Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-28
1883 Az Országgyűlés 28. ülése 1967. január 26-án, csütörtökön 1884 irányítási reform bevezetését megelőző időszak, amikor a reform munkálatai végső fázisba jutottak, és az átállásra minden területen fel kell készülni. A népgazdasági terv legfontosabb előirányzatai à következők. A nemzeti jövedelem 1966. évihez viszonyított növekedése mintegy 3,5—4 százalék. Az ipari termelés a számítások szerint 4—6 százalékkal bővül. Ezen belül az igényeknek megfelelően a legdinamikusabban növekszik a villamosenergiaipar, a vegyipar, a gép- és fémtömegcikkipar, valamint a könnyűipar egyes ágainak termelése. A legkisebb mértékű a növekedés a 'kohászatban, a szénbányászat termelése pedig az energiastruktúra racionális irányú változtatása miatt csökken. Az iparban továbbra is előtérben áll a termelékenység emelése,.az önköltség csökkentése, ahol a tervfeladat 1 százalék. Változatlanul fontos az export szélesítése és gazdaságosságának fokozása, a választék bővítése, a jobb készletgazdálkodás. Az ipar exportszállítása a terv szerint 4 százalékkal nő, s ezen belül a tőkés exportfeladatok teljesítése és kívánatos túlteljesítése jelentős erőfeszítéseket követel. Az építőipar termelése a harmadik ötéves tervben előírt ütemet meghaladó mértékben, az 1966. évihez képest 6,5 százalékkal lesz magasabb: Mivel a beruházási építési igények kielégítése nem megfelelő, fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az állami vállalatok ilyen jellegű feladataikat teljesítsék. Az építőanyagipar feladata 5 százalékkal nő. A kormány a közelmúltban újabb beruházásokat határozott el az építőipari kapacitás szélesítésére. A terv a mezőgazdasági termelés 2—3 százalékos növelésével számol. Ezen belül a növénytermelés 2 százalékkal, az állattenyésztés hozama pedig mintegy 2,5—3 százalékkal emelkedik. Ezek reális "és mértéktartó célkitűzések. E tervelőirányzatpk biztosítják a lakosság alapvető élelmiszerekkel történő ellátását és az export növelését. A felvásárlási feladat 3 százalékkal emelkedik. A mezőgazdasági és élelmiszeripari export összesen mintegy 4 százalékkal nő. A közlekedés és hírközlés teljesítménye a szállítási igényekkel arányosan növekszik. Fokozott feladatok hárulnak a közlekedési vállalatokra devizaszerző tevékenységük bővítése terén. A beruházások volumene az előző évit összesen 2 milliárd forinttal'haladj a meg. A fogyasztási alap emelkedésének mértéke 5 milliárd forint. A belkereskedelmi áruforgalom növekedése 3,4 százalék. A lakosság egyes csqportjainál az életkörülmények javításában fontos szerepet játszanak a kongresszus által elhatározott intézkedések, így az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer és a gyermekgondozási segély 1967. január 1-i hatállyal történő bevezetése. E feladatokra épül az 1967-es állami költségvetés is, amelynek volumene első ízben haladja meg a 100 milliárd forintot. A költségvetés kiadásainak és bevételeinek fő összege kereken 104,7 milliárd forint, a költségvetés tehát" egyensúlyt irányoz elő. A bevételek terén a legnagyobb aráhyban természetesen ismét az állami vállalatok befizetései szerepelnek. A vállalatoktól származó bevételek alakulásában számítunk arra, hogy azok a kedvező tendenciák, amelyek már két éve tartanak, 1967ben is folytatódnak és tovább erősödnek. Jó irányítás, ésszerű és átgondolt gazdálkodás esetén erre biztosan számíthatunk, mert a termelékenység növelésében, a munka szervezettségének fokozásában csaknem minden területen még jelentős tartalékok, vannak. Ismeretes, hogy a legfejlettebb ipari országokhoz képest a termelékenység a mi iparunk nagy részében még meglehetősen alacsony. A pártkongresszuson bejelentésre került a munkaidő csökkentésének programja. Ez nagy jelentőségű intézkedés a szocialista fejlődés útján. A szabadidő növekedése fontos lépés a több pihenés, az egészség védelme, a művelődési és szórakozási lehetőségek szélesítése szempontjából. Az intézkedés már ebben az évben gondos előkészítő munkát igényel az egyes iparágakban és vállalatoknál. Ennek során fel kell mérni mindazokat a tartalékokat, amelyek a munkaidő jobb kihasználása térén fennállnak. Ily módon e feladatot olyan emelőerővé alakíthatjuk, amely jelentősen hozzájárul, hogy ez intézkedés ne járjon a népgazdaságra nézve a jövedelmezőség romlásával, ellenkezőleg: hogy iparunkat munkaszervezés, termelékenység tekintetében közelebb hozza a legfejlettebbekhez. A munkaidőcsökkentés óriási szervező munkát kíván, elsősorban a folyamatosan üzemelő iparágakban, a szolgáltatásoknál, de valamenynyi más iparágban is. Vállalati vezetőink, dolgozóink, egész iparvezetésünk számára jelentős erőpróba lesz ez a feladat, amely, ha jól végezzük el, egyik fellendítője lehet üzemeink magasabb fokú szervezettségének és a gazdasági fejlődésnek. Jelentős tartalékok vannak gazdaságunkban más vonatkozásban is. Széles körben ismertek azok az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által készített számítások, amelyek kimutatták az energiahordozóink összetételének megjavításából adódó megtakarítási lehetőségeket, termelési költségben, hatásfokban. A földgáz és a nyersolaj fokozott hasznosítása, egyes kevésbé gazdaságos bányaüzemek termelésének leállítása, az energiafejlesztő berendezések racionalizálása, a vasúti vontatás modernizálása együttvéve milliárdos nagyságrendű költségcsökkentési lehetőségeket rejtenek. Az előregyártott vasbeton és acélvázszerkezetek alkalmazásának kiszélesítése jelentősen csökkentheti az építkezések költségeit. Közismert az a tény is. hogy gépeink súlya .a fejlettebb ipari országok hasonló gépeihez képest lényegesen magasabb, ami arra utal, hogy itt jelentős anyagmegtakarítási lehetőség áll fenn. Jellemző példák erre a daruk, a járművek, egyes motortípusok, mezőgazdasági energetikai gépek. Ilyen tartalékok azonban nemcsak az ipar. hanem a mezőgazdaság és a többi népgazdasági ág területén is fennállnak. E tartalékok egy része rövid idő alatt kiaknázható, nagyobbik része azonban nem egyszeri intézkedéssel, hanem csak fokozatosan hozható fel&zínre. A szövetkezetek befizetései az 1967. évi költségvetés összes bevételeinek 6,7 százaiéival: képviselik, amiből a kisipari szövetkezetek be-