Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-29

1965 Âz Országgyűlés 29. ülése 1967. január 27-én, pénteken 1966 •lok elérése csak ebben az esetben lehetséges. Változatlanul gyors marad a beruházások üte­me, s ez mind az idén, mind a következő év­ben a PVC gyáregység bővítésére koncentrá­lódik. E bővítés befejezése után hazai PVC-gyár­tásunk karbidbázisról földgázbázisra tér át, ami 25—30 százalékos önköltségcsökkenést eredmé­nyez. Ez azt jelenti, hogy PVC-termékünket a jelenleginél kedvezőbb feltételek mellett tud­juk előállítani. A termelési terv mennyiségi teljesítése mellett nem kisebbek a minőség javítását célzó feladatok sem. Elsősorban a kaprolaktám termelés területén legnehezebb a dolgunk, hi­szen biztosítani kell a feldolgozó ipar részére folyamatosan a selyemminőségű termék gyár­tását. Hagyományos termékünk, a nitrogén­műtrágya tapadása a gyártás megindítása óta komoly problémát jelent nemcsak a gyártó, hanem a felhasználó részére is. Az elmúlt esz­tendőben sokat ígérő kísérletek indultak meg és ez évben szükséges ezeket tovább foly­tatni, ehhez azonban nemcsak technológiai, ha­nem hatósági nehézségeket is le kell küzdeni. A PVC gyáregység három esztendős üze­melése alatt jelentős számú PVC-féleség kikí­sérletezése sikerült. Ez évben feladatunknak tartjuk a választék további bővítését. Az adott technológia jó hatásfokú továbbfejlesztésére jellemző, hogy a KGST szakbizottság vélemé­nye szerint a baráti államok közül hazánk ál­lítja elő a legjobb minőségű PVC-t. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Bizott­ságnak az új gazdasági mechanizmusra vonat­kozó irányelveiben benne van, hogy a mecha­nizmus beindításakor az egyes termékek árát úgy kell megállapítani, hogy az összhangban legyen az előállítási költségekkel. Az előzőek­ben, amikor a PVC-gyártás új technológiára való áttéréséről beszéltem, említettem, hogy jobb körülmények között fogjak előállítani a PVC-t. A jelenlegi árszint kialakítása miatt nem mondhatom azt, hogy gazdaságosabban. Mind a Borsodi Vegyikombinát;, mind a Tiszai Vegyikombinát nevében mondhatom, jó lenne megfontolni, hogy az ilyen nagy volumenű, alapanyagnak minősülő termékek előállítását rendkívül nagy kockázattal lehet megoldani. Figyelembe véve^az évenkénti nagy mennyi­ségű, nagy volumenű beruházást és az évenként gyártott termékmennyiséget, némi, egy-két szá­zalékos ingadozás olyan problémákat jelent­het, mely a vállalat gazdaságosságát veszélyez­teti, kívülálló okok miatt. Kérnénk az illetékes szerveket, hogy ezek­nél a beruházásoknál, ezeknél a termékeknél az árszintet a következő évtől kezdve olyan formában alakítsák ki, amely nem a legopti­málisabb, elméletileg a legjobb körülményeket veszi figyelembe, hiszen ezt az életben sem tesszük, hanem a reális körülményeknek meg­felelően úgy állapítsák meg, hogy a teljes erő­bedobással végzett termelés mind a népgazda­ságnak, mindpedig a vállalatnak kifizetődő le­gyen. Az új gazdasági mechanizmusban nagy fel­adatok hárulnak a vállalatra a külkereskedelmi szervekkel való kapcsolatban is. E kapcsolatot jelenleg nem tartjuk kielégítőnek. Különösen vonatkozik ez a különböző áruféleségek, akár export, akár import áruféleségek árára, illetve ezzel kapcsolatban a devizaszorzó misztikus ködbe való burkolására. Nagyon nehezen dol­gozhat a vállalat és csak innen-onnan tudomá­sára jutott adatok alapján tudja kalkulálni, hogy mennyibe kerül, illetve mennyire gazda­ságos az ő termékeit exportálni, illetve beren­dezéseket importálni. Azt hiszem, célszerű lenne, ha a vállalat és a külkereskedelmi szervek közötti kapcso­latban nem a Népszabadságban néhány nappal ezelőtt közölt „kémrendszer", hanem nyílt, egyenlő partnerviszony kialakítására töreked­ne mindkét fél. A vállalat életében komoly problémát jelent a piaci mechanizmushoz való igazodás. Feltétlenül szükséges megfelelő számú és rutinnal rendelkező szakember, hogy a bel­földi és a külföldi piacokon a vállalat megfe­lelően helyt tudjon állni. Tisztelt Országgyűlés! Szükségesnek tar­tom, hogy — ha röviden is — említést tegyek azon feladatok végrehajtásáról, amelyek, bár nem közvetlenül, de közvetve hatással vannak a termelőmunka végzésére. Közbevetőleg talán kissé ironikusan néhány szóban elmondanám, hogy több alkalommal be­szélgettünk félig ismerősökkel, meg ismeretle­nekkel Kazincbarcikáról és kicsit eltúlozva olyan vélemény alakult ki, bennük, olyan vé­leményt mondtak, hogy tudták, valahol fenn van északon és a jellege körülbelül olyan XIX. századbeli sarkkutató telep. Szeretném ezt az alkalmat is megragadni, hogy e téves elképzeléseket eloszlassam, s el­mondjam, hogy a mi kis Városunk nagyon szép, sok új házzal, sok-sok fiatallal és kisgyerek­kel, és a modern üzemek építése mellett — sok gondot fordítva — a szociális és kulturális léte­sítmények minél tökéletesebb kiépítésére törek­szünk. A jelenleg folyó üzemi beruházások mellett új, modern, minden igényt kielégítő munkás­szállások épültek; a művelődési ház, az óvoda és a bölcsőde, az üzletrendszer, az orvosi ren­delő, az új, modern öltözők mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a technológiák fejlődé­sével lépést tartson dolgozóink élet- és mun­kakörülményeinek fejlődése. Az elmúlt esztendőben a kormányzat adta lehetőségek felhasználásával megkezdtük az egész évben folyamatosan váltó műszakba járó dolgozóink fokozottabb megbecsülését célzó in­tézkedések végrehajtását. E dolgozóink részére 4 százalékos munkahelyi pótlékot biztosítot­tunk, s az a célunk, hogy ezt 1970-ig 10 száza­lékra növeljük. Ezzel egyidőben kívánjuk meg­oldani az egészségre ártalmas munkahelyeken a rövidített munkaidő bevezetését. Tisztelt Országgyűlés! Vállalatunk vala­mennyi dolgozója tisztában van az ez évi fel­adatunkkal; a költségvetési törvényjavaslat szerint komoly munkát kell elvégezni a vegy­ipar, az üzem továbbfejlesztése és dolgozóink életkörülményeinek tovább javítása terén. Ügy érzem, hogy dolgozóinkban az akarat és a rrmn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom