Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1343 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1344 sara, a szocialista együttélés szabályainak követésére neveli az állampolgárokat. Szocialista bíróságaink, túl azon, hogy ha kell, büntetéssel nevelnek, a polgári bíráskodással is számtalan vonatkozásban segítik elő az állampolgárok egymás közötti jogviszonyainak rendezését. Nem kis feladatot jelent és igen komoly elmélyülést kíván a szövetkezetek és más szocialista szervezetek egymás közötti, nem ritkán milliós értékek feletti vitáinak az eldöntése. A Legfelsőbb Bíróság saját ítélkezése és az alsófokú bíróságok elvi irányítása során arra törekedett, hogy a társadalomban folyó békés alkotómunka igényeihez kapcsolódva biztosítsa a kellő összhangot a bíróságok tevékenysége és a bíróságokkal szemben a törvények által támasztott követelmények között. Ennek érdekében a beszámolás időszakában a Legfelsőbb Bíróság teljes ülése két irányelvet, a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa négy elvi döntést, a büntető, polgári és katonai kollégium pedig együttvéve 71 állásfoglalást hozott. A két irányelv közül az egyik az emberi élet védelmét fokozottabban biztosító ítélkezési gyakorlat kérdéseivel, a másik a házassági bontóperekkel kapcsolatos általános szempontokkal foglalkozik. Az 1963. évi őszi országgyűlésen tartott beszámolómban feltártam, hogy még mindig magas az élet és a testi épség elleni bűncselekmények száma, s hogy bíróságaink büntetéskiszabási gyakorlata sok szubjektivizmust mutat, súlytalan körülményeket is figyelembe vesznek és nem egyszer indokolatlanul enyhe ítéleteket hoznak. ígéretet tettem, hogy a Legfelsőbb Bíróság az élet fokozottabb büntetőjogi védelme érdekében igyekezni fog szigorúbb büntetéskiszabási gyakorlatot kialakítani. Az Országgyűlés 1964 júniusi ülésén Szénási Géza legfőbb ügyész elvtárs beszámolójában ugyancsak utalt arra; szembe kell nézni azzal a nemkívánatos ténnyel, hogy a bűnözés általánosan csökkenő tendenciáján belül egyes bűncselekményfajtáknak az elkövetése nemcsak, hogy nem csökken a kívánt mértékben, hanem bizonyos mértékben a szaporodás jelei is mutatkoznak. E bűncselekményfajták közül az emberi élet és testi épség ellen elkövetett bűntetteket emelte ki. Valóban kedvezőtlen arányban nőtt meg ezeknek a bűncselekményeknek a száma, még akkor is, ha az élet és testi épség ellen elkövetett bűntettek körében az arányt a közlekedési balesetek száma is jelentősen növelte. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a Legfelsőbb Bíróság a reá háruló feladatnak alapjában eleget tett. Kötelező irányelvet állapított meg az alsóbb fokú bíróságok számára, amelyben arra adott útmutatást, hogy mindazokban az élet elleni bűncselekményfajtákban, amelyekben enyhe volt az ítélkezés, a törvény keretei között maradva, szigorúbb büntetési tételeket szabjanak ki. Az irányelv kiindulópontja az, hogy társadalmunkban a legfőbb érték az ember, életének és testi épségének óvása tehát közügy. Az ember személyiségi jogának biztosítására, életkörülményeinek javítására, életszínvonalának általános emelésére hiába teszünk számos területen erőfeszítéseket, szocialista államunk hiába törekszik a törvényesség biztosítására, ha az állampolgárok között akadnak olyanok, akik embertársaink testi épsége, egészsége, élete ellen törnek. Joggal várják el állampolgáraink, de államunk is a bíróságoktól, hogy az ítélkezési gyakorlat az emberélet védelme körében kellő visszatartó hatást váltson ki még a tudatilag elmaradt, vagy indulataikat, ösztöneiket nehezen fékező emberekben is. Halálos ítéletet a büntető- és katonai kollégiumunk csak emberölési bűntettek miatt szabott ki, éspedig 1964-ben kilenc, 1965-ben 12 esetben. Az emberi élet ellen elkövetett bűncselekmények, amellett, hogy a törvénynek legdurvább megsértései, súlyos visszatetszést váltanak ki közvéleményünkben is. A sajtóban nyilvánosságra hozott emberölési eseteket az állampolgárok mély felháborodással fogadják, és elvárják, hogy az elkövető a tettének megfelelő, megérdemelt büntetést megkapja. Az irányelv jogi vonatkozásokban is útmutatást adott a bűncselekmények minősítése és elbírálása tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a kísérleti szakban abbamaradt emberölési cselekmények esetében a törvényességet sértő alacsony büntetések születtek, A halálos eredmények elmaradásánál tehát — különösen olyankor, amikor az semmi összefüggésben nincs a terhelt magatartásával, mert az élet megmentése az orvostudomány, a sebészet nagyfokú fejlődésének köszönhető — feltétlenül kerülni kell a viszonylag rövid gyógytartamoknak túlzott értékelését és az indokolatlanul alacsony büntetési tételek alkalmazását. " A mértéktelen alkoholfogyasztás az élet elleni bűntettek elkövetésénél igen gyakran közrehat. Éppen ezért az ittas állapotban elkövetett garázda cselekményeknek, bicskázásoknak nagyobb társadalmi veszélyességet kell tulajdonítani. Sajnos, vannak még alacsony kulturális szinten levő emberek, akik fejletlen értelmi és erkölcsi énjük folytán az emberi élet értékét lebecsülik és magatartásuk következményeit — különösen leittasodva — nem tudják előre felmérnie A társadalmi összefogás, az élet értékét mind erősebben kifejező közfelfogás az ítélkezési gyakorlat megszigorításával együtt meg fogja hozni a kívánt eredményt, s az emberi élet elleni bűncselekmények száma csökkenni fog. A Legfelsőbb Bíróságnak a házassági bontóperek gyakorlatával foglalkozó irányelve mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy Népköztársaságunk jogi és erkölcsi rendje védi és szilárdítja a házasság és család intézményét. Államunk és társadalmunk jelentős gazdasági intézkedései, jogszabályi rendelkezései, erkölcsi közfelfogásunk szocialista szellemű átalakulása egészségesen hatottak a házasság és család intézményének fejlődésére. A család olyan alapközössége a társadalomnak, amelynek egészséges fejlődése alapvető az egész társadalom fejlődése szempontjából. Társadalmunkban azonban az állam minden féltő gondoskodása ellenére hatnak