Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1325 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1326 szerint magyarázni, s a kapitalizmus védelmében ebből is politikai tőkét szeretnének kovácsolni. Lapjaikban, rádióelőadásaikban egyre sűrűbben jelennek meg eszmefuttatások a szocialista rend állítólagos további liberalizálásáról, ami abban mutatkozik meg, hogy — idézem — „a csődbejutott dogmák helyett" kapitalista ízű reformokat hajtunk végre, s átvesszük a kapitalizmustól a profitért történő termelés elvét. A New York Times október 5-i száma egyenesen arról írt, hogy a Szovjetunióban és a kelet-európai szocialista tömb országaiban a „kapitalisták nélküli kapitalizmust" vezetik be bizonyos mértékkel. Mit mondhatunk mi erre? Náluk van kapitalizmus, náluk vannak kapitalisták, valósítsák meg ők a saját ötletüket, A szocialista országokban a kapitalizmus visszaállítására sem kapitalistákkal, sem kapitalisták nélkül nincs többé lehetőség, s ahogy a dolgozó tömegek véleményét, ismerjük, erre nincs is igényük. A szocialista országok az új társadalom építésében olyan úton indultak el, amelyen előttük a történelemben eddig még soha senki sem járt. Erre nem volt kész recept. Csak amikor rajta haladunk, lehet ezt az utat teljességében és részleteiben megismerni és ennek során kell a tapasztalatok alapján magát a gyakorlatot módosítani. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy többszáz éven át ezt tette a kapitalizmus is, amely még napjainkban is sokat tanul a többi között a szocialista országoktól is. De mi azért nem mondjuk, hogy ettől ők megszűntek kapitalisták lenni, bár ők maguk sokszor szeretnék ezt elhitetni a saját tömegeikkel. A reformok kidolgozásának első jelentős szakasza befejeződött. Több mint 100 tudós, állami és pártfunkcionárius, vállalati és üzemi igazgató segítségével elvégezték jelenlegi gazdaságvezetési módszereink kritikai felülvizsgálását. Most folyik a munka nehezebb része, a megfelelő módosító javaslatok kidolgozása. A javaslatokat hamarosan megtárgyalja pártunk Központi Bizottsága, s az ott folytatott vita alapján kialakuló konkrét javaslatokat, döntés előtt, széles körben vitára bocsátjuk, s majd az Országgyűlés elé terjesztjük. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A készülő reformot sokan valamiféle csodaszernek tekintik, amely egy csapásra megoldja összes problémáinkat, s úgy vélik, hogy amíg a változások nem történtek meg, addig az égvilágon semmit nem lehet tenni a gazdasági munka megjavítására. Olyan emberek mondogatják ezt, akik mindig várnak valamire, pedig vannak olyan hibák és hiányosságok, amelyeknek megszüntetéséhez nem kell várni semmiféle reformra, egyszerűen csak arra van szükség, hogy mindenütt fegyelmezetten, becsületesen, lelkiismeretesen és ésszerűen dolgozzanak. Különösen felháborító, amikor azt látjuk, hogy egyes emberek hanyagsága, felelőtlensége miatt kárbavesznek értékes anyagok, vagy gondatlanság, lustaság, nemtörődömség következtében bekövetkezett minőségi hibák miatt nem lehet eladni, illetve olcsóbban kell eladni olyan termékeket, amelyeknek egyébként gondos kivitelezés esetén mind bel-, mind külföldön jó piacuk van. Szinte általános jelenség, hogy a nagy építkezéseken pocsékolják a drága anyagokat, s alig van olyan építkezés, ahol ne kellene utólag rengeteg hibát kijavítani. A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat hajdúszoboszlói földgáz-üzemének fő-gázhálózati csövét hanyagul, a technológia és szabványelőírásokat megsértve hegesztették és szigetelték. A nyomáspróba alatt öt csőszakadás történt, mintegy 850 000 forint kár keletkezett, s a csöveket utólag kellett kijavítani. Külön érdekessége, ha nem inkább szomorúsága az esetnek, hogy a munka során jelentkező hibákra a hegesztők időben felhívták a vállalat igazgatójának, főmérnökének, műszaki főosztálya vezetőjének figyelmét, de azok akkor sem tettek megfelelő intézkedéseket. Hibáztatjuk az ÉM. Országos Csőszerelő Vállalatát amiatt, hogy eddig még nem járt el a felelősökkel szemben. Csak helyeselni lehet, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság törvényes jogaival élve, foglalkozik a kérdéssel. A társadalmi vagyon hanyag kezelésének kirívó példáját szolgáltatta a Ganz-MÁVAG-gyár, amely egyik termékéhez 25 kompresszorhűtő helyett 250 darabot vásárolt egy nyugati cégtől. A hibás megrendelést, amely eredetileg úgy keletkezett, hogy az ügy előadója egy nullával többet írt, jóváhagyta a csoport vezetője, a gazdasági igazgató, a vállalat pénzügyi osztálya. A megrendelést tételesen annak ellenére sem vizsgálták felül, hogy erre a műszakiak felhívták a figyelmet, s hogy a kohó- és gépipari miniszter az általános devízatakarékosság érdekében minden vállalatát — tehát a Ganz-MÁVAG-ot is — felszólította a külföldön tervezett vásárlások tételes felülvizsgálatára. Nyilvánvaló, hogy ebben az ügyben nem az elírási hiba a döntő, hanem a felelőtlenségnek és a gondatlanságnak az a légköre, amelyben az elírási hibát nem javították ki, holott a megrendelés öt-hat fórumot is megjárt. A felelősség és a büntetés mértékének megállapításával a bíróság foglalkozik, de annak a légkörnek a megváltoztatása, amelyben ez a hiba megszületett, a gyár vezetőségének és pártszervezetének, a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak a feladata. A kormány határozottan elítéli a felelőtlenséget, a hanyagságot és felszólítja az összes gazdasági vezetőket, intézkedjenek a hanyagság, a lazaság felszámolására, s a vétkeseket vonják felelősségre. Meggyőződésem, hogy ha szigorúan járunk el a rendbontókkal, a kárt okozókkal szemben, ez a dolgozó tömegek elismerésével és helyeslésével találkozik. Tisztelt Országgyűlés! A közvéleményt foglalkoztató néhány társadalmi kérdésről is szólni kívánok. Népünk objektív érdekei minden alapvető társadalmi osztályt és réteget egy cél, a szocializmus teljes felépítése érdekében egyesítenek. Erősödő szocialista nemzeti egységünk egyre inkább az építő munka nagy tetteiben nyilvánul meg, az iparban, a mezőgazdaságban, a fizikai és a szellemi munkában. Népünk szocialista nemzeti egysége már olyan erős bázis, amelyre egész további tevékenységünket építeni lehet és kell is. Figyelembe kell azonban venni, hogy nem élünk a világtól légmentesen elzárva. Ellenségeink a f ellazítási taktika keretében nagy aktivitást fejtenek ki, kifinomult, ravasz eszkö-