Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-20

1321 Az Országgyűlés 20. ülése 1965. november 13-án, szombaton 1322 nám megszokni — írja. — Pénzed van, de nem Veszed hasznát, mert csak anyagi javakat vásárolhatsz, de hiányoznak mindazok a tényezők, amelyek az életet igazán kellemessé teszik. Megszerzed a dollárt, hazaszaladsz és ráülsz. Még senkinek sem jutott eszébe, hogy ilyen körülmények között miért strapálja magát a dollárért" — eddig szól a levélidézet. Az éppen munkában levő amerikai, nyugatnémet vagy angol szakmunkásoknak valóban magasabb a bérük, de a közvetlen létfenntartási kiadásaik is sokkal nagyobbak, s ami a legfontosabb, általában állandóan Damoklesz kardjaként függ a fejük felett és megmérgezi életüket a létbizonytalanság. Mi lesz, ha megbetegszenek? Mi lesz, ha véget ér a konjunktúra és munka nélkül maradnak? Ez az oka a kíméletlen pénzhajszának, ezért lesz ott azután ember embernek a farkasa. Éppen a napokban jelentette ki a német szövetségi kormány kancellárja programbeszédében, hogy a jólét csalóka idillje mögött infláció és gazdasági csőd lappang. Ezért áldozathozatalra, az igények csökkentésére szólította fel a nyugatnémeteket, és a munkaidő meghosszabbításának szükségességét hangsúlyozta. Ezek a jelenségek nálunk már régen megszűntek. Kedves Elvtársak! Pártunk és kormányunk természetesen kötelességének tartja, hogy a termelés növekedésével együtt tovább emelkedjék az életszínvonal és minden tekintetben utolérjük, majd elhagyjuk a legfejlettebb tőkés országokat is. Ennek alapvető feltétele azonban, hogy gyorsabban növeljük a munka termelékenységét és így fokozzuk az ipari és a mezőgazdasági termelést. A bérezési rendszert is hatékonyabban kell e cél szolgálatába állítanunk. Nálunk minden egymilliárd forint kifizetett bérhez a lakosság részére nyújtott több mint 500 millió forint társadalmi juttatás kapcsolódik. Nyugdíjrendszerünk, iskoláztatási lehetőségeink, orvosi ellátásunk, általános társadalombiztosításunk, amelyek a társadalmi jellegű juttatások zömét alkotják, a világon az elsők között van. De sajnos, a munka termelékenysége, termelőmunkánk színvonala, amelyből a társadalmi juttatásokat is fedezzük, még nem tartozik a világelsők közé. Figyelemreméltó és elgondolkoztató jelenség az is, hogy a béren kívüli juttatásokat nagyon sokan figyelembe se veszik az életnívó megítélésénél, s a társadalmi juttatások javarésze a jelenlegi helyzetben nem ösztönöz a termelékenység, 3. termelés növeléséré, a jobb minőségű munkára. Fenntartva természetesen a szocialista elosztásnak azt a fontos elvét, hogy személyi és társadalmi jellegű juttatásra tagolódik, úgy gondolom, hogy a következő szakaszban az életszínvonal emelését főként a kifizetett béreken keresztül kell megvalósítani, mégpedig úgy, hogy dolgozzék valaki akár teljesítmény-, akár idő-, vagy havibérben, keresete jobban igazodjék végzett munkájához és hatékonyabban ösztönözzön a jó munkára. Jelenlegi bérezési rendszerünk fogyatékosságait nagyon sokan szóváteszik és szívesen látnának olyan változtatásokat, amelyek révén a .dolgozók egyéni és kollektív anyagi érdekeltsége közvetlenül és jobban érvényesülne a szocialista építőmunkában. ötéves tervünk megvalósításának nagy eredményei mellett arról is szólnom kell kedves elvtársak, hogy néhány fontos területen népgazdaságunk nem pontosan azt a fejlődési szintet éri el, amelyet öt évvel ezelőtt előirányoztunk. A munka termelékenysége nem nőtt a tervben előírt mértékben, s mint már említettem, a mezőgazdaság termelése is elmaradt a tervezett szinttől. E két tényező következményeként a nemzeti jövedelem emelkedése a tervezett 36 százalék helyett mintegy 26—28 százalék lesz. Emellett túlteljesítettük a beruházások előirányzatát, 180 milliárd forint helyett mintegy 200—205 milliárd értékű beruházást valósítottunk meg. Tisztelt Országgyűlés! A kormány szervei a második ötéves tervidőszak eredményeire és tapasztalataira támaszkodva dolgoznak harmadik ötéves tervünkön. Kialakításában gazdasági helyzetünkből, fejlődésünk elért színvonalából és a szocialista nemzetközi munkamegosztás lehetőségeiből és igényeiből indulunk ki. Sorozatos tárgyalásokat folytattunk a baráti országokkal a következő tervidőszakra vonatkozó kölcsönös megrendelések és szállítások bővítéséről. Ezek szilárd alapot jelentenek tervezésünk számára. Feltétlenül számolnunk kell ugyanis hazánk egyik kedvezőtlen objektív adottságával: viszonylag szegények vagyunk nyersanyagokban és energiahordozókban. Ilyen szükségleteinket elsősorban a szocialista országokból származó behozatalból fedezzük. Éppen ezért különösen örvendetes, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás keretében a KGST országaival és főleg a Szovjetunióval kialakított együttműködés révén energia- és nyersanyagszükségletünk javarésze az 1966—70-es években egyezményekkel már jórészt biztosítva van, mert az eddig megkötött egyezmények alapján a Szovjetunióval a megelőző ötéves tervhez képest 65 százalékkal, s a többi szocialista országgal is jelentős mértékben emelkedik árucsereforgalmunk. Szocialista iparunk termelését a következő tervidőszakban főként a termelékenység fokozásával kell növelnünk. Figyelmünk középpontjában a műszaki színvonal emelése áll. Tovább folytatjuk az ipar szerkezetének és területi elhelyezésének javítását úgy, hogy mindinkább megfeleljen a hazai adottságoknak és a nemzetközi munkamegosztásnak. Pártunk és kormányunk elvi álláspontja alapján továbbra is tevékenyen részt veszünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkájában. Emellett helyeslünk és támogatunk minden olyan akár kétakár többoldalú egyezményt, közös intézmények és vállalatok létrehozására irányuló megállapodást, amely a részvevő országok számára kölcsönösen előnyös. Készülő harmadik Ötéves tervünk egyik legfontosabb célként tűzi ki annak biztosítását, hogy nemzetközi pénzügyi helyzetünk szilárd, kiegyensúlyozott legyen. Ehhez külkereskedelmi munkánk további javításán kívül elsősorban az szükséges, hogy a termelés fedezze a fogyasztás és a felhalmozás igényeit és nemzetközi fizetési kötelezettségeinket. A harmadik ötéves terv kidolgozása még