Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

173 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 174 gulat, hogy a mezőgazdaság ezt a hátrányt már nem tudja behozni. Határozott véleményem, hogy az egy hónappal későbbi kitavaszodás behozható jó munkaszervezéssel és a feladatok jó csoportosításával, örvendetes tény, hogy az őszi búza kitűnően telelt, tehát biztosíték van arra, hogy a jövő esztendőben ilyen irányú tervünket még kisebb termőterületen is teljesíteni tudjuk. Hiányosságként kell azonban megemlítenem a műtrágyák késői megérkezését. Az iparral szemben határozott hangot kell adnunk idevonatkozó kívánságunknak. A mezőgazdaságnak nem közömbös ugyanis, hogy az ez évre beütemezett műtrágyák mikor, melyik hónapban és milyen mennyiségben érkeznek meg a termelő üzembe. Jelenleg az a helyzet, hogy a szeptemberben és októberben várt szuperfoszfát műtrágya, amely a gazdaság alapműtrágyáját jelentette volna, november—decemberre, sőt erre az évre tolódott át. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság ezt a műtrágyát csak a következő évi termelésnél tudja hatékonyan felhasználni, ez a műtrágyamennyiség addig felhasználatlanul tárolódik. Azt kérjük tehát az ipartól, hogy a műtrágya mennyiségeknél vegye figyelembe a mezőgazdaság idény szerinti igényét is. A pétisó műtrágyánál ugyanez a helyzet. Üzemeink jelenleg türelmetlenül várják a pétisó, illetve a nitrogén műtrágyát. Annak jelentős része még nem érkezett meg az üzemekbe, holott a tél során megsatnyult őszi gabonáknak most lenne a legnagyobb szükségük a nitrogén fejtrágyázásra. Ha a műtrágya májusban érkezik meg a mezőgazdasági üzembe, már korántsem használható fel olyan hatékonyan, mint most. A másik kérdés, amiről elég sok felszólaló említést tett, a gyenge termelőszövetkezetek problémája. Miből adódik a gyenge termelőszövetkezet? Véleményem szerint három tényező befolyásolja. Az egyik a vezetés hibája, a másik a természeti tényezők mostohasága, a harmadik pedig a pénzügyi hiányosságok problémája. A vezetés megszilárdítása elsősorban az irányító megyei és járási szervek feladata, ehhez azonban kellő körültekintéssel és óvatossággal kell hozzányúlni. Hibás az a gyakorlat, hogy a termelőszövetkezeti vezetőket a kelleténél gyakrabban váltogatjuk és türelmetlenek vagyunk az olyan elnökökkel szemben, akik a saját kárukon már megtanulták a vezetés nehézségeit s ezért biztos, hogy a következő évben jobban és eredményesebben tudják majd a termelőszövetkezetet vezetni. Az elnök mellett a másik legfontosabb tényezője a vezetésnek az agronómus kérdése. Mezőgazdasági szakemberkérdésünk létszámban ma már örvendetesen javult. Az agronómusok területi elhelyezése azonban nem egyenletes. Vannak megyék, járások, ahol az agronómuskérdés már jobban megoldott és vannak úgynevezett fehér foltok, szűzterületek. Ezekre agronómus irányítása azért nem megoldható, mert nem tudjuk részükre az ominózus lakásproblémát megoldani. Ezért az volna a javaslatom, ahogyan a pénzügyminiszter elvtárs expozéjából hallottuk, hogy az oktatóknak, nevelőknek és az orvosoknak, tehát a pedagógusoknak és az orvosoknak a lakásproblémája a megoldás útján van, csatoljuk ezekhez harmadik tényezőként az agronómusok lakáskérdését is. Az agronómusok ma már megkapják az erkölcsi és anyagi megbecsülést mind a társadalomtól, mind dolgozó parasztságunktól, azonban a lakáskérdésüket máról holnapra nem tudjuk megoldani. Az utazgató, idegenben lakó agronómus viszont csak félmunkát tud végezni. Következő kérdés a természeti tényezők mostohaságának felszámolása. Nagyon sokat teszünk itt a talajjavítás, az erózió elleni védekezés, az öntözés megvalósításával, amiről a költségvetés is több esetben szólt; sokat teszünk a gyümölcs- és szőlőtelepítés területén. Hátrányosnak tartom azonban azt a megkülönböztetést, ami az expozéból is elhangzott, hogy jelen esetben Pest, Bács-Kiskun és Szabolcs megyék azok, amelyek elsősorban részesülnek gyümölcs- és szőlőtelepítésben. Szabadjon itt felvetnem, hogy ugyanaz a probléma jelentkezik Borsod, Veszprém, Vas és Zala megyékben is, tehát ugyanolyan mértékben kérjük az ő ilyen irányú igényeiket is figyelembe venni. Tekintetbe kell venni — amiről több hozzászóló is említést tett —, hogy ezekben a megyékben a lakosság sűrűsége — különösen a mostoha területeken — olyan nagy, hogy kettő és fél—három hold szántóterület esik egy dolgozó termelőszövetkezeti tagra, amiből ilyen viszonyok és ilyen körülmények között megélni nem tud. Kérjük, hogy ezekben a megyékben a gyümölcs- és szőlőtelepítés kérdése is minél előbb az igényeknek megfelelően megoldásra kerüljön. Amikor egyik oldalon gondoskodunk arról, hogy talajainkat javítsuk és a természeti tényezők mostohaságát felszámoljuk, ugyanakkor találkozunk olyan helytelen gyakorlattal is, hogy ipari üzemeink nem veszik eléggé figyelembe, hogy a melléktermékeikkel milyen károkat okoznak a mezőgazdasági termelőüzemeknek. Különösen Veszprém megye vonatkozásában áll ez fenn. Az évek óta hangoztatott, de mind ez ideig megoldatlan kérdést szeretném felvetni, amit Fűzfő, Peremarton, Papkeszi táján az ipari üzemek szennyező anyaga jelent. Ajka, Nyírád környékén a phenol, a mangániszap szennyeződés, a Marcal, a Kígyós és a Torna patak mentén levő üzemeket szinte teljesen tönkre teszi és ebből kifolyóan néhány járásunk üzemei gyenge termelőszövetkezetek, mert ezekkel a kártételekkel szemben a küzdelmet nem tudják felvenni. Ha ma kimegyünk a devecseri járásba és megnézzük a Torna és a Marcal patakok kiáradt részét, ahol 4—5 centiméter vastagságú mangániszapot rakott le, akkor ezeken a területeken a kaszálás egészen biztosan csak féltermést fog eredményezni. Azt kérjük tehát, hogy ipari üzemeink ezzel a kártétellel komolyan számoljanak és igyekezzenek ezt felszámolni, mert jelenleg áldatlan viták, döntőbírósági tárgyalások, majd peres eljárások követik egymást egészen a Legfelsőbb Bíróságig, ami azután a dolgozó parasztság körében természetszerűen sok visszatetszést szül. A harmadik kérdés: a pénzügyi hiányosságok felszámolása a gyenge szövetkezeteknél. Államunk nagyon sok segítséget és támogatást ad,