Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1309 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1310 Szemben az ipari szakmunkásképzéssel, a mezőgazdaság e tekintetben nem rendelkezik olyan múlttal és olyan nagy hagyománnyal. Kialakulása csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése után történt meg, 1961-gyel kezdődően. Ismét csak Losonczi elvtársra tudok hivatkozni e kérdésben, itt — ahogy ő mondotta — mintegy 70 000 fő végzett eddig. Örvendetes ez az eredmény, és mégis ezzel szembeállítom a mezőgazdasági jellegű Somogy megyénk e vonatkozásban elért eredményeit, melyek nem mondhatók szépeknek. Ugyanis nálunk az elmúlt időszakban 2600 fő nyert kiképzést, és rm ezt kevésnek tartjuk. Ennek a kevés számnak az alakulásával kapcsolatosan két probléma jelentkezik, illetve ez az alakulás két problémát mutat. Âz egyik: mutatja az említett ipari szívóhatást; a másik pedig azt, hogy milyen negatív hatást vált ki, ha nem a kiképzendő munkaerők területi elhelyezésének megfelelő centrumokban alakítjuk ki a szakmunkásképző iskolákat. Megyénkben azért nem sikerült az elmúlt években nagyobb létszámot beiskolázni, mert egyes szakmákban Borsod, Nógrád, Vas, vagy jobb esetben a szomszédos Baranya megyébe kellett küldeni a hallgatókat. Ezért idegenkedés volt és a beiskolázást csak mintegy 70—80 százalékban teljesítettük. Ugyanakkor a beiskolázásnál jelentős volt a lemorzsolódás. Az elmúlt évben viszont három szakmunkásképző iskolánál 12 tanteremfejlesztést valósítottunk meg. Ennek kedvező hatásaként folyó évben már a beiskolázási előirányzatot 100 százalékban tudtuk megvalósítani. Tisztelt Országgyűlés! Már számos képviselőtársam szólt a szakmunkásképzés és a mezőgazdasági szakmunkásképzés problémáiról. Ügy vélem, hogy mégis szólni kell azokról a problémákról, amelyek az általam említetteken túlmenően akadályozzák a mezőgazdasági szakmunkásképzést. Ezek véleményem szerint: 1. nem alakultak még ki teljesen — bár napjainkban, folyamatosan kialakulóban vannak — a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek; ezen kívül a képzési rendszerünk új, és még nem eléggé ismertek a szakmák. 2. Számos községben különböző okok miatt még gyengén gazdálkodnak a termelőszövetkezetek és ezek eredményei miatt nem vonzó' a pálya. 3. Nem alakultak ki teljesen a termelőszövetkezeti üzemekben a szakmunkakörök, és ennek megfelelően a bérezés; nem terjedt el megfelelően a szakmunkásbérezéseknél a tíz százalékos többletbér fizetése. 4. A képzett szakmunkást gyakran nem alkalmazzák a képzettségének megfelelő területen. 5. A mezőgazdaságban, különösen a termelőszövetkezetek területén jelenleg alkalmazott szociális ellátás módszerei — családi pótlék, SZTK, nyugdíj — nem egyenrangúak az ipari területekkel, és ezért az utóbbiak vonzóereje nagyobb. E problémákat látva, ezek megoldására véleményem szerint a mezőgazdasági területeken növelni kell a szakmunkásképzés anyagi bázisait, lehetőségeit, anyagi, személyi és tárgyi feltételeit. A Pénzügy- és a Földművelésügyi Minisztériumnak javaslatot kellene kidolgoznia az illetékes kormányszervekhez a tsz-ek olyan pénzügyi támogatására, amely minden tsz számára folyamatosan lehetővé tenné a rendszeres, előre meghatározott előleg folyósítását. Nagyobb ismertetést kell adni a pályaválasztás időszakában, de már előtte is, a mezőgazdasági szakmunkásképzésről és annak lehetőségeiről. Igaza van Halmágyiné képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy legyen gazda e területen. De úgy legyen, fűzném tovább, hogy a gazda, akár az üzem, akár a mezőgazdasági osztály képviselője, menjen el időben az iskolába, és végezze el azt a felvilágosító tevékenységet, amit ilyen esetekben végezni kell. Végül, de nem utolsósorban, egyetértek a Losonczi elvtárs által felvetettekkel, hogy meg kell javítani, illetve egy szintre kell emelni a mezőgazdásági, termelőszövetkezeti tagok szociális juttatását az üzemi biztosítottakéval. Ilku Pál, művelődésügyi miniszter elvtárs beszámolójában felvetette, hogy a szakmunkásképzésben növelni fogjuk a közismereti tárgyak oktatási óraszámait. Itt felvetném, hogy vigyázzunk, nehogy túlzásba vigyük ezt a műszaki és a szakmai ismeretek rovására. Több képviselőtársam szólt már erről a problémáról, éppen ezért ezt részletezni nem akarom. Nagy jelentősége van parasztságunk életében, kedves képviselő elvtársak, a mezőgazdasági szakoktatás levelező formájának is. Csak megyénkben 3600 felnőtt tanul jelenleg a mezőgazdasági technikumok levelező tagozatain. Ennek fenntartása és továbbfolytatása fontos kötelességünk. Az állami szervek mellett a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak is feladatuknak tartják a beiskolázás elősegítését. Esetenként az egyes helyi, illetve területi szervek, félreértelmezve a kiadott központi rendelkezéseket, a termelőszövetkezetektől továbbtanulni akarók számára bonyolult előírásokkal, olyan irányú nyilatkozattétel kérésével, hogy a termelőszövetkezet kötelezi magát az iskola elvégzése után a szakmában történő foglalkoztatásra, akadályozzák a beiskolázás sikerét. Meg kell szüntetni az ilyen félreértéseket, és akadálytalanná kell tenni a mezőgazdasági szakképzést, felhasználva azokat a hasznos észrevételeket és javaslatokat, amelyeket ezzel kapcsolatban Kaszás képviselőtársam Tolna megyéből felvetett. A mezőgazdasági tudomány elterjesztésében a szervezett iskolai oktatás mellett nagy jelentősége van az egyéb tanfolyami és szakköri képzés különböző formáinak. Ezeknek a továbbiakban való fenntartását és szervezését indokoltnak tartom a szervezett iskolai oktatás mellett. A mezőgazdasági felsőfokú oktatással kapcsolatban egy gondolatot szeretnék csak felvetni. Fontos követelmény a felsőfokú technikumoknál, főiskoláknál és egyetemeknél a megfelelő szakmai gyakorlat, illetve üzemi gyakorlat biztosítása a tanulmányok során. Az elmúlt években a tangazdaságokat megszüntették és az állami gazdaságok feladatává tették az üzemi gyakorlatok megszervezését és lebonyolítását. Ez számos vonatkozásban összeütközést jelent a tanulóképzés rovására a gazdasági vezetés és az iskolai vezetés között. Megfontolás tárgyává kellene tenni — én a magam részéről javaslom — a tangazdaságok rendszerének visszaállítását. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Ilku elvtárs előadásában szólt a pedagó-