Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1423 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1424 is legyen megfelelő helyi vezetés, hogy ne is alakuljanak ki a megfelelő helyi vezetők; hogy ne legyen helyi kezdeményezés, mert az a helyi kezdeményezés amúgysem vezethet semmire, hiszen felülről mindent előírnak. És még csak nem is kizárólag erről van szó, hanem arról is, hogy van egy egész csomó dolog, amit egyszerűen nem is lehet máshol, mint ott a helyszínen, helyesen megítélni. Nagy elvtársnő az imént mondott példát erről a saját iparában, ahol csak a helyszínen lehetett pontosan megállapítani, hogy milyen lemezekről van szó, mit kell csinálni, nem lehetett a minisztériumból eldönteni. Nos, a baj világos. Ezzel szemben sokan felvetik azt a kérdést: hogy ha nem egy központból intézik a dolgokat, akkor hogyan fogjuk az egésznek a tervszerűségét, egységét biztosítani? Nem vezet-e ez arra, hogy szétforgácsolódik az egész népgazdaság, hogy nem lesz többé egységes tervezés és irányítás? Ezzel a kérdéssel persze szembe kell nézni, s szembe is néztünk elég alaposan. Mély meggyőződéssel jutottunk arra az eredményre, hogy ha világosan látjuk a célt, amelyre törekednünk kell — ez a mi tervünk, ez az, aminek szerveznie kell — akkor megvan a szabadságunk arra, hogy a legkülönbözőbb eszközöket, a legcélravezetőbb eszközöket igénybe vegyük ezeknek a terveknek a megvalósítására. Tehát tudnunk kell, hogy mit akarunk, tudnunk kell, hogy hová akarunk menni, mit akarunk elérni, és akkor nagyon sok eszközt tudunk feltárni a központi elképzeléseken és központi irányításon kívül, ami ide vezet. Persze vannak dolgok — és nem is olyan nagyon kevés és nem is nagyon lebecsülendő — amiket központból kell irányítani. Például a beruházások egyrésze is olyan, a legnagyobb beruházások — energetika, egyéb dolgok — amelyeket központi szervnek kell elhatároznia. De egyéb ilyen dolgok is vannak elég nagy számban. Persze ez nem változtat azon, hogy a számszerűséget tekintve ezerszer nagyobb azoknaknak a kérdéseknek az aránya, amelyeket ténylegesen a helyszínen lehet eldönteni, mert ott vannak azok, "akik értik, akik megfelelően dönteni tudnak. Azzal pedig, hogy oda visszük, rájuk bízzuk azokat, nemcsak az érdeklődésüket keltjük fel, hanem a lelkesedésüket is, hogy ezeket, az ügyeket jól intézzék. Különösen ha igénybe vesszük az anyagi ösztönzésnek ma is felhasznált, de a legtöbb esetben nem kellően, nem célszerűen felhasznált eszközeit arra, hogy az emberek tényleg azt csinálják, és szívesen, lelkesen és hozzáértéssel azt csinálják, .amiből a népgazdaságnak is a legnagyobb haszna van. Nem akarom ezt az egész kérdést tovább fejtegetni, a lényeg összefoglalására törekedtem. A lényeg körülbelül ebben foglalható össze: anyagi ösztönzéssel, anyagi eszközök, gazdasági eszközök bevetésével tudunk helyesen, célravezetőén elérni egy csomó olyan dolgot, amit központi utasítással fele olyan jól, fele olyan célravezetőén sem tudunk elérni. Arról a nagy munkáról, amelyet ennek az egész új gazdaságirányítási rendszernek a kidolgozásában eddig az ország különböző helyein igen sokan végeztek, azt kell még megjegyez-. nem, hogy ez a munka általában már a mai tudásunk színvonalán folyt. Ez alatt azt értem, hogy itt találkozott az elmélet és a gyakorlat, hogy rendkívül széles körben folyt a kutatás és hogy ha lesz hiányosság,—, mert biztosan lesz hiányosság ennek megvalósítása után is, márcsak azért is, mert hiszen az élet mindig sok meglepetést tartalmaz, nagyon sok előre nem látott és előre nem látható dolgot, mindig sokoldalúbb, színesebb, mint ahogyan azt el tudjuk képzelni — ha lesznek ilyen hiányosságok, akkor ezek a tudásunk fogyatékosságából fognak fakadni és nem valamilyen szubjektív elhatározásból; abból fognak fakadni, hogy a legjobbat csináltuk ugyan, de ez a legjobb sem lehetett teljesen, tökéletes és a megvalósítás során természetesen további tökéletesítésre, javításra szorul. N

A javítást megint a menet közben szerzett tapasztalatok, a gyakorlat alapján tudjuk megvalósítani. Ez nagy lépést jelent előre a népgazdaság és az egész társadalom tudományos vezetése felé, amiről azt mondottam, hogy ez az, ami a szocializmus lényegének, természetének megfelel. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ezután röviden visszakanyarodjak még a

t költségvetéshez. A költségvetés természetesen nem tükrözi és nem tükrözheti ezeket a részben, még csak előkészületben levő változásokat. A költségvetés maga is egy eszköz arra, hogy elképzelt céljainkat célszerűen megvalósítsuk, de egy nagyon hathatós eszköz. A terv- és költségvetési bizottságban szóba került, hogy azzal kapcsolatban, hogy a népgazdaságban másfajta irányítást alkalmazunk, a pénzügyeknek, a pénzügyi vezetésnek és a pénzügyi befolyásnak a súlya rendkívüli mértékben meg fog nőni. Hadd mutassak rá arra, ami egyébként ugyancsak ismételten szóba került, hogy néhány eleme annak a változásnak már vagy bevezetésre került, vagy előkészítés alatt áll. Szóba került, hogy a tervmutatók köre az idén lényegesen szűkült. Ezzel kapcsolatban különböző helyekről igazolták, hogy ténylegesen nőtt a vállalati önállóság — ezt Nagy elvtársnő is említette. Hogy a termelőszövetkezetek gazdasági önállósága és ezzel a vezetés hatékonysága jelentősen emelkedett, ezt igazolta Szabó István elvtárs is a nádudvari Vörös Csillagból, és nő a tanácsok függetlensége és hatásköre is. Szóba került, hogy a szállítási szerződések, a prémium új rendszere — mind megannyi lépés egy helyesnek tartott irányban. Költségvetésünk mindezeket számba veszi, mert é költségvetés a tervre épült, ennek a tervnek következetes és leggazdaságosabb végrehajtását szolgálja. És mert a költségvetésben a terv hűen és helyesen tükröződik, a költségvetést elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps,) ELNÖK: Széli János képviselőtársunkat illeti a szó. SZÉLL JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A pénzügyminiszter elvtárs által előterjesztett 1966-os költségvetés figyelembe veszi az ország gazdasági helyzetét, a szükségleteket, a népgazdaság továbbfejlesztésének lehetőségeit. Véleményem szerint az 1966-os terv jól