Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1305 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1306 Iában tanultakat ott hasznosítani. Ezt még az üzemekben töltött látogatások, vagy munkaidők sem biztosítják. Sőt sok példa van arra, hogy éppen az üzemekben és a munkahelyeken eltöltött idő vette el a tanuló kedvét a termelőmunkában való részvételtől különféle okok miatt. A termelőmunkában való részvételre azzal is előkészíthetjük fiatalságunkat, ha a termelést végzők fokozott megbecsülésére, tiszteletére, termelést végző fizikai munkás kellő értékelésére neveljük őket. Tudjuk, hogy vannak kényelmesebb foglalkozások is, mint bányákban, földeken, vagy a gyárakban előállítani azt, amire népünknek szüksége van, de mégis sok és jó' termelő kézre van szükség, ha népünk jólétét fokozni akarjuk. Az anyagi megbecsülésen kívül egész társadalmunknak, főleg azonban a szülőknek meg kell láttatniuk gyermekeikkel a termelés szépségét és magasztosságát. Államunk a munkások és a parasztok állama. Természetes tehát, hogy megbecsüljük a munkásokat és a parasztokat, mégis termelőmunkájukat az eddiginél magasabb piedesztálra kell állítanunk. Az érzelmekre is ható neveléssel is hozzá kell járulnunk a termelésre való előkészítéshez. Szó volt már a tanulók túlterheléséről is, holott a törvény előírja, hogy a tantervek készítésekor figyelemmel kell lenni a tanulók életkori sajátosságaira. Nemcsak a tantervek és a tankönyvek ludasak abban, hogy egyes osztályokban a diákoknak sokkal többet kell dolgozniuk, mint a felnőtteknek, ha azt akarják, hogy megfeleljenek a követelményeknek. Akadnak tanárok, akik szakmájuk szeretetéből, vagy más okból is túlzott követelményeket támasztanak. Ez nem vezet a kívánt eredményhez, a tanulók elkedvetlenednek, más tárgyak tanulását elhanyagolják. Javasolom ezért, hogy a szakfelügyelők ellenőrizzék az eddiginél sokkal alaposabban, hogy egyes tanárok nem adnak-e fel több leckét, házifeladatot, rajzot, mint amennyit az arra a tárgyra arányosan jutó szorgalmi idő alatt el lehet végezni. Ha ilyen esetet tapasztalnak, szüntessék meg. Néhány esetben az érettségi szabályzat is túlzott követelményeket támaszt. Ezt is felül kell vizsgálni. * A harmadik kérdés, amellyel foglalkozni szeretnék, szervezeti kérdés. Az oktatási törvény 18. §-ának (2) bekezdése szerint egyetemet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa létesíthet és szüntethet meg. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletben úgy határozott, hogy Győrött, megyénk székhelyén, ebben a nagymúltú munkás városban műszaki egyetemet kell létesíteni. Ez a rendelkezés nagy örömet keltett nemcsak a város, hanem az egész környék lakosságában. Az egyetemtervezés nagy iramban indult meg. Ujabban azonban mind több választó keres fel bennünket egyénileg, sőt beadványok formájában is, és felteszik a kérdést, mi van az egyetemmel? Mi is feltettük felsőbb szerveknek, — a válaszok nem megnyugtatóak. Erről a helyről is kérem ezért mindazokat, akiknek szerepük lehet abban, hogy lesz-e egyetem Győrben, vagy nem, nyújtsanak segítséget az oktatásról szóló törvény és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletének megvalósulásához, és döntéseik eredményeképpen legyen egyetem Győrben. (Taps.) ELNÖK: Varga Károly képviselőtársunk következik szólásra. VARGA KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Az előttem felszólaló képviselőtársaim már sokrétűen vitatták, illetve egészítették ki a művelődésügyi miniszter elvtárs beszámolóját. Mégis engedtessék meg nekem, hogy a miniszteri beszámolóval kapcsolatban az ismétlések elkerülésére való törekvés mellett néhány Somogy megyei, vagy országos vonatkozású kérdést vessek fel. Ügy vélem, nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a felszabadulás óta eltelt 20 esztendő legnagyobb jelentőségű eredményei közé sorolhatjuk oktatásügyünk fejlődését. Ez a fejlődés külsőségeiben nem olyan látványos, mint például az ipari beruházások megvalósulása, azonban mégis jeleit ott láthatjuk a kis somogyi falvaktól kezdve a megyeszékhelyeken át fővárosunkig, középületeink között az új iskolák, kollégiumok és egyéb új épületek megvalósítása nyomán. De ami a legfontosabb, művelődéspolitikánk nagy jelentőségű eredményei ott élnek minden magyar család, az egész magyar nép és különösképpen a felnövekvő új nemzedék életében. Az 1961. évi III. törvény megalkotása óta ennek alkalmazásával tovább fejlődött megyénkben is mind az általános, mind a középfokú oktatás. Ennek során növekedett az általános iskolai tantermek és a középiskolai osztálytermek száma, ugyanígy a tanerők létszáma is. A körzeti iskolák szervezése kapcsán osztott iskolákban tanulók száma az 1961. évi 52 százalékról 64 százalékra emelkedett. A fő probléma nálunk is az országos gondokhoz hasonlóan, a szaktanárhiány. A körzetesítés kiterjesztésével a felsőtagozatos tanulók 86 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban az országos 90,7 százalékkal szemben. Ugyancsak rosszabb a szakrendszerű oktatást nyújtó iskolákban a megfelelő képesítésű tanítók, tanárok aránya az országos átlaggal szemben. Megyénk lakossága is magáénak érzi a művelődésügy fejlesztésének gondját. Ezt bizonyítja, hogy például csak az elmúlt egy esztendőben a somogyi falvak községfejlesztési alapjukból 60 osztálytermet és 47 pedagóguslakást építettek fel. Többen szóvá tették az előttem felszólaló képviselő elvtársak közül a kis lélekszámú községek következtében fennálló problémát.. Mint az előbbiekben mondtam, az osztott iskolákban tanul az iskolakötelesek 64 százaléka, tehát még 36 százaléka a részben osztott, vagy kislétszámú iskolákban tanul. Ez éppen az eldugott kis községekből adódik. Éppen ennek következtében egyetértek a miniszter elvtárs és több felszólaló képviselőtársam azon véleményével, hogy szükséges általános iskolai rendszerünk továbbfejlesztése. Tovább fejleszteni nemcsak minőségben, és nemcsak finomítani például a szaktanári létszám növelése révén, hanem szükséges úgy is, hogy az eddig még be nem körzetesített iskoláknál a közlekedés, a tanterem és egyéb igények megoldásával valósítsuk meg majd a későbbiekI ben a szakrendszerű oktatást.