Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

171 Az Országgyűlés 3. ülése 1963, március 26-án, kedden 172 a bekerülési költsége szintén öt-tízszerese, amellett kezdetlegesek, nehezen kezelhetők, szemben a távolból irányítható berendezésekkel.. Vibrátorainknál ugyanez a helyzet. Csak kisegységes vibrátoraink vannak. Óriási épületmagasságok stb. építésére van szükség, ha egy osztályozó egység felépítését kezdik el tervezőink. Miért térek ki ilyen látszólag nem idetartozó témára? Azért, mert az iparban, az iparvezetők részéről, egyéb területeken nagyon sok törekvés volt éveken keresztül arra, hogy eljusson a magas fellegekig a kívánság, ami legtöbbször nem is deviza kérdése, csak akarom kérdése és bizony olyan fura válaszlevelek érkeztek a magasabb beosztású elvtársaktól, hogy hát ha ez igaz, és így van, akkor majd a kutató, meg a tervező intézetek megpróbálják megoldani azt a témát. Azóta is próbálgatják megoldani. Az az érzésünk, hogy az ipar nem fordít elég figyelmet ama gépekre, géptípusokra, berendezésekre, amelyek az ország iparának nagyon nagy jelentőségű, óriási tömegeket mozgató osztályozó, szállító gépei. Nyugodtan ki lehet mondani: ötvenéves technika mellett valahogy nagyon megelégedetten állunk a problémák mellett. Szeretnék szólni egy másik kérdésről, szintén a külkereskedelem és az ipar összefolyt tapasztalatai alapján. A nyugati piacokat megnézve, a nem hagyományos magyar árukkal kapcsolatban, az a meglátásom, hogy szinte kizárólag olyan berendezésekkel, eljárásokkal lehet betörni új eladóként a kapitalista piacra, amelyek technikailag nóvumok, újat hoznak, őket is meggyőzi az újdonság és hajlandók megvenni, érdekli őket, mert ők nagyon látják a mögötte rejlő, részükre származó hasznot. Ha beszélgetünk a vevővel, legtöbbször az a kérdése, hogy hol lehet ilyet megnézni. Aztán kisül — nagyon sok magyar -szabadalmat, vagy új eljárást ismerek —, hogy ezért menjen Olaszországba kedves uram, ott, látható, Magyarországon nem látható. Ezért menjen Jugoszláviába, azért Csehszlovákiába, ezért Lengyelországba, azért esetleg Dél-Amerikába. Az iparban, szóval a magyar minisztériumban egy prototípus megépítésének törekvései szinte az esetek zömében kudarcba fulladnak az értetlenség, vagy egyéb okok miatt, mert még csak arról sincs szó a legtöbb esetben, hogy az OT-től, vagy az ipari tárcától egy pár milliót kellene ezért kicsikarni és befektetni, hanem egyedül arról van szó, hogy kellene olyan felelős műszaki szervezet, megfelelő szakemberekből összeállítva, vagy szakbizottságok bírálataira támaszkodva, amely lehetőleg nemcsak a minisztérium tagjaiból áll és amely azt mondaná, hogy itt épül egy mű, ebben ez a rész most ne 50 vagy esetleg 100 éves technológiájú legyen, hanem a költségvetésből tessék ötmilliót arra fordítani, hogy ezt a műszakilag megvizsgált nóvumot minden rizikó megadása mellett, de ne ugyanolyan tőkeigénybevétel mellett, létrehozzuk. Előrehaladást ezen a téren kétségtelenül abban látnék, ha itthon tudnók ezeket elsősorban bemutatni és itthon adnánk talajt és módot a kezdeményezéseknek. Végezetül legyen szabad még, mint kezdő képviselőnek, egy problémával foglalkoznom. Üzemben nőttem fel és csaknem 25 éves ipari tapasztalatom minden napja azt a prakszist nevelte belém, hogy ha a megbírált üzemi munka, vagy egy újítás, egy modernizálás bevezetése területén, vagy hasonló területeken az üzemvezető nem gyakorolja az állandó ellenőrzést, ha gárdája nem szokta meg, hogy a vezető ellenőrzi, amit mondtak, javasoltak, vagy kivitelezni rendeltek, akkor az az ellenőrzés nagyon sokszor elsikkad. Itt a képviselőházban nagy örömmel igen sok jó javaslatot, értékes kritikát, értékes észrevételt hallottam, amelyek véleményem szerint a képviselőtársak zöménél is elismerésre találtak. A javaslatok valahogy mind úgy hangzanak, hogy meg kellene nézni, vizsgáljuk meg, azt javasolom stb., stb. Ezzel kapcsolatban valahogy az az érzésem támadt, vajon az Olimpuszon ülők fülébe mindez bemegy-e, ott marad-e, vagy kijön-e. (Derültség.) Szeretném megkérdezni, van-e mód arra, hogy az igazán figyelemre méltó, az igazán megvizsgálandó kérdésekkel kapcsolatban valamilyen módon választ kapjunk. Elnézést kérek, hogy hozzászólásom kissé hosszadalmas volt. Egyébként a költségvetést a magam részéről természetesen elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Bélák Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. DR. BELÁK SÁ

NDOR: Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel hallgattam az 1963. évi állami költségvetés vitáját és különösen megragadta figyelmemet Timár Mátyás pénzügyminiszter képviselőtársam és Erdei akadémikus képviselőtársam expozéja, illetve hozzászólása. Ezekhez kapcsolódva a magam részéről a mezőgazdaság néhány időszerű kérdésével szeretnék a költségvetéshez kapcsolódva hozzászólni. Olvashatjuk a költségvetésben, hogy amíg az ipar 1962. évi termelését 9 százalékkal túlteljesítette az 1961-es évhez viszonyítva, addig a mezőgazdaság csak az eredeti tervet tudta teljesíteni, a több esetben hangoztatott objektív nehézségek következtében. Ugyancsak a költségvetésben olvashatjuk, hogy nemzeti jövedelműn^ ket 1963-ban 7,8 százalékkal kívánjuk növelni és ezen belül az ipar 8 százalékos növekedése mellett mezőgazdasági termelésünket 14 százalékkal kívánjuk eredményesebbé tenni. Felvetődik a kérdés, reális-e a 14 százalékos növekedés vagy nem. Szerény véleményem szerint feltétlenül reális és indokolt. Feltételeink adottak ahhoz, hogy ezt a tervet teljesíteni tudjuk. Állami gazdaságaink termelése nagyon sokat javult az utóbbi évben és termelőszövetkezeteink jó része is megindult a javulás útján. Erdei képviselőtársam a 14 százalékos növekedés teljesítését két dologtól tette függővé. Az egyik az időjárási tényező, a másik pedig a gyenge termelőszövetkezetek kérdésének megoldása. Nézzük, hogy ez a két tényező miként áll és milyen feladatok azok, amelyek a teljesítményt reálissá teszik. Az időjárással kapcsolatban mindig hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra. Jelenleg is a késői kitavaszodás miatt eluralkodott az a han-