Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1963 Az Országgyűlés 29. ülése ápolónők beállítása a legnehezebb ápolási feladatokkal terhelt kórházi osztályokon igen jól bevált, a szakápolónőket tehermentesíti az egyszerűbb betegellátási munkától és így ezek sokkal több időt fordíthatnak a munka minőségi oldalára. Ezért kérem a pénzügyminiszter elvtársat, hogy az általa említett 1968 helyett már 1967-re is újabb 1600 fős segédápolónői munkakör létesítéséhez — második félévi belépéssel, aminek ötmillió a költségkihatása — hozzájárulni szíveskedjék. Tisztelt Országgyűlés! Az Egészségügyi Minisztérium 1967. évi költségvetési programja az adott pénzügyi kereteket igyekszik gazdaságosan felhasználni és a rendelkezésére álló eszközökkel jól szolgálja szocialista egészségügyünk fejlődését. Távlati célkitűzései között az első helyre a megyei báziskórKázak építése és a, szakmai fejlesztés minőségi követelményeinek fokozott biztosítása kerül, amikkel teljesen egyetértek. ' Az 1967. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Ollári István képviselőtársunk. OLLÁ

RI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat beruházásokkal foglalkozó részében többek között ez áll: „A beruházások keretében továbbra is előtérben áll a vegyipar ..." Ez a már szinte minden évben visszatérő meghatározás egyértelműen jelzi, hogy hazánk korszerű vegyiparának kiépítése az elsőrendű feladatok közé tartozik. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha vállalatunk, az első ötéves terv legnagyobb vegyipari létesítménye, a Borsodi Vegyikombinát életében, munkájában tapasztaltakról beszámolok. Űgy érzem, ez egyrészt jellemző a vegyipar, másrészt a népgazdaság egészének fejlesztésére és problémáira. A Borsodi Vegyikombinát 1958-ban kezdte meg a nitrogénműtrágya folyamatos termelését. Ezzel két és félszeresére emelkedett hazánkban e termék előállítása. A hagyományosnak mondható koksz-bázisról 1963-ban az atmoszférikus földgázbontás beindításával megkezdődött a nitrogénműtrágya-gyártás petrolkémiai alapokra való helyezése. Az új technológia bevezetése a kokszimport jelentős — évi 120 ezer tonnás — csökkentését és önköltségcsökkentést eredményezett, az utóbbit 100 millió forintos mértékben. Ugyanebben az évben megkezdte próbaüzemelését a PVC-gyáregység, megteremtődött a műanyaggyártás hazai alapanyagbázisa. Az első évben az alapanyag és energia fajlagos felhasználása területén jelentkező problémákat megoldottuk, és jelenleg a termelés a garantált értéket is meghaladja. 1963-ban 3,4 milliárd forintos beruházás keretében megkezdődött a hazai műszál- és műrostalapanyag nagyüzemi gyártását biztosító kaprolaktámüzem, a nitrogénműtrágya-termelés kétszeres, a PVC-termelés ötszörös növelését biztosító üzemek beruházása. E beruházások a vegyipar tör967. január 27-én, pénteken 1964 ténetében példátlanul gyors ütemben zajlottak le. A kaprolaktám- és nitrogénműtrágyagyár egymilliárd forintot kitevő bővítése három év alatt fejeződött be. A teljesen hazai szakemberek által tervezett és kivitelezett kaprolaktám üzem 1966-ban megkezdte próbaüzemelését. Üzembe lépett a nyomás alatti földgázbontó, ami újabb előrelépést jelentett a nitrogénműtrágya petrolkémiai alapokon történő előállítása terén. A dissousgázgyártás beindításával lehetővé vált a belföldi igények maradéktalan kielégítése. A negyedik negyedévben megkezdődött az új, koncentrált hatóanyagú műtrágyát előállító karbamid-üzem próbaüzemeltetése. Az ez évre tervezett próbaüzemelés valamennyi létesítményben megindult. Az állandó és nagymérvű fejlesztés eredményeként termékeink száma ugrásszerűen megnőtt. Míg 1958-ban a termékek száma egy volt, 1966-ban ez a szám már húszra emelkedett. Az elért eredmények ellenére az éves terv maradéktalan teljesítése nem volt lehetséges. Talán a jövőre vonatkozóan a már több ízben szerzett tapasztalat hasznosítható lesz. Ez a tapasztalat azt bizonyítja, hogy egy-egy üzem működése a próbaüzemelés időszakában sohasem stabil, így tervszerű termelést figyelembe venni csak nagy bizonytalansági faktorral lehet. A jelen beuházás keretében gazdag tapasztalatokat szereztünk a nemzetközi kapcsolatok terén is. Berendezéseink egy részét külföldi tőkés cégek szállították és vállaltak garanciát azok kívánt termelési szinten való üzemelésére. Azt tapasztaltuk, hogy a tervben biztosítottnak látszó értékek elérése és tartása nem problémamentes. A technika élvonalába tartozó és ezért 100 százalékosan még nem kiismert eljárások bevezetése az illető vállalat részére komoly kockázatot jelent mind a termelési szint tartása, mind az üzemeltetési körülmények terén. Felvetődött és felvetődik még ma is a kérdés, érdemes-e egészen új technológiák megvalósítására törekedni. A válasz csak az lehet, hogy igen. Engedjék meg, hogy egy adattal jellemezzem e válasz helyességét. Az új nyomás alatti földgázbontó üzembehelyezésével az egy tonna ammóniára jutó közvetlen anyagköltségráfordítás közel 40 százalékkal csökkenthető, amely 100 millió forint önEöltségcsökkentést eredményez. Ez azt jelenti, hogy az. elmúlt évi próbaüzemelések okozta kiesés egy esztendő alatt kiegyenlíthető. A KGST-államok vegyipari miniszterei ittjártukkor egyhangúlag elismerően nyilatkoztak vállalatunknak a vegyipar fejlesztésében vállalt úttörő szerepéről. Bár a tervben előírt kötelezettséghez viszonyítva bizonyos elmaradás mutatkozott, az 1965-ös évet alapul véve eredményeink tovább javultak, ami részben már az új technológiák alkalmazásának tudható be. Ebben az esztendőben feladataink semmivel sem könnyebbek, mint az elmúlt évben voltak. A terv feszített és teljesítése egész évben folyamatosan teljes erőfeszítést igényel. Meg kell oldani az elmúlt esztendőben beindított technológiák - stabilizálását, mert a tervcé-