Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-28

1885 Az Országgyűlés 28. ülése 1 fizetéseinek részesedése három százalék, a föld­művesszövetkezeteké 0,5, a termelőszövetkeze­teké pedig 3,2 százalék. Az elmúlt hónap során, mint ismeretes, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél hitel­rendezést hajtottunk végre. A hitelrendezés mind politikai, mind gazdasági szempontból nagy jelentőségű intézkedés. A hitelrendezéssel mentesítettük a szövetkezeteket attól a teher­től, amely a nagyüzemi gazdálkodás megalapo­zásával kapcsolatban alakult • ki és amelynek visszafizetése á nagyüzemi gazdálkodás kez­deti nehézségei, valamint az árviszonyok miatt nem volt lehetséges. A rendezést az egyes szö­vetkezetek vagyonára és jövedelmi helyzetére tekintettel differenciáltan hajtottuk végre. A termelőszövetkezetek 1965. december 31-i hitelállományának átlagosan 60 százalékát tö­röltük. Ezen belül azonban a gyengébb szövet­kezeteknél többet, az erősebbeknél pedig gazdasági erejüket figyelembe véve — lényege­sen kisebb hányadot engedtünk el. Ez jelentős hozzájárulás a -gyenge szövetkezetek számára gazdálkodásuk megszilárdításához. A hitelrendezéssel lehetővé vált, hogy a termelőszövetkezeteknél teljeskörúvé tegyük az amortizációs alap képzését. Az elmúlt évben még csak a gépek után számoltak el amortizá­ciót, 1967-től az épületek és az ültetvények után is. Az így kialakult új helyzetben szövet­kezeteink beruházásaiknak közel felét saját pénzükből finanszírozzák és kevesebb hitelt vesznek igénybe. A rendezés kihatását a költségvetés már tartalmazza. Most olyan feltételek alakulnak ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a jövőben folyó­sítandó beruházási hitelek valóban megfelel­jenek funkciójuknak, a termelés bővítését, a hozamok növelését és a jövedelmezőség fokozá­sát szolgálják, s így a termelőszövetkezetek a gazdasági feltételeket az időbeni visszafizetésre megteremtsék. Ez a jövőben már szigorú köve­telmény minden egyes hitelnyújtásnál. A rendezés közvetlenül nem a szövetkezeti parasztság jövedelmének növelését szolgálja. A régi hitelek törlésével és a saját pénzalapok kibővítésével azonban a szövetkezetek önálló gazdálkodása komoly alátámasztást nyert. Amennyiben termelőszövetkezeteink e lehetősé­geket jól használják fel a termelés fejleszté­sére, a jövedelmezőség fokozására, nagymér­tékben hozzájárulnak mind a bérből élők, mind a szövetkezeti parasztok jövedelme növekedé­sének megalapozásához. A lakosság adóbefizetései 2,1 százalékkal haladják meg az előző évit. Lényeges változta­tást e téren nem tervezünk. A lakossági adó­politika feladata a bevételek biztosításán túl­menően változatlanul az, hogy a kirívó és indo­kolatlan jövedelemkülönbségeket csökkentse. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés 1967. évi kiadásai között az állami beruházásokra 20,7 milliárd forintot, a szövetkezetek beruhá­zásaira pedig 3,4 milliárd forint hitelt, illetve állami támogatást irányoztunk elő. Az összesen 49 milliárd forintra tervezett beruházási rá­fordításokat ezen túlmenően az értékcsökkenési 7. január 26-án, csütörtökön 1886 leírásból, valamint a vállalati, szövetkezeti és tanácsi alapokból finanszírozzák. 1967-ben számos jelentős létesítmény feje­ződik be. A napokban adták át a Bánhidai Erő­mű 100 megawattos új egységét. Az év során befejeződik a Hódmezővásárhelyi Porcelángyár, a Pécsi Rostműbőrgyár, a Dunaújvárosi Fésűs­fonógyár, a Székesfehérvári Hűtőház, a Bu­dapesti II. sz. Házgyár, a Budapest Szálló, a balatonarácsi szálloda, a : budapesti felszíni vízmű II. üteme. A vegyiparban, a gépiparban és a könnyűiparban több, külkereskedelmi- szem­pontból fontos, további beruházás készül el. így például a Székesfehérvári Könnyűfémmű Fréskovácsüzemének, az Élekthermax villamos háztartási készülék gyártásának fejlesztése és sok más. Az év folyamán felépítünk több kór­házat is, így a hatvani, a salgótarjáni, .a szol­noki MÁV kórházat. A beruházások 1967-es előirányzatai körül heves viták folytak. Egyes ágazatok részéről igen nagy volt a nyomás minél több új létesít­mény kezdésére. A kormány azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy elsősorban a folyamatban levőket kell mielőbb befejezni. Az új, induló beruházások száma így leszűkült, mert adott lehetőségeink között ezek növelése csak a folyamatban levők lassítása árán történ­hetett volna. Közgazdasági szempontból az a helyes, hogy erőinket ne aprózzuk el, új léte­sítmények építését csak kis számban kezdjük, éspedig ott, ahol azok a népgazdaságnak a leg­fontosabbak. Az új kezdések gondos megválo­gatását a gazdaságirányítási reform szempont­jából külön is indokolja az, hogy az új rend­szer a beruházási eszközök jelentős része felett a rendelkezés jogát a vállalatok hatáskörébe utalja. Ezért nagyon fontos, hogy eleve ne ter­heljék túl ma azokat a kereteket, amelyek 1968-tól vállalati döntési 'szférába kerülnek. A kormány a határozatok meghozatalánál .eze­ket tartotta szem előtt. Beruházásaink vonatkozásában egyik leg­fontosabb szempont a külkereskedelmi és fize­tési mérlegre történő kihatásuk. Indokolt szük­séglet sokkal több van az országban, mint amennyire anyagi erőnkből futja. Éppen ezért nélkülözhetetlen az, hogy az egyes beruházások tekintetében kellő információval rendelkezzünk, mennyire javítja kereskedelmi mérlegünket és mennyi idő alatt térül meg. A közelmúltban 5 üzembe helyezett jelentős létesítmények körében végzett banki utóvizsgálatok feltárták, hogy ré­gebben számos esetben a beruházási döntés meghozatalakor ezek a fontos követelmények nem kerültek alapos elbírálásra. Az illetékes szervek a kérdéses beruházásoknak a fizetési mérlegre, ezen belül a tőkés fizetési mérlegre várható hatását nemegyszer fel sem mérték. Ezt a továbbiakban nem engedhetjük meg ma­gunknak. Rendkívül fontos, hogy beruházási politi­kánk általános követelményeinek maradéktala­nul érvényt szerezzünk a mezőgazdaság, a ter­melőszövetkezetek vonatkozásában is. Itt is ta­pasztalható hasonló jelenség, mint. az ipari léte­sítményeknél. A rendelkezésre álló keretek fel­használásánál • nem kellően mérlegelik, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom