Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1323 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1324 nem kevés munkát igényel és előreláthatóan csak a jövő év elején készül el, akkor terjesztjük az országgyűlés elé. 1966. január 1-ével azonban új tervév kezdődik, amelynek feladatait meg kell határoznunk. Ezért kérem az Országgyűlést, adjon felhatalmazást a kormánynak, hogy az 1966. évi tervet még ez évben jóváhagyja, s így az üzemek és vállalatok időben megkapják tervfeladataikat. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaságban már kezdenek érvényesülni és hatni azok az intézkedések, amelyeket pártunk Központi Bizottsága tavaly decemberben hozott a gazdasági munka hatékonyságának növelésére. Példaként említhetem meg, hogy az ipari termelés várhatóan 5—6 százalékos növekedése ebben az évben 85—90 százalékban a termelékenység emelkedéséből származik. Több más kedvező eredmény mellett a decemberi határozatok megvalósításában és ezzel együtt a gazdasági munka megjavításában még sok a teendőnk. Mindenekelőtt azt a szemléletet kell végleg leküzdeni, amely az 1965-ös esztendőt valamiféle kényszerszülte takarékossági évnek tekinti. Ez nem így van. A Központi Bizottság decemberi határozatai nem egy évre szólnak. A takarékosság, a korszerűbb és jobb minőség, a megrendelések alapján felmért szükségletre való termelés, a szilárd munkafegyelem, a műszakilag megalapozott normák rendbentartása, a termelékenység fokozása, a hatékony gazdasági munka nem csupán egy évre szóló feladat, hanem egész szocialista építésünk és gazdálkodásunk állandó jellegű követelménye. Bár a létszámgazdálkodás javult, hibának tartjuk, hogy nem csökkent megfelelő mértékben az adminisztratív alkalmazottak aránya. Határozott álláspontunk: a termelőtevékenység szervezésében, a gazdasági vezetésben nélkülözhetetlen ügyviteli, adminisztrációs munkát jobban képzett, egyszerűbben és jobban dolgozó, létszámában kisebb apparátussal kell elvégezni. Üzemeinkben még mindig nem eléggé egyenletes a termelés, olykor akadozik az üzemen belüli szállítás, a kooperáció, az anyagellátás. A munka- és üzemszervezésben még nem haladtunk kellőképpen előre, pedig a termelékenység emelésének itt vannak a további igazi, nagy eredményeket ígérő lehetőségei. Az idén a belkereskedelem 13 árengedményes ruházati és vegyes iparcikk kiárusítást rendezett. Az eredeti árakhoz képest egy milliárd forinttal olcsóbban vásárolt a lakosság. Dolgozóink politikai érettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sokan megkérdezték: a népgazdaságnak nem származik-e kára a kiárusításokból. A kiárusítások haszna, hogy csökkentették a készleteket és raktárterületet Ás felszabadítottak, de kétségtelen, hogy egyben a termelő és értékesítő tevékenység bizonyos gyengeségeire is rámutattak. Nincs még meg a kellő összhang a fogyasztói szükségletek és a termelés között. Ezért a jövőben a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatoknál, különösen a ruházati iparban az igényeket és a változásokat jobban figyelembe kell venni, korszerűbb alapanyagból és gyártási eljárással több divatos terméket kell előállítani, hogy az üzletekben a fogyasztók azt találják, amit keresnek, amit szívesen és hamar megvásárolnak. A Központi Bizottság decemberi határozata alapján intézkedések történtek az elfekvő ipari készletek hasznosítására és az indokolatlan készletnövekedés megállítására. Ezek az intézkedések csak kevés eredménnyel jártak. Az ipari készletek értékesítése vontatottan halad, mivel jelentős részük nemcsak a készlettel rendelkező vállalatnál, hanem másutt is felesleges. Emellett az idei év ipari termeléséből is bizonyos rész a készleteket gyarapította. A felesleges készletek keletkezésének megakadályozására minden üzemnél és vállalatnál teljes következetességgel kell érvényt szerezni annak a határozatnak, hogy csak olyan termékeket állítsanak elő, amire a bel- és külföldi fogyasztásban igény és főként megrendelés van. Ezért tovább kell haladnunk a gyártmányfejlesztésben, a termékek műszaki és minőségi mutatóinak javításában is. A Központi Bizottság decemberi határozatai kapcsán olyan problémákról szóltam, amelyeknek megoldásában a tennivalók elsősorban a kormányra és a minisztériumokra, de különösképpen az üzemek gazdasági és műszaki vezetőire hárultak és hárulnak. Ha tehát azt kell -megállapítanunk, hogy az említett területeken nem értünk el olyan előrehaladást, amilyen szükséges és lehetséges is lett volna, ezért a bírálat elsősorban a vezető szerveket illeti. Vonjuk le ebből a szükséges tanulságokat. Tisztelt Országgyűlés! A párt vezetése és a kormány most különös gonddal foglalkozik gazdasági irányítási rendszerünk kritikai vizsgálatával és megreformálásával. Ez nem elszigetelt hazai jelenség. Csaknem az összes szocialista országokban most került, vagy kerül sor a gazdaságirányítási módszerek korszerűsítésére, tökéletesítésére. Ennek az az alapvető oka, hogy a szocializmus termelő erői túlnőtték a régebben kialakult vezetési, irányítási elveket és módszereket. Nálunk lényegében még 1948—4f)-ben alakultak ki a gazdaságirányítási módszerek és a tervezési rend alapjai. Azóta 17 év telt el, az állami ipar termelése csaknem Ötszörösére nőtt, megváltozott mind az ipar, mind az időközben szocialista útra tért mezőgazdaság szerkezete. Vezetési módszereinket különösen 1957 után, részleteiben fejlesztettük ugyan, mégis indokolt e kérdésnek átfogó vizsgálata és rendezése. A készülő reform egyik fő vonása a szocialista gazdaságban is ható értéktörvény tudatosabb alkalmazása az irányításban. Ezzel együtt szigorúbban a tudomány alapjára kell helyezni a népgazdasági tervezést, növelni kell a vállalatok önállóságát, beleértve ebbe az üzemi demokrácia további fejlesztését, tovább kell fokozni a dolgozók anyagi érdekeltségét a termelésben. A tervezett reformok nem elsősorban gazdaságpoliti* kánk céljaiban, hanem annak módszereiben jelentenek -változást. E reform segítségével jobb, eredményesebb utakat keresünk gazdaságpolitikai céljaink eléréséhez, s ezzel a szocialista társadalmi rend további erősítését, teljes felépítését szolgáljuk. A szocializmus nyugati bírálói árgus szemekkel figyelik a gazdaságirányítási, rendszer korszerűsítését. Igyekeznék a maguk szájaíze