Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1409 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1410 Mind a második ötéves terv, mind az 1966-os költségvetés nagymennyiségű technikai eszközt, anyagi erőforrást biztosított a mezőgazdaság számára. Éppen ezért népünk joggal elvárja, hogy- ezek a beinvesztált eszközök a más területeken történő beruházásokhoz hasonlóan — a mezőgazdaság sajátosságát is fi^ gyelembe véve' — az átlagos hatékonyságnak megfelelően realizálódjanak. Az ipar területén sokat hangoztatott elvek: a termelékenység növelése, a termelőeszközök gazdaságos kiaknázása, az önköltség csökkentése, a belső tartalékok felhasználása stb. A mezőgazdaságban ezekről ritkábban esik szó, pedig itt is érvényesülniük kell ezeknek az elveknek. A mezőgazdasági termelés növelése a népgazdaság számára elsőrendű követelmény. Sajnos, a mezőgazdaságban a többlettermelést tekintve nem törekedhetünk extenzív termelésbővítésre. Erre aligha van lehetőség. A meglevő termelőkapacitás intenzív kihasználása ma még és az elkövetkezendő időkben a mezőgazdaságnak a legnagyobb tartaléka. Ugyanis a mezőgazdaság mai technikai felszereltsége és a rendelkezésre álló egyéb anyagi erőforrások, a jelenlegi termelési szintnél többre képesítik a mezőgazdaságot. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a mezőgazdaságban meglevő tartalékot fel tudjuk tárni, egy magasabb színvonalú vezetési, irányítási rendszer kialakítása szükséges a termelőüzemekben is. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek élén nagy többségben politikailag szilárd, szakmailag hozzáértő vezetők állnak. Ezek a vezetők felismerték a népgazdaság és az egyes termelőüzemek egybevágó érdekeit és elismerésre méltó eredményeket értek el. Ezek az eredmények azonban ma már nem biztosítják a mezőgazdaságbán a megkívánt fejlődést. Véleményem szerint a vezetésben erősíteni kell a közgazdasági szemléletet. A jószándék és a józan ész ma. is megbecsült tulajdonság, de önmagában már nem elég, mert csak a durva hibák elkövetését zárja ki. A tervezés sokoldalú és bonyolult összefüggéseinek felismerése elengedhetetlen követelmény. A termelés során tett intézkedések pénzügyi kihatásait az irányítás minden szintjén ismerni kell. t Mezőgazdasági nagyüzemeink a termelőeszközöket, -az ezek többségének üzemeléséhez szükséges energiát nem az üzemben állítják elő, hanem kívülről szerzik be. Ugyanez vonatkozik a műtrágyára és a nő vény védőszerekre is. Ezeknek az eszközöknek és anyagoknak a szakszerűtlen felhasználása kétszeresen is káros. Elsősorban azért, mert olyan területekről vonjuk el, ahol esetleg jobban érvényesülnének, másrészt szakszerűtlen felhasználásuk esetén nem számolhatunk a termelés növekedésével. Például az az agronómus, aki egy növényvédelmi munkát a védekezés szempontjából megkésve végeztet el, legfeljebb lelkiismeretét nyugtatja meg és az esetleges felelősségrevonás elől keres alibit önmagának. Olyan ráfordítást eszközölt, amely mögött nincs realizált többlettermelés. A közgazdasági szemlélet kialakítását húzza alá az a kormányintézkedés is, amely a termelőszövetkezetekben erősíteni kívánja a vállalati gazdálkodás egyes elemeit; például gazdaságosság, önköltség szemlélete, amortizáció stb. A gazdaságosság szemlélete lassan tör ma" gának utat a termelőszövetkezetekben. A mezőgazdaságban felhasználható anyagok, az élő és tárgyiasult munka mennyisége kevesebb a szükségesnél. Elsőrendű népgazdasági érdek tehát ezeknek a lehető leggazdaságosabb felhasználásai A gazdaságossági szemléletünk gyorsabb elterjedését gátolja az- is, hogy a minden áron való termelés mélyen vésődött be az elmúlt években tudatunkba és lassan mosódik ki onnan; sajnos, esetenként még most is kísért. A belső tartalékok feltárásával kapcsolatban szólni kell az új termelési módszerek elterjedéséről és alkalmazásáról is. Az új módszerek lassú terjedését objektív és szubjektív okokra vezethetjük vissza. Gyakran előfordul, hogy egy gazdaságosabb, jobb módszer alkalmazásának nincsenek meg a tárgyi vagy személyi feltételei. Ezt a védekezést el kell fogadni, de azt már nem, hogy a termelőszövetkezetek egy része keveset, vagy semmit sem tesz annak érdekében, hogy ezeket a feltételeket megteremtsék. Termelőszövetkezeteink vezetői közül sokan visszariadnak az új módszerek alkalmazásától, mert ez nagyobb kockázattal jár együtt. Jóllehet a megszokott és alkalmazott eljárás biztonságosabb, a kitaposott út kényelmesebb, de az élet mást követel tőlünk és az egész mezőgazdaságtól. Ezt a kockázatot vállalni kell. Ha a termelésben, a mezőgazdaságban versenyképesek akarunk lenni, bátrabban kell előrehaladni ezen az úton. Igen jelentős tartaléka van a mezőgazdaságnak az üzem- és munkaszervezésben is. Ez szervesen kapcsolódik a vezetés és irányítás adott színvonalához. Vannak jó üzem- és munkaszervezési módszerek, csak alkalmazni kell ezeket. A kutatóintézetek, a mezőgazdasági szakoktatás sok idevonatkozó kérdést részben vagy egészben tisztázott, amelyet á gyakorlat is igazol. Ezzel szemben a mezőgazdaság területén még számos nehézséggel kell szembenézni. A mezőgazdaságban sok jól képzett mérnök és technikus dolgozik, de a term elősző vetkeze* teknek ezeken túl még sok jó brigád vezetőre, idézőjelbe téve, művezetőre is van szükségük. Sok jó elgondolás, hasznos kezdeményezés bukik meg, vagy sikkad el a meg nem értés, hozzá nem értés, vagy a felületes végrehajtás miatt. Lassan terjed az a tudat, hogy a korszerű mezőgazdasági nagyüzem nem számtani többszöröse a kisparaszti gazdaságoknak, hanem egy magasabb szinten szervezett, összefüggéseiben bonyolult termelő-tevékenységet folytató komplex objektum. A mezőgazdasági termelés szerteágazó problémahalmazából azért ragadtam ki ezt a néhányat, mert ezek magasabb szinten történő megoldása a mezőgazdasági többtermelést újabb anyagi eszközök beinvesztálása nélkül is elősegítheti. Az országos hatáskörű irányítószervek által alkalmazott közgazdasági vagy in-