Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1419 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1420 szőlőtermelésnek, abban 25—30 százalékos kiesés mutatkozik az előirányzottal, a tervezettel szemben, és magától értetődő, hogy mindez azután igen rossz következményekkel járt a parasztság életszínvonalára vonatkozóan is. Ott sem következhetett be az előirányzott, remélt és várt fejlődés. Mivel a rossz gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermés következtében ezeknek a termékeknek az árai jelentékenyen emelkedtek, ez az emelkedés elvitte a bérből és fizetésből élőktől is az egyébként bekövetkezett nominal béremelkedés kedvező hatását. És mégis, bár az életszínvonalban és a népgazdaság teljes fejlődésében ném tudtuk elérni az előirányzatot, meg kell mondani, hogy ennek ellenére ez az év sem volt egy rossz év, ennek az évnek is voltak igen figyelemre méltó eredményei. Ezekkel az eredményekkel részben a beszámoló, részben a Terv- és Költségvetési Bizottság előadójának előterjesztése elég részletesen és sokoldalúan foglalkozott, én nem akarom ezeket ismételni. Az nyilvánvaló, hogy mindezekben az eredményekben, figyelemre méltó eredményekben, a- munkás- és parasztmillióknak, az értelmiségnek, egyéb dolgozó rétegeknek és mindezek vezetőinek, összefoglalóan azt mondhatnám a magyar nép munkájának eredménye mutatkozik meg. Valamit mégis ki akarok emelni ezekből az eredményekből, azt, ami nem egyszerűen számokban mérhető, vagy nem annyira Számokban, mindinkább a minőség megváltozásában, abban, hogy bizonyos alapvető tendenciák ebben az évben jobban alakultak a vártnál és a megelőző években mutatkozó fejlődésnél. Ezek közül kiemelném a készletezés terén mutatkozó javulást, amelyről hallottuk, hogy nem kielégítő még, de a korábbi évekhez képest határozott javulás. Kiemelném a munka termelékenységének az emelkedését, amelyik ezúttal az egész termelésemelkedés túlnyomó- részét, mintegy 90 százalékát szolgáltatfa. Kiemelném még a külkereskedelmi egyenlegben bekövetkezett javulást, ami megint nem éri még el azt, amit szeretnénk elérni, de mindenesetre lényeges eredmény az előző évhez képest, és jobb a tervezettnél is. Azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, hogy ezeket az eredményeket a legközelebbi időben, a legközelebbi hónapokban még gondosan kell elemezni. Nem minden részletük tiszta számunkra. Egyes esetekben túlmegy azon, más esetekben elmarad attól, amit megterveztünk. Nekünk világosságot kellene derítenünk az összefüggésekre azért is, hogy általában jobban megismerjük fejlődésünknek a körülményeit, hogy egyre jobban megtanulhassuk és megtaníthassuk népgazdaságunknak megfelelő színvonalú, azt mondhatnám, tudományos vezetését, irányítását, és az egész gazdaságvezetést tudományosabbá tehessük, ami — ez általános érvényű megállapítás — egyedül felel meg a szocializmus lényegének, a szocializmus természetének. Ezeket az eredményeket megállapíthatjuk, anélkül, hogy dicsekednénk. És helyes ezt megállapítani, megint csak anélkül, hogy dicsekednénk, most amikor azoknak a részéről, akik általában nem különös jóindulattal kísérik a mi fejlődésünket, nagyon széles körben, nemzetközileg egyre hangosabb a lárma arról, hogy a kommunisták képtelenek megoldani a gazdasági nehézségeket, mindenféle bajjal küzdenek, igen súlyos helyzetbe kerültek, most kénytelenek új utakat keresni, olyan utakat, amelyek részben a kapitalizmusra mutatnak vissza. Vajon a kommunisták tényleg képtelenek a gazdasági kérdésekkel megbirkózni? Nevetséges volna itt valami részletekbe menő ellenbizonyítást felhozni. Engedjék meg, hogy csak arra utaljak, hogy a Szovjetunió 40 évvel ezelőtt egy elmaradt, sőt egy tönkretett, egy háborúban elpusztított, egy kifosztott, nagyrészt elpusztított ország volt. Nemzetközileg egyáltalán nem számított, legalábbis komoly tényezőnek, vagy legfeljebb abban az értelemben, hogy forradalmasító tényező volt, amelytől féltek a kapitalista országok. De nem számított nagyhatalomnak. 25 évvel ezelőtt, amikor a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót, akkor a kapitalista országokban az volt az általános meggyőződés, hogy hat hét sem fog beletelni, és Hitler legázolja a Szovjetuniót. Ma pedig teljesen -vitathatatlan, hogy az Egyesült Államokkal a Szovjetunió a világ vezető ipari és katonai nagyhatalma, ami arra mutat, hogy a kommunisták, úgylátszik, mégis meg tudnak birkózni gazdasági feladatokkal is. De abból, amit ezek a nem nagyon jóindulatú bírálóink mondanak, egy dolog azért kétségkívül igaz: ez az, hogy a kommunisták valóban új utakat keresnek. Nekünk már megvan az a tulajdonságunk, hogy általában nem vagyunk megelégedve azzal, ami van, és általában kutatni szoktuk, hogyan lehetne jobban csinálni a dolgokat. A jelenlegi helyzetben persze erre külön okaink is vannak. . Azzal kezdeném, hogy fejlődésünk az utolsó években lelassult. Lépten-nyomon azt a felfedezést, azt a megállapítást tesszük, hogy nem használjuk ki megfelelően lehetőségeinket, nem élünk mindazzal, amit tulajdonképpen gazdasági rendszerünk rendelkezésünkre bocsátott. Azt is tapasztaljuk, hogy bürokrácia érvényesül, sok helyen pazarlás, nem megfelelő takarékosság, nem megfelelő gazdaságú beruházások, a műszaki fejlesztés nem olyan gyors, mint amilyennek lennie kellene, azért is, hogy gyorsabban emelkedjék a népjólét és azért is, hogy biztosan haladjunk előre'a versenyben a kapitalista országokkal szemben. És mindezek következtében a' nemzeti jövedelem sem emelkedik abban az ütemben, amint azt szeretnénk. Hallottunk ma erre konkrét számokat is. Ennek megfelelően a népjólét sem emelkedhetik ennél nagyobb ütemben. Nos, ezeket a hibákat és hiányosságokat nem rejtjük véka alá. Azt sem, hogy elégedetlenek vagyunk velük. Nagyon komolyan vesszük őket, nagyon is számba vesszük mindezeket a hiányosságokat, sőt igyekszünk — és eredményesen igyekszünk —, a köztudatba is belevinni, hogy ezekkel nem békülhetünk ki, ezeket nem tűrhetjük el. Nem hiszem, hogy a nem szocialista országok között sok olyan akadna, ahol nemcsak a szaklapok, hanem a napilapok ilyen terjedelem-