Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1333 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án } szombaton 1334 Az agressziók sorozatával az Amerikai Egye­sült Államok romló nemzetközi helyzetén sze­retne javítani, de meggyőződésünk szerint en­nek éppen az ellenkezőjét éri el. Az Egyesült Ál­lamok agresszióinak fő frontja Délkelet-Ázsiá­ban van, a fő figyelmet Dél-Vietnam és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen irányuló agresszív katonai akciókra fordítja. A Magyar Népköztársaság kormánya — népünk érzéseinek hangot adva — felháborodással ítéli el a délke­let-ázsiai térségben folyó amerikai agressziót. Követeljük, hogy az Egyesült Államok vessen vé­get a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­leni terrorbombázásnak, vonja ki csapatait és fegyverzetét Dél-Vietnamból, hogy a vietnami nép a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front is­mert programjának megvalósításával maga dönt­sön sorsáról. A fokozódó amerikai agresszió arra kötelez "bennünket, hogy kormányunk és népünk — in­ternacionalista kötelezettségét teljesítve — még határozottabban támogassa Vietnam népének igazságos harcát az imperialista agresszió ellen. A magyar nép küldöttei, a Fock Jenő elvtárs vezette pártküldöttség tagjai, a közelmúltban Vietnamban tett látogatásuk során ismételten ki­fejezésre juttatták, hogy továbbra is minden tő­lünk telhető politikai, gazdasági és egyéb támo­gatást megadunk a hős vietnami népnek. Meg­győződésünk, hogy igaz ügyért harcoló vietnami testvéreink és barátaink győzni fognak. Az Amerikai Egyesült Államok diplomatái úton-útfélen hangoztatják, hogy tárgyalásokat óhajtanak a vietnami kérdés rendezésére, de Ha­noi ezt elutasítja. Külügyminiszterünk, Péter Já­nos elvtárs az Egyesült Nemzetek közgyűlésén elmondott beszédében és az amerikai külügymi­niszterrel folytatott megbeszélésén megvilágí­totta, hogy mindmostanáig az Egyesült Államok részéről érvényes tárgyalási ajánlat nem hang­zott el. Ha az Egyesült Államok komolyan jelét akarja adni a békés rendezésre irányuló készsé­gének, véget kell vetnie mindenféle agresszió­nak Vietnam ellen. Mindaddig, amíg az Egyesült Államok a gyakorlatban a háború kiszélesítésére törekszik, békeszólamai csupán az agresszió lep­lezését szolgáló szemfényvesztési kísérletnek mi­nősíthetők. A nemzetközi helyzet fokozódó éleződése, amiért a felelősség az Amerikai Egyesült Álla­mokban uralkodó imperialista köröket terheli, újabb, nagyobb erőfeszítéseket kíván a szocia­lista országoktól, a békeszerető erőktől, a béke minden harcosától. Mi a békés egymás mellett élés politikáját változatlanul helyesnek és a ka­pitalista berendezkedésű országokkal tartott kap­<aolataink alapjának tartjuk. A jelenlegi feszül­tebb, bonyolultabb nemzetközi helyzetben a bé­kés egymás mellett élésért folytatott küzdelmünk nehezebb és több erőfeszítést kíván. Politikai, diplomáciai és más rendelkezésünkre álló eszkö­zökkel küzdünk az amerikai imperializmus viet­nami agressziójának visszaveréséért és megszün­tetéséért, azért, hogy rákényszerítsük őket a bé­Tcés egymás mellett élésre. Véleményünk szerint az amerikai agresszió anegfékezésében döntő szerepe van valamennyi szocialista ország egységes fellépésének és ha­tározott antiimperialista akcióinak. Pártunk és kormányunk a nemzetközi kommunista mozga­lomban levő minden ideológiai és politikai vita­kérdést alárendel napjaink legfontosabb felada­tainak, az agresszió elleni akcióegység megte­remtésének. A béke védelme, a háborús tűz­fészkek felszámolása, a nemzetközi feszültségek csökkentése, a gyarmati rendszer teljes és vég­leges eltörlése érdekében elengedhetetlenül fon­tosnak tartjuk a szocialista világ és a gyarmati sorból felszabadult, fejlődő országok egységének erősítését. A felszabadult fiatal államok a társadalmi fejlődés, a gazdasági és a kulturális előrehala­dás széles országútjára léptek. Ez sok tekintet­ben óhatatlanul a belső osztályharc kiéleződésé­hez vezet, mert a belső reakciós erők — élvezve a volt gyarmatosítók és különösen az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak támogatását — képesek arra, hogy dühödt akciókat indítsa­nak országaikban a társadalmi haladás meggát­lására. így a nemzetközi imperializmus cselszö­vései jelentik a legfőbb forrását azoknak a vi­szályoknak és feszültségeknek is, amelyeknek ma a gyarmati rabságból felszabadult, az önálló fejlődés útjára tért számos ország belső életé­ben és egymás közötti viszonyában tanúi va­gyunk. őszinte sajnálattal értesültünk az India és Pakisztán között kirobbant fegyveres konflik­tusról. Meggyőződésünk, hogy ez a konfliktus és a fegyveres harc csak azoknak az érdekeit szol­gálja, akik nem jó szemmel nézik a gyarmati rendszer széthullását és az el nem kötelezett, aktív semlegességi külpolitikát, az érdekelt or­szágokban pedig a háborús, militarista, a tár­sadalmi haladás gondolatával szemben álló erő­ket erősítik. Támogatunk minden törekvést, amely a két ország között a béke helyreállítását szolgálja. Közvéleményünk nagy figyelemmel és nö­vekvő aggodalommal tekint az Indonéziában ki­bontakozó eseményekre is. Az indonéz nép anti­imperialista, nemzeti demokratikus forradalmá­nak győzelme egyike volt azoknak a tényezők­nek, amelyek a mai világképet kialakították. A felszabadult, önálló fejlődés útjára lépett Indo­nézia pozitív szerepet töltött be a békéért, a gyarmatosítás teljes eltörléséért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért vívott harcban. Indoné­ziára világszerte, mint a haladás, mint a gyar­mati rendszer elleni harc egyik élenjáró orszá­gára tekintettek az emberek. Most azonban a belső reakció, élvezve az imperialisták közvet­len és közvetett támogatását, támadást indított Indonézia demokratikus forradalmi erői ellen, veszélyezteti az indonéz forradalom, az indonéz nép vívmányait, le akarja téríteni Indonéziát a haladás útjáról. A haladó emberek üldözése, a demokratikus szervezetek, a szakszervezetek, a kommunista párt betiltása gyengíti Indonézia függetlenségét, megbénítja aktív külpolitikáját, hátráltatja fejlődését. Ahol teret engednek az antikommunista hisz­tériának, ott lehetővé teszik az imperializmus behatolását, ott végzetes veszély fenyegeti a demokráciát és a társadalmi előrehaladás is le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom