Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1911 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1912 tet. A tüzelőellátás kielégítő. Szén van bőven. A hazai brikett iránti érdeklődés azonban továbbra sem megfelelő — minőségi okok miatt — a drágább külföldi brikett iránti igényeket viszont ez évben sem tudjuk teljes mértékben kielégíteni. Tűzifából — az erdőgazdaságok jó munkája, a sokévi erdőtelepítés eredményeként — ma már van elegendő, és lesz az elkövetkező években is. A növekvő készletek ellenére a múlt évben sem lehetett kielégíteni az igényeket építőanyagokból, fürdőkádból, villamos vezetékekből és szerelési anyagokból, továbbá minőségi üveg- és porcelánárukból, valamint személygépkocsiból. A lakossági fogyasztás idei várható növekedése arra kötelezi a kereskedelmi szerveket, az ipari és mezőgazdasági üzemeket, hogy az év során erőfeszítéseket tegyenek a növekvő vásárlóerőnek megfelelő árualapokkal történő kielégítésére. Az elmondottak után bárki felteheti azt a kérdést, hogy az elosztási rendszerünkben tavaly végrehajtott ár- és béremelések népgazdasági síkon hogyan hatottak a lakosság életszínvonalára, rontották-e, vagy javítottak-e valamit rajta? A válasz a következő: a tervezettnél nagyobb mértékben nőtt az egy keresőre jutó reálbér és a lakosság egy főre jutó reáljövedelme. A reálbér 2—3 százalékkal, a reáljövedelem mintegy 5 százalékkal emelkedett. Habár egyetlen év rövid idő, de ennek tapasztalatai alapján is elmondhatjuk: a szükségessé vált intézkedéseket helyes volt nem elodázni, hanem vállalni, megtenni még időben azt, ami a gazdasági fejlődéshez hovatovább nélkülözhetetlen. Az expozéban sorra vett s az általam kiegészítésként hangsúlyozott múlt évi kedvező irányú változások egyik forrását az erélyesebb központi irányítás képezte. Azok másik forrása — és fő forrása — a politikai, gazdasági vezetők, a közgazdászok és szakemberek tízezreinek alkotó készsége, az egyszerű párttagok, a szocialista brigádtagck százezreinek lankadatlan fáradozása, a kongresszusi munkaverseny páratlan lendülete, a dolgozók millióinak igyekezete, becsületes, szorgalmas munkája, hite rendszerünkben. Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy minden feladatot példásan megoldottunk, és azt sem, hogy a gazdasági munka nem szorul javításra. A múlt esztendő eredményei azonban — amelvnél rosszabb év a harmadik ötéves terv hátralevő részében se legyen — meggyőzően bizonyítják szocialista néngazdas águnk szilárdságát, a benne rejlő lehetőségeket, népünk alkotó erejét. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi népgazdasági terv és állami költségvetés reális, összhangban van a harmadik Ötéves tervvel. Timár elvtárs részletesen foglalkozott az idei célkitűzésekkel- és feladatokkal. Hozzászólásom további részében néhány vonatkozásban azokkal a főbb tennivalókkal kívánok foglalkozni, amelyek mindinkább gazdasági munkánk homlokterébe kerülnek. Az idei terv megvalósítása során továbbra is n?gv erőfeszítést, sokirányú tevékenvséget kell kifejtenünk a népgazdaságban két év óta 83» kibontakozó kedvező folyamatok erősítésére. Továbbra is a legnagyobb-gonddal kell törekednünk az igények és a termelés jobb összehangolására, mindenekelőtt az iparban. Ezzel kapcsolatban két .körülményre kívánom felhívni a tárcák, a vállalatvezetők figyelmét. A népgazdaságot önmagában nem viszi előre az, ha az ipari termelés csak általában növekszik. A népgazdaság szempontjából az a lényeges, hogy az iparból mi jut a társadalomnak végső felhasználásra, és mennyi felhasználható jövedelmet biztosít a termelőmunka. A termelés mennyiségi növelése tehát nem lehet öncélú. Nagyon fontos, hogy a készletek csak olyan mértékben növekedjenek, amit a termelés bővülése feltétlenül indokol és a nemzeti jövedelemből ne kössenek le egyetlen forinttal sem többet. E téren még mindig'bőven van tennivalónk. 1964-hez képest folytatódott ugyan az a pozitív folyamat, hogy a készletállomány lassúbb ütemben növekszik mint korábban, tavaly viszont jobban nőtt, mint 1965-ben. Az ipari termelés növelése vagy túlteljesítése azokból a cikkekből indokolt ' és hasznos, amelyek iránt itthon vagy külföldön van, illetve előreláthatóan lesz kereslet, tehát a műszakilag versenyképes, gazdaságosan exportálható jó minőségű cikkekben. A jó cikkekből is olyan mértékben kell termelnünk, ami a piaci igényekhez úgy alkalmazkodik, hogy jövedelmezhető eladást tesz lehetővé. Emellett kívánatos és szükséges, hogy az anyagfelhasználás mérséklése és az anyagokkal való takarékosság fokozása révén a lehetséges leglassabban növekedjék az import. "Vállalataink karolják fel az olyan kezdeményezéseket, melyek tőkés importanyagok (réz, ötvözött acél) ésszerű, takarékos felhasználását célozzák. Törekedjenek a szocialista országok műszaki, gazdasági eredményeinek jobb megismerésére, és mind az anyagok, mind a gépek importja terén gondosabban mérlegeljék, hogy amit a technika fejlesztése céljából baráti országból meg lehet vásárolni, azokra ne vegyenek igénybe tőkés devizát. Gazdasági munkánk igen fontos, új vonása volt már az utóbbi években — és még inkább az lesz a jövőben — a hatékonyság, a gazdaságosság fokozása. Az ipar legtöbb ágazatában ez már ma úgy jelentkezik, hogy a termelés pusztán mennyiségi növelésével szemben a fejlesztés minőségi tennivalói kerültek reflektorfénybe. Az idei népgazdasági terv megvalósítása során fokozottabban a gazdálkodás minőségi mutatóira helyezzük a hangsúlyt. A népgazdasági egyensúly szempontjából igen nagy jelentősége van annak, hogy az állami költségvetés bevételei teljesülnek. Ennek egyik alapvető feltétele, hogy a termelés emelkedését az idén is országos átlagban körülbelül 80 százalékos arányban a termelékenység növelése útján kell biztosítani. Ezzel kapcsolatban csupán egy fontos mozzanatra, a létszámmal való fokozottabb takarékoskodásra szeretném a figyelmet felhívni. Az utóbbi két esztendőben a létszámgazdálkodásban és ezzel kapcsolatban a munkafegyelem terén is határozott javulás tapasztalható. Az erre irányuló erőfeszítéseket folytatnunk kell, mind