Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1421 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1422 ben, ilyen arányban, ilyen részletességgel foglalkoztak gazdasági problémákkal, gazdaságvezetési problémákkal és a hiányosságok feltárásával. Mégpedig nem egyes elkövetett hiányosságok, vagy hibák feltárásával, ,amit szenzációsan lehet adagolni — egyébként ami a szenzációkat illeti, ezen a téren a nyugati sajtó bizonyára fölényben van velünk szemben —, hanem az elvi, kritikai állásfoglalásban, abban a törekvésben, hogy a hi

7 bák gyökeréig hatoljon le, ^hogy megmondja, ténylegesen mi az, amit változtatni kell. Ezek között a. változtatandó dolgok között nagyjában és egészében két területet különböztethetünk meg. Az egyik a tervezés nem megfelelő tudományossága. Ez sok mindennel összefügg, és nyilvánvaló, hogy változtatása is sokféle erőfeszítést követel. Beletartozik ebbe például az, hogy nincs megfelelő áttekintésünk — és nem vigasz számunkra, hogy nemcsak nekünk nincs, hanem másoknak sincs — arról, hogy a tudomány és technika fejlődése előreláthatólag hogyan fog kibontakozni a legközelebbi évtizedekben, hogy körülbelül milyen arányokban, milyen új területeken, hol kellene elsősorban erőfeszítéseket tennünk, hova kellene erőinket esetleg átcsoportosítanunk. Hasonlóan nincs megfelelő áttekintésünk, sőt tudományos kutatásunk sem arról, hogy a szükségletek megváltozása és fejlődése egy általában emelkedő, fejlődő népgazdaság keretei között hol, milyen területen és milyen mértékben fog bekövetkezni. Mi most sok mindent teszünk és igyekszünk tenni ennek a helyzetnek a megjavítására. Ide tartozik például matematikai módszerek alkalmazása, vagy. kiterjedtebb alkalmazása a tervezésben, annak az ellenőrzése, hogy tervünk különböző részletei mennyire illeszkednek szervesen egymásba, annak a megfigyelése, hogyan kell a legcélszerűbben figyelembe venni a külkereskedelmet az ország fejlődésében, hogyan kell ezt megterveznünk, hogyan kell a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedésünket egyrészt megterveznünk, másrészt megszerveznünk. De az, amit a legbiztosabban kézbe vehetünk, az az, ami tapasztalatként adódik eddigi fejlődésünkből — és ilyen is van jóegynéhány. Az állandó bizottságok vitáiból, különösképpen a terv- és költségvetési bizottság vitájából két ilyen példát tudnék kiragadni. Az egyik a mezőgazdaság fejlődése. i Szocialista mezőgazdaságunk, mint az egész országot átfogó mezőgazdaság, mindössze néhány éves. Nem lehettünk és nem voltunk megfelelően felkészülve arra, hogy ez a szocialista mezőgazdaság milyen új problémákat fog felvetni. Nem számoltunk például azzal, hogy a mezőgazdaság, amely már amúgy is beruházás-igényesebbnek bizonyult, mint amilyennek korábban gondoltuk, ezenkívül mennyi olyan beruházást fóg elnyelni, ami számunkra látszólag új beruházás, de tulajdonképpen csak arra szolgál, hogy a mezőgazdaság megszűnt kistermelői szektorából kiesett termelőeszközöket pótolja, tehát hogy mennyi minden csak a paraszti istálló, vagy a paraszti igaerő, a ló pótlására szolgál. Nem tudtuk megfelelően felmérni, hogy a mezőgazdasági munkaerő milyen mértékben fog felszabadulni, milyen mértékben kell beruházásokkal pótolni, hogyan kell olyan eszközöket találni, amelyek ezt a munkaerőt visszatarthatják a faluban. Mindezt saját tapasztalatainkból, saját kárunkon kellett megtanulnunk. Egy másik ilyen tapasztalat, ami részben már a költségvetési vitában is, évekkel ezelőtt is szóbakerült, a beruházások komplexitásának ,a kérdése. Az, hogy nem számoltunk megfelelően azzal, hogy nem elég bizonyos népgazdasági ágat, vagy éppen annak egy kis részét erőteljesen fejleszteni ahhoz, hogy a fejlesztés .gyümölcseit is learathassuk. Szóba került már régen, hogy például jelentős gyümölcstelepítéseket eszközöltünk anélkül, hogy gondoskodtunk volna a gyümölcs csomagolásáról és elszállításáról is. Egyes következtetések ebből az idei költségvetésre is adódtak, s le is vannak vonva ott, ahol a gyümölcstelepítés területe csökken, ezzel szemben a járulékos beruházások nagysága nő. De példa az ilyen komplex beruházásra az a ma már többször szóbakerült gáz-beruházás is, amelynél arról van szó, hogy. gáz ugyan viszonylag bőven állna még a népgazdaság rendelkezésére, de — ahogyan ezt a tervezési műszó mondja — a fogadók egyelőre nem képesek fogadni. Vagyis ahogyan ma itt konkrétabban hallottuk, nincs cső megfelelő minőségben és mennyiségben a gáz elszállítására, részben tűzhelyek nincsenek a hasznosítására stb. Nos, az ilyen tapasztalatok jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy tervezésünket megjavíthassuk. De ez csak az egyik része a dolognak. Azoknak 'a változásoknak, amelyekre most törekszünk, a másik csoportjába azok tartoznak, amelyeket a népgazdaság irányításának reformja címmel szoktak összefoglalni. Ezek javarészt abból állnak, hogy lerázzuk magunkról az olyan béklyókat, amelyeket az elmúlt évek, sőt az elmúlt 15 év folyamán mi magunk raktunk magúnkra. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezeket a *béklyókat valami véletlen folytán raktuk magunkra, hogy ebben nem volt semmi értelem, hogy kizárólag saját hibáinkra, rövidlátásunkra, szűk látókörünkre vezethetők vissza. Nemcsak erről van szó. Kétségtelen, hogy ezeknek a hibáknak, hiányosságoknak, vagy — ahogy az előbb mondottam — béklyóknak egy része abból származik, hogy egész gazdaságunk irányítása túlságosan centralizált volt. És hogy túlságosan centralizált volt, az egy korábbi időszakban legalább bizonyos fokig magyarázható volt. Részben -arról volt szó, hogy nem voltak, vagy legalábbis nem kellő számban voltak helyi vezetőink, s ezért valahogyan lábra kapott az a gyakorlat, hogy egy központban centralizáljuk az intézést. Bár ez nyilvánvalóan kezdettől fogva nem volt helyes, és kezdettől fogva meg kellett volna gondolni, hogy ez a túlságos centralizálás nem vezethet jó eredményre, káros hatásai hoszszú időn keresztül nem mutatkoztak. Az akkori idők különböző körülményei, amelyeket azóta nagyrészt feltártunk, de amelyekre itt természetesen nem tudok kitérni, még meg is erősítettek abban a véleményben, hogy jó úton járunk. Nem vettük észre azt a nagy hibát, hogy bár abból indultunk ki, hogy nincs megfelelő helyi vezetés, de egyúttal azt is maga után vonta, hogy ne