Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.
Ülésnapok - 1963-20
1357 Az Országgyűlés 2% ülése 1965. november 13-án, szombaton 1358 leg napszakonként változik, szükségképpen földgázfelesleg jelentkezhet, amit kényszerűségből lefáklyázunk, illetve a levegőbe engedünk. Azt is meg kell jegyeznem, hogy fűtőérték szempontjából különbség van földgáz és földgáz között. Békés megyében a földgáz fűtőértéke 2800 kcal/Nm 3 és 8000 kcal/Nm 3 között változik. Földgázfelesleg esetén lefáklyázásra mindig ^a leggyengébb minőségű gáz kerül. A mezőkovácsházi járásban két szén-hidrogén előfordulás van: a battonyai és a mezőhegyesi. Mindkét előfordulás a lehetséges kőolajtermelés mellett körülbelül 4500 kcal-ás földgázt is ad, amit részben a helyi üzemek használnak fel, részben lefáklyázásra kerül. Békés megyében a másik szén-hidrogénelőfordulás a pusztaföldvári mező. Az itt termelt gáz jelentős része 68 százalékos szénsavtartalom következtében csak 32 százalék éghetőt tartalmaz, így fűtőértéke 2800 kcal/Nm 3 . Ennek felhasználását terveztük az orosházi üveggyárban, azonban az importeredetű tüzelőberendezések késedelmes beérkezése miatt a gyár túlnyomó részt 8000 kcal fűtőértékű, jó minőségű földgázt használ, míg a gyenge minőségű földgáz jelentős része a levegőbe kerül. Legyen szabad megjegyeznem, hogy a kőolajtermeléssel együttjáró gáztermelés megindítása előtt elvi megállapodásokat kötöttünk különböző üzemekkel a szükségképpen termelt földgáz felhasználására. Sajnos, a különböző ipari és mezőgazdasági üzemek, főleg a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök elégtelensége miatt, a földgáz fogadására és felhasználására időben felkészülni nem tudtak, s így az a helyzet állt elő, hogy a gáztermelő ipar a fogyasztók igényeit ki tudná elégíteni, azonban — az említett okok miatt — a kijelölt fogyasztók azt nem veszik igénybe. Ez az aránytalanság ma már olyan veszélyekkel jár, hogy a gázveszteségek csökkentése érdekében Békés megye vonatkozásában foglalkoznunk kell az 1966. évi kőolajtermelési terv csökkentésének gondolatával. A geotermikus energiahasznosítással kapcsolatban le kell rögzíteni, hogy az eddig elért — a sajtó útján is széles körben ismertetett — eredmények ellenére a termálvíz-hasznosítás Magyarországon még csak kísérleti stádiumban van. így többek között megoldatlan az általában nagy sótartalmú termálvizek hőhasznosítás utáni elvezetése, minthogy mai ismereteink szerint ezt a vizet általában sem öntözésre, sem itatásra nem lehet felhasználni, de nem vezethető be a felszíni vízfolyásokba sem. Ugyanígy problémát okoz mezőgazdasági hasznosítás esetén a termálvizek magas CaCC>3 és MgCOs tartalma, amelyek lerakódásai a drága hőcserélőket rövid idő alatt használhatatlanná teszik. Mindaddig, amíg e kérdések — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság koordinálásával — megoldást nem nyernek, a termálvizek széleskörű hasznosítására műszaki okokból nem lehet számítani. Az előbbiek ellenére a Nehézipari Minisztérium minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja a mezőgazdaság termál vízfelhasználási törekvéseit. Azokat a szénhidrogén-kutatás szempontjából meddőnek bizonyult fúrásokat, amelyek hévíz termelésére alkalmasak, az olajipar átadja az illetékes hatóságnak, az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak, ezen túlmenően a tárca a mezőgazdaság ilyen irányú energiaigényének biztosítására anyagi áldozatokat is vállal. így például a Gyulai Kertészeti Vállalat tízezer négyzetméteres üvegházának fűtésére a megyei tanáccsal közösen vállalta a kútlétesítés 5,2 millió forintos költségét, fedezte a tótkomlósi tsz 8000 négyzetméteres melegházának fűtésére szolgáló kút 3,5 millió forintos költségét, fedezte továbbá a Szentesi Kertészeti Vállalat 16 ezer négyzetméteres növényháza, fűtésére szolgáló kút 3,5 millió forintos létesítési költségét. A mezőgazdasági üzemek jelenlegi és távlati földgáz- és termálvíz-ellátásának helyzetét illetően legyen szabad a következőket ismertetnem: a földgázüzemek közvetlen közelében, valamint a távvezetékek mentén felmerülő igényeket a tárca a múltban is mindenkor kielégítette és ez a törekvése a továbbiakban is. így például a következő mezőgazdasági üzemek használnak ma már földgázt: Terményszárításra: a Baki Állami Gazdaság Söjtör-Kispusztai telepe, a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság lucerna- és terményszárítója, a Hajdú-Bihar megyei Malomipari Vállalat debreceni telepe. Hajtató-házakban : az Orosházi Szabadság Termelőszövetkezet, a Hajdúszoboszlói Kossuth Termelőszövetkezet, az Egri Termelőszövetkezet, a Balmazújvárosi Lenin Termelőszövetkezet, a Budapesti „Sasad" és „Duna" Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek! Baromfikeltetésre : az Egri Termelőszövetkezeti Egyesülés Keltető Üzeme, a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a földgázfelhasználás jelentős beruházási igényeket támaszt a mezőgazdasági üzemekkel szemben. Ezért a földgázfelhasználásra való íelkészülés során a távvezetékről történő leágazásnál a tervezők igyekeznek más létesítményekkel közös leágazó állomást kialakítani, ellenkező esetben az állomás maga mintegy 250 ezer forint beruházási összeget igényelne. A bekötő vezeték beruházási költsége kilométerenként körülbelül 300 000—400 000 forint, a redukáló állomás, a kazánok átállítása és a szerelési munkák körülbelül 400 ezer forintot jelentenek. Ezért például a Mezőhegyesi Állami Gazdaság jelentkezett ugyan fogyasztóként a gázipar felé, de mind ez ideig csak a vonatkozó tanulmány készült el, beruházási keret hiányában a gázfelhasználás nem valósulhatott meg. Költségek szempontjából hasonló a helyzet a termálvíz-hasznosítással is. Maga a kútfúrás költsége a helyi viszonyoktól és kútmélységtől függően 3—5 millió forint, amihez a hőellátási gépészeti berendezésekhez szükséges költségek
