Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1327 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1328 zökkel törekszenek a polgári életfelfogás, a kapitalista rend, a közösségellenes szemlélet és magatartás népszerűsítésére, szovjetellenes, kommunistaellenes rágalmak terjesztésére. Társadalmunkban még vannak maradványai saját kapitalista múltunknak is. Mindezek mellett a szocialista építőmunka során jelentkező és időben le nem küzdött nehézségek is kitermelnek antiszocialista társadalmi jelenségeket. Ezért állandóan tanulmányoznunk kell társadalmunk állapotát. Nyíltan szóvá kell tennünk és a nép szocialista többségére támaszkodva meg kell szüntetni a nemkívánatos jelenségeket. Több jelenség arra mutat, hogy társadalmunk egyes rétegeiben erősödik az anyagiasság szelleme. Vannak, akik a közösség javára végzett becsületes munka helyett életük értelmét és célját a szerzésben, sőt a harácsolásban látják. Elítéljük azokat, akik tisztességtelenül jutnak nagy jövedelemhez, legyen szó az orvos-etikai rendelkezéseket megsértő egyik-másik orvosról, vagy spekuláló magánkisiparosról, magánkereskedőről, külföldön túrázó és csempésző sportolóról. Ezek a kevesek a becsületesen dolgozó és élő szakmabeli társaikat is rossz színben tüntetik fel. Erősebb ellenőrzéssel biztosítani kell, hogy az ilyen esetek szűnjenek meg, ne válthassanak ki a dolgozók széles rétegeiben megütközést, ne okozzanak erkölcsi kárt. Ha pedig törvénybe ütköző cselekményről van szó, bíróságaink törvényeink értelmében szabják ki azt az ítéletet, amely megfelel a tisztességes dolgozó emberek igazságérzetének és amely visszatéríti a közösségnek mindazt, amit jogtalanul elvettek tőle. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy mindenütt biztosítsák a jogok és kötelességek egységét, s hogy a szocialista elosztás elvének megfelelően az részesüljön nagyobb arányban a javakból, aki létrehozásukért a legtöbbet tette, aki többet és jobban dolgozott. Minden munkahelyen, minden vezető elemi és íegfőbb kötelessége: kapjanak meg minden erkölcsi és anyagi elismerést a legjobb dolgozók, minden megbecsülést a rendes dolgozó emberek, s ne juthassanak semmiféle kedvezményhez, előnyhöz azok, akik nem szolgálták meg, s rendszerint az édes semmittevésüket akarják az állammal megfizettetni. Társadalmunkat erősen foglalkoztatja a lakáskérdés. Államunk nagy erőfeszítéseket tesz a lakások számának növelésére. A második ötéves terv időszakában várhatóan 280 000 lakás épül, ennek ellenére az igénylők száma nem csökken, a széles tömegek lakásviszonyai csak lassan javulnak. Ez a probléma beható vizsgálatot követel, hogy addig is segítsünk, amíg pártunk és kormányunk 15 éves lakásépítési programjának megvalósításával a kérdést véglegesen megoldjuk. Ezt segíti az építőipar további gépesítése és a lakásépítés korszerűsítése. Ennek keretében Budapesten megkezdte termelését az első, a Szovjetuniótól vásárolt házgyár. A következő öt,, évben az ország különböző körzeteiben további házgyárakat építünk. Addig is azonban, amíg az állami, szövetkezeti és magán erőből való lakásépítés ütemét még tovább tudjuk fokozni, következetesen kell alkalmazni az érvényben levő lakáskiutalási rendszert. Ezt ugyanis sok helyen megsértik. Teljesen jogosan hangzik el a bírálat, hogy míg nagyon sokan évekig kénytelenek várni jogos igényük kielégítésére, addig előfordul, hogy olyanok jutnak ingyen állami lakáshoz, akik autó helyett lakást vehettek volna inkább, s általában megfelelő anyagi erővel rendelkeznek ahhoz, hogy saját költségükön teremtsék meg maguknak az otthont. A kérelmezők szociális körülményeit, mindenekelőtt a többgyermekes családok igényeit, a lakáselosztás jelenlegi rendszerében is sokkal jobban figyelembe kell venni. Tisztelt Országgyűlés! Országunk kapui szélesre tárultak, megnőtt a turizmus, az idegenforgalom. Az idén az első háromnegyed évben közel egymillió külföldi jött Magyarországra s több mint 700 000 hazánk fia járt külföldön. Ezt jó dolognak tartjuk, s a jövőben is támogatjuk. Fel kell azonban lépnünk a kiszélesedett turistaforgalom néhány nem kívánatos gazdasági és politikai kísérő jelensége ellen. Egyes nyugati országokból turistának álcázott kémek, ügynökök és embercsempészek is érkeznek hozzánk. Ezek visszaélnek vendégszeretetünkkel. Megmondhatjuk, aki népköztársaságunk államrendjét megsérti, nem kerülheti el méltó büntetését. Akadnak olyan utazók is, akik nem földrajzi és kulturális ismereteiket gyarapítják, hanem üzletelnek, üzérkednek, csempésznek és ezzel rontják a népek közeledését és barátságát szolgáló turizmus jó hírnevét. 1965-ben megfelelő állami szerveink közel 3000 személy ellen voltak kénytelenek eljárást indítani vám- és devizabűntett miatt. Helyeseljük bíróságainknak és belügyi szerveinknek azt a gyakorlatát, hogy az ilyen üzletelőktől és csempészektől az egyéb büntetés mellett meghatározott időre megvonják a külföldre utazás jogát is. A megélénkült turistaforgalom nagyobb lehetőséget ad a tőkés országok bizonyos köreinek arra, hogy állampolgárainkat disszidálásra csábítsák. Ma már ők is kénytelenek elismerni, hogy nálunk nyílt, szabad és egészéges a politikai légkör, ezért most már nem politikai érvekkel, hanem gazdasági előnyök ígérgetésével próbálnak kintmaradásra bírni főként szakembereket, tudományos dolgozókat. Sajnos, akadnak könnyen csábítható, kevésbé állhatatos és kevésbé hazaszerető elemek, akik kapnak az alkalmon, mert úgy vélik, hogy ahol szélesebb és hosszabb az autó, ott az ő hazájuk. A disszidáltak száma a lábrakapott híresztelésekkel szemben lényegesen kevesebb, a nyugatra utazott állampolgárainknak kevesebb, mint fél százaléka. A kiutazók túlnyomó nagy többsége élményekben és tapasztalatokban gazdagodva visszatér, mert tudja, hogy ez az ország az ő hazája, mert szívében és lelkében magyar, a szocializmus híve és az is akar maradni, mert meggyőződött róla, hogy ez a rendszer az övé. Akik meg disszidáltak? ök majd ezután döbbennek rá arra, hogy annak a társadalmi rendnek, amelybe úgy kívánkoztak, jóllehet volt fényes múltja és van még valamelyes jelene, de nincs jövője. A mi szocialista társadalmi rendünknek pedig nemcsak hősi múltja és szép jelene, de ra-