Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-21
1399 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1400 helyi jelenség, A fiataloknak a mezőgazdaságban való megtartását és a termelésbe való bevonását a fejlettebb technika kezelése is megkívánja. Véleményem szerint az iparfejlesztés során még fokozottabban szem előtt kell tartani, hogy a mezőgazdaságból további munkaerőt ne igényeljen. A fiatalok megtartása jelentős eszközének kell lennie a szakmunkásképzésnek és a szakképzettség fokozottabb elismerésének, az anyagi érdekeltség növelésének, és a rendszeres jövedelem biztosításának. A feladatok megoldását jelentősen elősegítik a már bevezetés előtt álló társadalombiztosítási intézkedések, amelyek rendezik a tsz-tagok által eddig joggal sérelmezett juttatásokat. Remélhető, hogy a családi pótlék emelése, a betegségbiztosítási szolgáltatások közelebbhozása az, alkalmazottakéhoz hozzájárul ezen égető probléma mielőbbi megoldásához. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelés növelése az egész társadalom érdeke. Parasztságunk az új intézkedések nyomán egyre nagyobb kedvvel és igyekezettel dolgozik, szorgalmas munkája a terv teljesítésének legfőbb záloga és biztosítéka. Az 1966. évi terv- és költségvetést jónak és teljesíthetőnek tartom. A terv hozzájárul népgazdaságunk és ezen belül mezőgazdaságunk erősödéséhez, fejlődéséhez, ezért a költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Hornung Mátyás képviselőtársunk. DR. HORNUNG MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés évről évre igen komoly összeget fordít és irányoz elő a melőgazdaság beruházásaira. Az idén is, a mostani, 1966-os költségvetésben majd 8 milliárd forintot, amelyből a termelőszövetkezetek valamivel több, mint 4 milliárdot kapnak. Ugyancsak hatalmas összeget fordít költségvetésünk a vissza nem térítendő állami támogatások és kedvezmények címén termelőszövetkezeteink fejlesztésére. Államunk más formákban is igen nagy segítséget nyújt. Legutóbb például egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelésével és a termelőszövetkezeti tagok szociális juttatásainak kiterjesztésével, ami ugyancsak megközelíti, illetve eléri a 2 milliárdot. Mezőgazdasági üzemeink a nagy beruházások és támogatások hatására évről évre fejlődnek, mind többet és többet adnak a népgazdaságnak. Szilárdságukat és fejlődésüket mutatja az elmúlt év is, amikor a szokatlanul nagy természeti csapások ellenére, kivéve néhány növényféleséget, többet adott az előző évinél a népgazdaságnak. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak ellenére őszintén meg kell mondanom, van egy igen fontos kérdés, amiben minden fejlődés mellett is lényegében egy helyben topogunk, ami évről évre visszatérő súlyos gondunk. Ez a takarmányhelyzet, ezen belül is az abraktakarmány helyzet. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek alátámasztására röviden vázoljam Szabolcs megye takarmányhelyzetét. Takarmányszükségletünket — a tervezett állatlétszám és állati termék terveknek megfelelően — évről évre nem tudjuk megtermelni. Ennek csak részben oka az alacsony átlagtermés. A fő ok a rendkívül alacsony szántóföldi takarmánytermő terület részesedése az össz-szántóterületből. Megyénkben a szántóterület körülbelül 40 százalékán termelünk takarmányt, ezzel szemben Bács megyében 53 százalék, Hajdú és Szolnok megyében 50 százalék ez a szám. Száz számosállatra a mi megyénkben 140 kat. hold takarmánytermő terület jut, ugyanakkor Bács megyében 194 kat. hold, Hajdú-ban 172, Szolnok megyében pedig 206 kat. hold. A fentieken túlmenően súlyosbítja a takarmányhelyzetet az a tény, hogy a rendelkezésre álló kevés takarmánytermő terület közismerten gyengébb táperőben levő talaj, hiszen SzabolcsSzatmár megyében több mint 55 százaléka homoki talaj. Száz számosállatra legelőből is lényegesen kevesebb jut a többi megyénél. Szabolcsban 63 kat. hold, Bácsban és Hajdúban körülbelül 122 kat. hold, és még Szolnok megyében is 67 hold jut száz számosállatra. Ugyanakkor kukorica vetésterületünk az 1961. évi vetésterülethez képest több mint 30 000 holddal csökkent. Az egyéb takarmánytermő terület lényegesen nem változott, így a megye takarmány-ellátottságának helyzete nem valami biztató, mert például takarmányhiányunk termelőszövetkezeteinknél abrakban több mint 5000 vagon, szálastakar^ mányban körülbelül 1800 vagon és lédús takarmányban majdnem 4000 vagon. Állati termék felvásárlási terveinket csak úgy tudtuk az elmúlt években teljesíteni, hogy a kormány központi készletből évről évre mind nagyobb mennyiségű abrakot biztosított termelőszövetkezeteink részére. Ez viszont azt eredményezi, hogy vannak gazdaságaink, ahol nem fordítanak kellő gondot a meglevő adottságok kihasználására, mondván, hogy majd az állam úgyis segít, másrészt bizonytalanságot teremt az állattenyésztésben, mert pontosan nehéz előre tudni az állami megsegítés mértékét, harmadszor pedig termelőszövetkezeteink évről évre mind jobban eladósodnak, abraktakarmány-tartozásuk évről évre növekszik. A fenti tény egyidejűleg azt is jelenti, hogy 1966-ban nálunk ismét ezer vagonnal csökken az abrakkészlet, mivel ennyit az év második felében vissza kell adnunk, nem beszélve arról, hogy a tavasszal igénybeveendő zöldhitel, ami ugyancsak ebben az évben esedékes, ismét csökkenti a meglevő készletet. Még az így központi készletből kiegészített takarmány sem biztosította a megye állatállományának száz százalékos ellátottságát, aminek eredménye például, hogy megyénkben csupán termelőszövetkezeti vonalon mintegy 35 000— 40 000 darab süldő kerül évente értékesítésre, nem beszélve a szarvasmarha tenyésztésben még mindig alacsony tejhozamról és még egyéb, ezzel kapcsolatos következményekről. A jelenlegi állati termék előállítási, áruértékesítési terveinkhez az alapanyagaink mindenből megvannak, és a központi készletből biztosított abraktakarmány sem kerül most rossz helyre, mert az állati termék előállításhoz felhasz-