Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-21

1397 Az Országgyűlés 21. ülése 1966. január 27-én, csütörtökön 1398 fokozására képesek, hanem a természeti csapásokkal szemben is ellenállóbbak. Ehhez jelentős segítséget nyújt egész társadalmunk aktív támogatása. Tisztelt Országgyűlés ! Parasztságunk elmúlt éveinek munkáját a társadalom túlnyomó része pozitívan értékeli. Mégis, az utóbbi időben, különösen a városi lakosság körében hallottunk parasztellenes megnyilvánulásokat. A felvásárlási és fogyasztói árak emelkedése járult ezekhez. Nem ismerik eléggé parasztságunk helyzetét, élet- és munkakörülményeit azok, akiktől ilyen megnyilvánulások származnak. Nem látják elég világosan, hogy a felemelt árak csak az önköltség eddiginél fokozottabb megtérülését biztosítják, s jövedelmét és életszínvonalát legfeljebb csak a tervben előirányzott, az egész társadalom szintjét elérő mértékben emelik. Nem lehet egész parasztságunkról képet kapni és ítéletet alkotni a nagyvárosok körül elhelyezkedő és kedvezőbb értékesítési lehetőséggel rendelkező termelőszövetkezetek és egyéni parasztok helyzete alapján. Ezek a városi ellátást szervező állami és szövetkezeti szervek gyenge munkáját kihasználva élnek kivételes lehetőségeikkel, közülük egyesek több gondot fordítanak terményeik eladására, spekulációra, mint magára a termelésre.: (Taps.) Véleményem szerint, parasztságunkra nem ez a jellemző. Parasztságunk érti és vállalja a népgazdasági tervből ráháruló feladatokat, és azok teljesítéséért becsületesen dolgozik, még akkor is, ha a Ludas Matyi karikatúrái esetenként másként illusztrálják. Tisztelt Országgyűlés! örömmel üdvözlöm az új gazdasági irányítási rendszer szellemében már megjelent azokat az intézkedéseket, amelyek a termelőszövetkezetek önállóságának fokozását mozdítják elő. Ezek közül jelentős a tervezés további demokratizálása, amely alkalmas a népgazdasági, tsz-i és tsz-tagi érdekek fokozottabb összhangjának biztosítására. Az a tény, hogy a kenyérgabonán kívül, amelynek megtermelése különösen jelentős népgazdasági érdek, minden más termény és termék termelésére közvetlenül a termeltető, illetve felvásárló vállalatokkal való megegyezés alapján vállalnak a tsz-ek kötelezettséget — ez az eddiginél lényegesen nagyobb önállóságot biztosít a termelőszövetkezeteknek. Ez az önállóság azonban nemcsak lehetőséget, hanem fokozottabb felelősséget eredményez. Lehetőséget teremt a 'tsz-tagság kezdeményezőkészségének kibontakoztatására, a kollektív bölcsesség érvényesülésére és az érdekeltség fokozására. Az önállóság döntési jogot jelent a termelési célok meghatározása tekintetében. Ez nagy felelősséget, kockázatvállalást követel. A jövőben egy szövetkezeti vezetőség sem bújhat amögé a kifogás mögé, mérleghiány esetén, hogy „rám erőltették a tervet". A vállalatokkal' való kapcsolat megvalósíthatóvá teszi az egyenlő partnerként történő tárgyalás elvét. Remélhető ezáltal az is, hogy a kapcsolat a jövőben javulni fog és mind szorosabbá válik. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy ehhez a vállalatok részére tágabb mozgási lehetőséget kell biztosítani. A tervezés új rendszere megteremti annak lehetőségét, hogy a tsz adottságai munkaerőhelyzetét fokozottabban vehesse figyelembe termelésének megszervezésénél, szem előtt tartva *i munkaerő egyenletesebb foglalkoztatását. Vannak, akik kétkedve és fenntartásokkal fogadják ezt az új tervezési rendszert, félve attól, hogy a mezőgazdaság nem a népgazdaság által igényelt termények, termékek termelését fogja növelni, illetve nem a szükségletre fog termelni. Megítélésem, szerint ilyen veszély csak akkor állna fenn, ha a parasztságnak nem állna érdekében a kérdéses szükségleti cikkek megtermelése, ezt azonban a helyes gazdaságpolitikai intézkedések, mint a jelenlegi árrendezések is, a minimálisra korlátozhatják. Tisztelt Országgyűlés! Röviden érinteni kívánom a mezőgazdaság munkaerőhelyzetének és a parasztság szociális ellátásának problémáit, amelyek szoros összefüggésben vannak, egymástól el nem választhatók. Ismeretes, hogy 1961 óta mintegy 25 százalékkal csökkent a mezőgazdasági keresők száma. Hozzá kell tennem, hogy a csökkenés döntően a tsz-gazdaságokban mutatkozik. Ismert az is, hogy az elmúlt évben a tsz-tagság átlagos életkora 55 évre emelkedett. A mezőgazdasági keresők számának csökkenését a fiatalok elvándorlása idézte elő, mely egyidejűleg a tagság elöregedésének folyamatát is fokozta. A jelenlegi technikai szintet figyelembe véve, összességében elegendőnek látszik a meglevő tsz-taglétszám a termelőszövetkezetekben a feladatok megoldásához, de ennek megoszlása tájanként és tsz-enként rendkívül eltérő, mind számszerűleg, mind életkorban. A falusi lakosságnak faluról városba való vándorlása világjelenség, a legfejlettebb kapitalista országokban és a szocialista országokban is megtalálható. De véleményem szerint ez nálunk egy árnyalattal gyorsabban ment végbe, mint ahogy az kívánatos lett volna, és ezzel megbomlott az élő és holt munka egyensúlya a mezőgazdaságban. Az 1964. decemberi párthatározat már 1965ben részben megállította ezt az elvándorlási folyamatot azzal, hogy leszűkítette az új munkaerő alkalmazásának lehetőségét az ipar területén. A probléma még korántsem tekinthető megoldottnak. Látnunk kell azt, hogy a mezőgazdaságban a legfontosabb termelő erő ma is a dolgozó ember és az is marad. Tény az, hogy a mezőgazdáság minimálisan legalább a jelenlegi munkaerő-létszámot igényli, méghozzá fokozottabb munkaképességű dolgozókkal. Ez a helyzet szükségképpen további intézkedéseket kíván meg, ha nem is a munkaerőlétszám fokozására, de a jelenlegi megtartására, oly módon, hogy a kiöregedett tsz-tagok helyét fiatalok foglalják el. Komoly problémát okozhat az elkövetkezendő időben, hogy az állattenyésztés egyes ágaiban, mint például a juhászaiban, a tehenészetben a munkaerőutánpótlás nem kielégítő, mert a fiatalok ezeket a munkahelyeket nem kedvelik. A mi termelőszövetkezetünkben, a nádudvari Vörös Csillagban, ahol 10 000 darab juh van, a tagság átlagos életkora 39 év, mégis egyetlen fiatalt sem tudunk juhásztanulónak, illetve juhászbojtárnak beállítani. Ez nemcsak