogy ez a bizalmatlanság jogos, miután a Német Szövetségi Köztársaság kormánya máig sem ismerte el a második világháború után kialakult nemzeti határokat, nem hagyott fel a két német állam létének anakronisztikus tagadásával, nem mond le az atomfegyverek megszerzéséről. Ebben az országban olyan szervezetek, ügynökségek és uszító rádióállomások működnek, amelyek zavarják országaink normális kapcsolatát. A szavakon kívül tettekre vai) szükség, hogy őszintének tekinthessük a kapcsolatok normalizálására és fejlesztésére vonatkozó kijelentéseiket. A bonni kormánynak el kell döntenie, hogy hajlandó-e konstruktív módon hozzájárulni az európai béke biztosításához. A'Varsói Szerződés országainak a múlt évben Bukarestben tartott értekezlete közös álláspontot, illetve programot fogadott el, amelynek célja az európai béke és biztonság megvalósítása. Ezt a javaslatot a szocialista országok, a NATO-hatalmak és minden más európai ország elé tárták. Az eddigi válaszok csalódást okoztak, bár némi változást már a NATO párizsi tanácskozása is mutatott. Az európai béke és biztonság megvalósítása elképzelhetetlen a német kérdés megoldása nélkül. A szocialista országok, elsősorban a Német Demokratikus Köztársaság, szánrtalan esetben fordultak már javaslattal a nyugati hatalmakhoz vagy közvetlenül a Német Szövetségi Köztársaság kormányához. Többek között javasolták, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz a két Németország képviselői a különböző nemzeti kérdések megoldása végett. A *Német Szövetségi Köztársaság kormánya azonban semmiféle érdeklődést nem mutatott a javaslatok iránt. Nem akart tudomást venni arról, hogy van egy másik Németország, amely fejlődése során nagyszerű eredményeivel egyre nagyobb nemzetközi elismerést vív ki, és amely következetes békepolitikájával az európai biztonság egyik alapvető tényezője. A német kérdés megoldásában csak abból a kétségbevonhatatlan tényből lehet kiindulni, hogy két Németország van. Európában az álla-