Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1893 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1894 műén lemérhetők a termelés és a forgalom bővítésével, a gazdálkodás hatékonyságának további növelésével kapcsolatos feladataink. A költségvetés bevételei 8,3 milliárd forinttal, 8,6 százalékkal haladják meg' az elmúlt évit. Ez a növekedési ütem körülbelül 2—2,5 százalékkal nagyobb annál, amilyent a megelőző években terveztünk. A bevételek .emelkedésének túlnyomó része —»• 7 milliárd forint —: az állami vállalatok befizetéséből származik: befizetésük 9 százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál. Ebben a termelés növekedése mellett fontos szerepet játszik a termelés ráfordításainak számításba vett csökkentése is. Az ipar egészére nézve egyszázalékos költségszint-csökkenéssel számol a költségvetés. Ez a múlt évben elért költségszínvonalnál valamivel kisebb mértékű és ezért a céltudatos^ a belső tartalékok további feltárását biztosító munka a számítottnál nagyobb önköltség-csökkentésre is reális lehetőséget teremthet. Lényegében hasonló a helyzet a népgazdaság más ágazataiban is. A vállalatok fontos, a népgazdaság érdekeivel egybeeső feladata az 3 967-es évben is a takarékos létszám- és bérgazdálkodás, a munka termelékenységének növelése. A népgazdasági terv aránylag szerény, az 1965-ös évet megelőző éveknél jóval kisebb mértékű létszámnövekedést irányoz elő, s azzal számol, hogy a termelési többletek, túlnyomó része minden területen a termelékenység emelkedéséből adódik. E célok megvalósítását a költségvetési előirányzatok is figyelembe veszik. Kifejezésre jut ez például abban, hogy az állami vállalatok nyereségbefizetése az előirányzat szerint kereken 12 százalékkal növekszik. A termelés és az áruforgalom tervezett bővítése alapján emelkednek a vállalatok forgalmiadó-, és egyéb befizetései is. A költségvetési bevételek alapjában véve kedvezőnek tekinthető alakulása távolról sem jelenti azt, hogy a termelésben a gazdálkodás eredményességének növelése terén ne lennének további tennivalók. Ahhoz, hogy gyorsabb ütemben fejlődhessék népgazdaságunk, a szükségletekhez rugalmasabban igazodó, a korszerűség, minőség és értékesíthetőség követelményeit jobban kielégítő termelésre, erőforrásaink céltudatos és takarékos felhasználására van szükség. Ily módon a termelés nagyobb mértékű mennyiségi növelése is lehetővé válik, ami viszont új akkumulációs forrásokkal segítheti elő a népgazdaság általános fejlődésének meggyorsítását. Joggal várhatjuk; hogy az ehhez szükséges feltételek teljes kibontakozását az új gazdasági mechanizmus, illetve az átállásra való ez évi felkészülés mielőbb biztosítja. A költségvetésben összpontosított jövedelmek elosztása, a terv alapvető célkitűzésével összhangban, a népgazdaság termelőerőinek fejlesztését és korszerűsítését, a lakosság egyéni és közös társadalmi szükségleteinek lehetséges mértékű kielégítését szolgálja. Az elmúlt öt év során jelentős beruházások fejeződtek be, amelyeknek bonyolításánál érezhető volt már a fejlődés, a beruházók gyakorlottsága, • jobb műszaki felkészültsége és hozzáállása a feladatokhoz. Ilyenek voltak többek között a TVK nitrogénműtrágyagyár, a dunai kőolajipari vállalat atmoszferikus olajfinomítója, a Lenin Kohászati Művek durvahengermű rekonstrukciója, á budapesti házépítő kombinát, a Magyar Kábelművek bővítése, a Békéscsabai Hűtőház és a Hatvani Cukorgyár. Az elért eredmények és fejlődés ellenére éppen a beruházások nagy jelentősége miatt sem szabad elhallgatnunk, hogy népgazdasági tevékenységünknek még mindig a gyengébb pontjai közé tartozik a beruházás. Az utóbbi évek fejlődése mellett visszatérően jelentkeznek olyan fogyatékosságok, amelyek mellett optimális beruházói tevékenység nem alakulhatott ki. Azok az eredmények, amelyeket eddig elértünk, igen jelentős népgazdasági ráfordítást, nemegyszer a teherbíróképesség megfeszítését is igényelték. A beruházási politikánk végrehajtásában szép számmal előfordult hibák miatt a távlati fejlesztési tervek nem lehettek az állóeszköz-fejlesztés szilárd alapjai, mert az évek során jelentősen változtak a népgazdaság fejlesztésének szerkezeti arányai. A koncepció nem volt mindig kellően átgondolt, módosultak a termékek iránti igények, a piaci igények felmérése bizonytalan alapon nyugodott, a jóváhagyott programok sokszor és indokolatlanul nagy mértékben módosultak, nagy része költségtöbblettel valósult meg. A beruházások hosszú, átfutása miatt eszközeink elforgácsolódtak s a nemzeti jövedelemből milliárdos értékek estek ki. A népgazdaság fejlesztésével összefüggő beruházási terv ebben az évben mértéktartó, reálisan számításba veszi a rendelkezésre álló anyagi, műszaki és pénzügyi forrásokat. A terv és a költségvetés előirányzataiban az eddiginél következetesebben érvényesül az az immár parancsolóvá vált követelmény, hogy anyagi eszközeinket a folyamatban levő létesítmények mielőbbi befejezésére koncentráljuk és gátat vessünk a beruházási eszközök túl sok új beruházás elkezdésével történő szétaprózásának. Ez sokrétű és bonyolult gazdasági feladatot jelent. Nem kevésbé fontos azonban a már meglevő állóeszközök gazdaságosabb működtetése is. A felmérések szerint az utóbbi években kedvezőtlenül alakult a népgazdaság állóeszközeinek kihasználása, ami az állóeszköz egységre jutó termelés csökkenésében jut kifejezésre. A második ötéves tervben eszközölt .állóeszköz-fejlesztés nem annyira a hatékonyságot, mint a termelés terjedelmének bővítését ' szolgálta. Az új mechanizmusban feltehetően megszűnik az a gyakorlat, hogy az egyes iparágak a gépbeszerzéseket teljes egészében centralizálták, azt az irányító szervek osztották szét és nem volt véletlen, hogy az igényelt és elosztott gépek mennyisége és típusa csak véletlenül találkozott. Hasonló helytelen gyakorlat, amikor az üzemek a technológiai folyamat összhangját megbontva a kevésbé korszerű berendezések közé „legkorszerűbb részmegoldásokat" applikáltak, lehetetlenné téve a legkorszerűbben kiépített berendezés kihasználását. Mindent el kell követni e tendenciák tovább folytatódásának megakadályozására, a „rendelkezésre bo-