Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1993 Az Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1994 pénz, amit valamelyik feladatra szánunk, vagy elég-e az eredmény, amit e számokkal az ország érdekében elérnek. Mindjárt bevezetőben szeretném megállapítani, hogy a Külügyminisztérium költségvetési igényei" határozottan szerények a külügy nagy feladataihoz mérten. A Külügyminisztérium költségvetését rendkívül felelősen, messzemenő takarékossággal állították össze az 1967-es esztendőre. Egy pillantás alatt megállapíthatjuk azt is, hogy e költségvetés végösszege a tavalyinál is alacsonyabb, több mint hatmillió forinttal. Pedig egyes tételeinek kialakulásánál olyan tényezők is szerepeltek, hogy külképviseleteink költségei az egyes kapitalista országokban megindult inflációs, drágulási folyamat következtében kényszerűen jelentősen emelkednek. Még inkább elismerésre méltó ez a fegyelmezett takarékosság, ha a minisztérium eredményeivel vetjük össze, azokkal állítjuk arányba. A Külügyminisztériumnak az a feladata, az a munkája, hogy a párt politikáját, az egész nemzet által egységesen elfogadott elveket és célokat a nemzetközi életben, a világpolitikában is képviselje és érvényesítse. Melyek a mi legfőbb céljaink nemzetközi viszonylatban? Mindenekelőtt a béke megőrzése, biztosítása, a különböző társadalmi rendszerű államok között a békés egymás mellett élés elvének érvényesítése, a háború végleges kiküszöbölése a népek életéből, a Szovjetunióhoz való törhetetlen barátság őrzése és érvényesítése, a Szovjetunió vezette szocialista tábor akcióegységének állandó erősítése, s mindezekkel hazárik biztonságának, nyugodt életének megőrzése, a békés munka, a szocializmus építése feltételeinek biztosítása. Teljesítette-e, teljesíti-e Külügyminisztériumunk ezeket a feladatokat? Megállapíthatjuk, hogy a párt politikájának, a párt érdekeinek szolgálatában igen jelentős eredményeket értünk el. Az elmúlt esztendő különösen gazdag ilyen jó eredményekben. Ahogy a párt IX. kongresszusának központi bizottsági beszámolója is megállapította, megnövekedett a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenysége és megnőtt' nemzetközi tekintélye. Olyan bizonyítékok támasztják alá ezt a megállapítást, mint a magyar delegáció szerepe az ENSZ-ben a legutolsó közgyűlésen, amikor a közgyűlés egyik alelnöki tisztét hazánk képviselője töltötte be, és külügyminiszterünk felszólalása a közgyűlésen, amelyet éppen növekvő tekintélyünk következtében, ezzel is igazolva külpolitikánk helyességét, nagy érdeklődés kísért a közgyűlés üléstermében és az ENSZ-en kívül is szerte a világon. Más bizonyítékokat is sorolhatunk nemzetközi tekintélyünknek gazdasági és számbeli súlyunkat meghaladó alakulására, növekedésére. v A legutóbbi országgyűlési külügyi vita óta egész sor országban tettek látogatást legmagasabb szintű küldöttségeink. Ezek között is kiemelkedik a Kádár János vezetésével az elmúlt évben a Német Demokratikus Köztársaságban járt párt- és kormányküldöttség útja. Ebben az időszakban minden baráti ország vezetőivel voltak legmagasabb szintű tanácskozások. Miközben igen szoros, állandó elvi és gyakorlati együttműködés jellemezte az elmúlt évben is kapcsolatunkat és viszonyunkat a baráti, testvéri országokkal, amelyekkel kölcsönösen számos delegációt cseréltünk, meg kell említeni, hogy a békés együttélés elvének gyakorlati megvalósítása terén is számottevő eredményeket mutathatunk fel. Csupán néhány példát sorolnék: történelmünk során először járt hazánkban hivatalos küldetésben francia külügyminiszter, felkereste országunkat a dán külügyminiszter, az iráni uralkodópár, a Singapore-i miniszterelnök, Kállai Gyula miniszterelnök vezetésével kormánydelegációnk járt afrikai és ázsiai országokban. Ezek a tények is azt bizonyítják, hogy a szocialista tábor erejének és tekintélyének növekedése következtében a békés egymás mellett élés politikája az egyetlen út ahhoz,'hogy megőrizzük a békét, elkerüljük egy termonukleáris háború szörnyű pusztításait. Itt szeretném megemlíteni, hogy a magyar országgyűlés kapcsolatai szintén bővültek. Számos parlamenti küldöttség fordult meg hazánkban, s a magyar képviselők tevékenyen részt vettek az Interparlamentáris Unió különböző kongresszusain, tanácskozásain, ahol aktívan járultak hozzá felszólalásaikkal és a bizottságokban végzett munkájukkal a parlamentek közötti jobb megértés előmozdításához. De ide tartozik az is, hogy számos országgal emeltük nagyköveti szintre diplomáciai kapcsolatunkat, és a legtöbb esetben — köztük kapitalista nagyhatalmak esetében is — a másik fél kezdeményezésére és javaslatára. Jelenleg 71 országgal van diplomáciai kapcsolatunk és jóval több mint 400 nemzetközi szervezetnek vagyunk egyenrangú tagjai. Elismeréssel kell megemlékeznünk a Külügyminisztérium sajtóosztályának munkájáról, amelynek része van abban, hogy a nemzetközi sajtóban — a nyugati országok lapjaiban is — egyre pozitívabb kép rajzolódik ki Magyarországról, fejlődésünkről, a magyar nép eredményeiről. A Külügyminisztérium sajtóosztálya elősegíti a külföldi sajtótudósítók színvonalas, őszinte, tárgyilagos, mélyreható és széles körű tájékoztatását, és így részt vesz a világközvélemény helyes informálásában. Mi újságírók, naponta megfigyelhetjük és megállapíthatjuk a Külügy- minisztérium sajtóosztálya tevékenységének eredményességét. Nemzetközi tekintélyünk növekedése, eredményeink elismerése szemléletesen mutatkozott meg néhány hónappal ezelőtt, amikor az 1956-os ellenforradalom 10. évfordulójára ellenségeink nagy sajtókampányra is készültek, s ehelyett megállapíthattuk, hogy a nyugati világsajtó egyes számottevő orgánumai is aránylag tárgyilagos hangon foglalkoztak hazánknak az elmúlt egy évtized alatt az országépítésben- elért és nemzetközi sikereivel. Nagy világlapok Bécstől New York-ig éppen ebben az időszakban külön mellékletben számoltak be a magyar nép gazdasági és kulturális eredményeiről. Eredményeinket, sikereinket olyan nemzetközi légkörben értük el, amelyre az amerikaiak