Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-28
1887 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön ' 1888 egy-egy beruházás milyen gyorsan térül meg, hogy annak milyen a hatékonysága. A befektetések», még mindig nem kellő mértékben segítik elő a betakarítási veszteségek kiküszöbölését. Számos olyan beruházást valósítunk meg, amelyeknek megtérülési ideje rendkívül hosszú, ugyanakkor a mezőgazdaság más, kedvezőbb megtérülést biztosító területeire nem jut elegendő eszköz. Meglehetősen nagy hányadot képeznek felhalmozási kiadásainkon belül a kommunális, a szociális, kulturális inveszticiók. Az utóbbi években mind az ipari beruházásokon belül, mind egyéb vonatkozásban túlságosan sok az irodaház építés. Túlzások tapasztalhatók középületek, intézetek építése, sőt egyes műemlékek — bocsánat a kifejezésért — építése terén is. Nemegyszer az a helyzet, hogy az ilyen beruházások megelőzik égetően szükséges lakásépítkezéseink kiszélesítését. Csak helyeselni lehet az olyan álláspontot, hogy az irodaházak, igazgatási épületek, középületek» intézetek, műemlék jellegű építkezések előirányzatait korlátok között kell tartani a lakásépítés bővítése és más fontos célok érdekében. A lakásépítést, társasházak építését az új érdekeltségi rendszeren keresztül is támogatni kell. Ezt a célt szolgálja az a tervezett intézkedés, hogy a vállalatok fejlesztési és részesedési alapjuk egy részéből 1968-tól a vállalat törzsgárdájához tartozó dolgozóknak támogatást nyújthassanak társasház építéséhez. Itt említem meg, hogy az OTP által a lakosságnak nyújtott közép- és hosszú lejáratú lakásépítési hitelek előirányzata körülbelül % milliárd forint. Ebből az Összegből az állam 1967-ben közel 40 000 lakás és családi ház építéséhez nyújt hitelezési támogatást. Fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy javítsuk azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt két -évben a készletgazdálkodás terén elértünk. Ez mindenekelőtt a fizetőképes keresletnek megfelelő termelést követel, amely aktuális szükségleteket elégít ki és nem a raktárak felesleges készleteit növeli. Az a célkitűzés, hogy a készletek ebben az évben ne emelkedjenek jobban, mint az elmúlt két évben, fokozott feladatot jelent vállalataink részére. 1965-ben és 1966-ban — mint ismeretes — az állam jelentős terheket vállalva segítette elő, hogy a vállalatok megszabaduljanak felesleges készleteiktől. 1967-re az állami költségvetés ilyen támogatást nem nyújt, de bízunk abban, hogy az elmúlt években kialakult módszerek és a vállalatok vezetőinek fokozott figyelme tartósítani tudja a kialakult tendenciát és tovább javul a készletlekötés aránya. Külön nagy gondot kell fordítani.az importanyagokkal történő takarékosság érvényesítésére. A készletek hatékonyabb felhasználása érdekében a Magyar Nemzeti Bank szigorítsa meg a forgóalap hitelek nyújtását és a rövid lejáratú hitelezéssel a vállalatok folyamatos értékesítését ösztönözze. Jelentős összeget képeznek a költségvetés kiadásai között a vállalatok pénzellátására szolgáló összegek, amelyek részben a külkereskedelem ár kiegyenlítési igényét, neszben a különböző dotációkat tartalmazzák. Termelőegységeink egyik legfontosabb feladata ebben az évben is a gazdaságos export fokozása - különösen azokban a viszonylatokban, ahol exportunk volumene viszonylag alacsony, a fejlett tőkés országok piacain. Az export növelése egyben fokozott minőségi, gazdaságossági követelményeket is támaszt a vállalatokkal szemben. Ezek kielégítése az exportképesség növelésének fontos előfeltétele. A dotációk széles köre jelenlegi árrendszerünkből adódik. Vannak köztük olyanok, amelyek indokoltak és azt a célt szolgálják, hogy bizonyos árufajtákat olcsóbban hozzáférhetővé tegye a vásárlók számára. Ilyenek például a gyermekruha és a különböző kulturális cikkek dotációja. Vannak azonban olyan dotációk is, amelyek spontán alakultak ki és nem indokoltak. Ezeket, ha nem is azonnal, de a későbbiek folyamán fokozatosan meg kell majd szüntetni, úgy azonban, hogy ez a lakosság számára ne jelentsen terheket, hogy az esetleges áremelést más területeken árcsökkentés, vagy más életszínvonal-emelés ellensúlyozza. Bejelentésre került már, hogy 1967-ben jelentősebb ármódosításokat nem tervezünk. Az új gazdaságirányítási rendszerben azonban bizonyos termékek árai érzékenyebben reagálnak majd a kereslet és kínálat alakulására. Ezért az államnak szabályozólag kell fellépnie annak érdekében, hogy az árak alakulásából kifolyólag egyetlen társadalmi réteg életszínvonala se csökkenjen, sőt az árak mozgása és egyéb intézkedések egyenlegükben a lakosság életszínvonalának terv szerinti emeléséhez vezessenek. A költségvetés fedezetet biztosít az állam szociális, egészségügyi, kulturális, védelmi, rendes jogbiztonsági, igazgatási kiadásaira is. A szociális és egészségügyi kiadások az előző évivel szemben 6,2 százalékkal, a kulturális kiadások közel 5 százalékkal, a védelmi és rendbiztonsági kiadások 6,5 százalékkal emelkednek. Jelentős intézkedés a társadalombiztosítási kiadások között a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer reformja. Ez az intézkedés ismételten tanúságot tesz arról, hogy szocialista államunkban a dolgozó emberek életkörülményeinek javítása állandó célkitűzés. Nyugdíjban részesül az idén a lakosság 12 százaléka, egymillió-kétszázezer fő. Az állami nyugdíjasok számára az átlagos juttatás közel havi 800 forint. A nyugdíj- és járadék-kiadások előirányzata több mint 9 milliárd forint. Ez tíz évvel ezelőtt még 3 milliárd forint alatt volt. Intézményeink gazdálkodásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az eszközök hatékonyabb felhasználására ezen a téren is még sok lehetőség van. Csak' néhány példát említek meg. A tudományos kutatásnak igen fontos szerepe van az ország fejlődésének elősegítésében. Államunk ezért erre a célra erejéhez mérten jelentős összegeket fordít. Az irányítás fogyatékosságai folytán azonban még nem megfelelő a kutatóhelyek tevékenységének koordinálása, sok helyütt nem elég intenzív a törekvés
