Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1889 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1890 a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazására, emellett tudományos szerveink nem élnek eléggé a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségekkel. A népművelés területén egyes tanácsok, vállalatok, tömegszervezetek és szövetkezetek által létesített művelődési otthonok, könyvtárak egységes irányítása, az anyagi erők összefogása nem halad előre megfelelően, holott annak jogszabályi alapját létrehoztuk. Az oktatási törvény végrehajtása során a középfokú oktatás jelentősen fejlődött és az iskolahálózat az új rendszerű oktatás követelményeinek megfelelően változott. Ezen a területen is történtek azonban túlzások. A középiskolai hálózat fejlesztése, az új szakközépiskolák létesítése nem mindig eléggé átgondolt, k nincs megfelelően összehangolva a szükséglettel. Mindez arra figyelmeztet, hogy a jövőben az iskolahálózat fejlesztésénél e szempontokat jobban figyelembe kell venni. Nagyobb gondot kell fordítani a körültekintő gazdálkodás követelményeire az egészségügy területén is. Fel kell tárni azokat a tartalékokat, amelyek a munka racionálisabb megszervezésével és az eszközök ésszerűbb csoportosításával felszabadíthatók. A népgazdaság anyagi lehetőségeinek megfelelően biztosított fejlesztési eszközök mellett az ilyen módon mobilizálható tartalékok is forrását képezhetik az ellátás javításának. A létszám-ellátottság jelenlegi színvonala mellett úgyszólván minden területen változatlanul található indokolatlan létszám, felesleges foglalkoztatás. Reméljük, hogy a gazdaságirányítási reform e tekintetben lényeges előrehaladást fog jelenteni. A takarékos gazdálkodás előmozdítása céljából a költségvetési szerveknél rátértünk a kétéves előirányzatok készítésére, ami előrelátóbb gazdálkodást tesz lehetővé. Ezzel függ össze az a javaslat is, hogy 1967-től az év végi pénzmaradványokat a költségvetési szerveknél ne zároljuk. Azt várjuk ettől az intézkedéstől, hogy a szokásos év végi költekezés helyett a szervek ezeket az összegeket félreteszik és a következő évben vagy években használják fel hasznos beszerzésekre, < vagy felújításokra, E rendszer a tanácsoknál már bizonyos mértékben működött, ez most kiszélesül és a központi szervek körében is bevezetésre'kerül. Az 1967. évi állami költségvetés volumenének kereken egyötödével, 21 milliárd forinttal a tanácsok gazdálkodnak. Ennek zöme a lakosság-egészségügyi, kulturális, és kommunális igényeinek kielégítését szolgálja. A múlt évivel szemben a többleteket elsősorban a kórházi és járóbeteg-ellátás javítására fordítják. Lehetővé teszi a költségvetés, hogy a tavalyinál nagyobb Összeget fordítsanak a helyi utak fenntartására. A tanácsok költségvetését 1,7 milliárd forinttal egészíti ki a községfejlesztési alap. Ez az előző évinél mintegy 200 millióval több. Az alap eszközeinek közel 50 százalékát kommunális feladatokra használják. A tanácsi költségvetések összeállítása és felülvizsgálata már bizonyos fokig új elvek figyelembevételével történt. A tanácsok a népgazdasági terven alapuló előirányzatokon belül önállóbban dönthettek a részükre biztosított bevételi forrásoknak a különböző feladatokra való elosztásáról. Ezt a lépést azonban csak kezdetnek tekintjük, mert még nagyon sok a tanácsi tervezési és gazdálkodási rendszerben áz olyan megkötöttség, amely akadályozza annak az .elvnek következetes megvalósulását, hogy a döntések az ahhoz legkedvezőbb feltételekkel rendelkező szinten szülessenek. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967-es év az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző év. A reform jelentősége — amint ezt a pártkongresszus is megállapította — igen nagy. A tervszerűség és a piac jobb összekapcsolásától, a döntési hatáskörök decentralizációjától joggal várjuk a vállalatoknál levő alkotóerők fokozott kibontakozását, s egyidejűleg a bürokrácia csökkentését. Minden remény megvan arra, hogy a reform pezsdítőleg fog hatni gazdasági életünkre, a fejlődés ütemére, az életszínvonal alakulására. A kormány munkatervben határozta meg a reformmal kapcsolatos teendőket, s ennek alapján az érdekelt minisztériumokban széles körű munka folyik a gazdaságirányítás új rendszerének konkrét kidolgozása érdekében. Egyes intézkedések már 1966-ban, illetve 1967-ben életbe léptek. így az elmúlt évben bevezetésre került az új szállítási szerződési rendszer, 1967-ben egyszerűsödött a tervjóváhagyás és a termékgazdálkodás rendje, a beruházások szabályozása. Jelentős lépés mezőgazdasági vonatkozásban a termelőszövetkezetek hitelrendezése, a teljes körű amortizáció megvalósítása és más intézkedések. A reform komplex bevezetésére 1968-ban kerül sor. Az alapvető elemek alkalmazása együttesen történik. Ilyen az árreform, a jövedelemelvonás és anyagi érdekeltség rendszere, a tervlebontások megszüntetése, a beruházási rendszer, a devizagazdálkodás új rendje', amelyek szorosan összefüggnek egymással. Az átállás idején éberen kell ügyelni mind az állami, mind a pártszerveknek, hogy időben felfigyeljenek a felmerülő problémákra, mert ilyenekre előrelátóan számítani kell, hogy kellő .időben és helyesen lépjenek közbe a reform szellemének megfelelően. A reform munkálatai döntő szakaszba értek. A Gazdasági Bizottság már határozatokat hozott az árreform legfontosabb kérdéseiben. Kidolgozás alatt áll a tervezés új rendszere, a különböző időtartamú népgazdasági tervek jellege és tartalma. Az illetékes szervek napirendjén szerepelnek a távlati koncepciók kidolgozásával kapcsolatos feladatok. Számos olyan kérdés van, amelyeket hosszú távra kell az ország legjobb szakértőinek kidolgozniuk ahhoz, hogy a középtávú tervekben megfelelően vehessük őket figyelembe. Ilyen kérdés például a mezőgazdaság és az ipar hosszabb lejáratú fejlesztésére, beruházásainak arányaira vonatkozó elképzelés, ilyen az energetikai bázis kialakítására vonatkozó különböző nézetek egyeztetése, ilyen a beruházások optimalizálása a fi-