Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1337 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1338 sal és lelkesedéssel támogassák iskolarendszerünk továbbfejlesztését, ifjúságunk nevelését, ahogyan ezt az iskolareform elfogadása óta tették. Mint beszámolómból is kitűnik, a következő időszakban újabb nagyfontosságú kérdéseket vitatunk és oldunk meg, amelyek szocialista hazánk további felvirágzását szolgálják. Bízom abban, hogy a magyar munkásosztállyal, parasztsággal és értelmiséggel továbbra is győzelmesen haladunk előre a szocialista Magyarország felépítésében. Kérem Képviselőtársaimat, adják meg nekünk azt a segítséget és támogatást, amelyet e nagy feladatok megoldása mindannyiunktól megkíván, de meg is érdemel. Köszönöm figyelmüket. (Hosszantartó, nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácsko-. zásunkat 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.35—12.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket folytatjuk. Miután a művelődésügyi miniszter beszámolójához több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Ilku Pál, művelődésügyi miniszter elvtárs kíván szólni. ILKU PÁL művelődésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A háromnapos vita, véleményünk szerint, hasznos volt. A beszámoló végén arra kértem Képviselőtársaimat, az Elvtársakat, hogy tanácsaikkal, megjegyzéseikkel segítsenek nekünk. Azt is helyénvaló megállapítani, hogy ezt a segítséget megkaptuk. Megkaptuk, nemcsak olyan formában, hogy az elvtársak, a felszólaló képviselők túlnyomó többsége kijelentette, egyetért a beszámolóban foglaltakkal, hanem olyan formában is megkaptuk, hogy számos kérdésre felhívták a figyelmünket. Ezeket ugyan ismerjük, mégis helyes volt, hogy az elvtársak foglalkoztak velük, mert megerősödtünk abban, hogy még sokat kell tennünk az iskolareform célkitűzéseinek megvalósításáért. Erősítést jelent számunkra az is, hogy senki se vonta kétségbe ezeket a célkitűzéseket, nem vonta kétségbe az iskolareform során megvalósítandó feladatokat. Az viszont ismert dolog — és erről is szó volt a felszólalásokban —, hogy nagyon sok részlet kimunkálása még előttünk álló feladat. Azt tehát, amit ettől az Országgyűléstől a művelődésügy területén dolgozók vártak — őszintén mondom és nem udvariasságból, bár äz udvariasság sem bűn —, megkaptuk. Ezért köszönetet mondok az Elvtársaknak. Mielőtt a vita néhány témájára térnék, egynéhány általános problémára szeretném felhívni a figyelmet. A felmerült kérdések egy része anyagi természetű, megvalósításuk bizonyos kiadásokkal jár. Felvetésük tehát helyes volt, de azt gondolom, eldöntésükre az ötéves terv vitája során nyílik lehetőség. Többen szóvá tették a képviselőtársak közül, hogy a tartalmi kérdésekben mutatkozó előrehaladással általában elégedettek. Még egyszer szeretném megköszönni ezeket az elismerő szavakat. Nekünk az a véleményünk, tisztelt Elvtársak, hogy a reform sok szervezeti intézkedést is jelent, de nem ezeken dől el a sorsa, hanem a tantervekben és tankönyvekben realizálódó tartalmi kérdésekben. Most is szeretném aláhúzni, ezeknek a megoldásában csak óvatosan és lassan — osztályról osztályra, évről évre, iskolatípusról iskolatípusra — tudunk előrehaladni. Bármennyire szeretnénk is gyorsítani ezt a folyamatot, csak veszélyeztetnénk az eddig elért eredményeket a kapkodás következtében könynyen előálló hibákkal. Ezeket pedig szeretnénk elkerülni a jövőben. Szó esett a képviselőtársaim részéről a munkaerőszükségletről. Sürgették, adjuk meg a szakemberszükségleti terveket. Szólott erről Kállai elvtárs is a felszólalásában. Annyit tudok mondani önöknek, tisztelt Képviselőtársaim, hogy amint a szakemberszükségleti terveket jóváhagyják, megkapják a megyék, ezek alapján jobban lehet majd tervezni az iskolafejlesztést, a tanulók létszámát, gimnáziumok szakközépiskolává való átszervezését. Azt hiszem, ezen a fórumon nem kell arról beszélni, hogy a szakemberszükséglet megtervezése nagyon bonyolult munka. Azok az elvtársak, akik ezzel foglalkoznak, Ajtai és Veres elvtárs sokat tudnának erről mondani. Sok olyan tényező határozza meg, amely nem az akaratunktól függ. Ennek következtében ezek a tervek gyakran változnak, s ennek a hátrányát természetesen mi is érezzük a oktatási politikában. Az egyes iskolatípusokról nagyon röviden a következőket : Az országgyűlés a vitában megerősítette, hogy egész oktatási rendszerünk szilárd bázisa az általános iskola. Valóban az, nemcsak átvitt értelemben, hanem ténylegesen is. Erre a bázisra épül a kétéves továbbképző iskola, a többnyire hároméves szakmunkásképző, a négyéves szakközépiskola és a négyéves gimnázium. Az általános iskola megerősítését szorgalmazva képviselőtársaim gyakran utaltak a körzeti iskolára. Csak ismételni tudom: a körzetesítés helyes cél, végezni kell ezt a munkát, de nem tudunk olyan gyorsan előrehaladni, ahogy szeretnénk. Ezért engedjék meg, hogy hangsúlyozzam, hosszú ideig nagyon komoly gondot kell fordítanunk a kisiskolákra, a részben osztott, vagy osztatlan iskolákra. A körzetesítés érdekében tett intézkedések mellett nem szabad ezeket sem elhanyagolnunk. A továbbképző iskola úgy merült fel — ha jól emlékszem Fekszi és Mán dics elvtárs felszólalásában —, hogy jó lenne, ha a mezőgazdasági szakmunkásképzés szerves részévé válna. Mélységesen egyetértünk ezzel a javaslattal, s megragadom az alkalmat, hogy felajánljam ezt az iskolatípust a mezőgazdaság céljaira. A Földművelésügyi Minisztérium vegye át ezeket az iskolákat és hasznosítsa őket — elsősorban vidéken — a mezőgazdasági szakmunkásképzés érdekében. Valamennyi képviselőtársam aláhúzta, helyesli, hogy a szakmunkásképző intézeteket a szakmunkásképzés bázisának tekintsük ma is és a jövőben is. Ugyancsak hangsúlyozta jónéhány képviselőtársam s erről beszélt Veres elvtárs is, hogy tartalmi fejlesztése indokolt követelmény. Ezekkel a megjegyzésekkel a magam