Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

993 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február 11-én, csütörtökön. 994 Kereskedelmünk arra igyekszik, hogy dol­gozóink egy helyben vásárolhassanak meg min­den árut. Az új ABC-áruházaink igen szépek, igen tetszetősek, gyors és kultúrált a kiszolgá­lás. Nem így állunk azonban a mezőgazdasági gépalkatrészekkel. Én most nem azokról akarok szólni, amikből nincs, hanem arról, ami van és mégis nehezen lehet hozzájutni. Az AGROKER Vállalat több megyei kiren­deltséggel rendelkezik. A vidéki árukészletek hiányosak és emiatt igen gyakran kell felutazni Budapestre, esetleg más vidéki városba. Meg­történt a nyáron, hogy Komárom megyéből Kis­várdára kellett elutazni a rendfelszedő bálázók kötöződrót szükségletéért. Volt olyan eset is, amikor a silózás kellős közepén a magyar gyárt­mányú orkán alkatrészeit csak Budapesten le­hetett megkapni, s azt is csak a megrendeléstől számított egy héten belül. Ez veszteséget jelen­tett a betakarítandó siló mennyiségében és az utánj árásokozta üzemanyagtöbbletben. Az AGROKER Vállalat Budapesten hat ob­jektummal rendelkezik. Ebben benne foglaltatik a központi iroda, a központi raktár és egyéb más gépalkatrészt tároló helyiség. Mennyivel köny­nyebb lenne, ha ez a hat objektum egyetlen he­lyen lenne összpontosítva. A vállalat külön tá->­jékoztatót volt kénytelen kiadni a megközelítési lehetőségekről, mert hiszen Budapest nem minden útja használható teherautó-közlekedésre. Ez a szétszórtság még ma sem engedi meg azt, hogy a mezőgazdasági vállalatok egy nap alatt a szükséges alkatrészeket megvásárolhassák, mert, mire az egyik helyen a megrendelés és kiszolgá­lás megtörténik, még gépkocsival sem juthat el a másikra. Vajon nem szolgálná-e a takarékos­ságot, ha a vállalat vezetése a belkereskedelem példájára megvalósítaná a mindent egy helyen vásárlás elvét. Hazánk igen sokat áldoz külföldi tapaszta­latcserékre és látogatásokra. Ezektől azt várjuk, hogy a látottakat, tapasztaltakat itthon haszno­sítsák. A mezőgazdaság vonatkozásában ennek szép példáját látjuk Bábolnán. Nyugodtan állít­hatjuk, hogy a külföldi tapasztalatok révén a baromfihizlalásban és a tojástermelésben elértük a világszínvonalat, mert mertük alkalmazni a külföldi tapasztalatokat a zootechnikában és a megfelelő építkezésekben. Annál szomorúbban kell azonban észlelnünk, hogy a mezőgazdasági egyéb építkezésekben közel sem tartunk ott, amit állatállományunk továbbfejlesztése megkívánna. Igaz, járt néhány építész szakemberünk külföl­dön, éppen mezőgazdasági építkezések dolgában. Mégis az a helyzet, hogy szarvasmarha-istállóink korszerűtlenek, sertésfiaztatóinkban nem fejlőd­nek, vagy nem fejlődnek kielégítően malacaink. El kell végre jutnunk oda, hogy azok az építész­szakemberek, akik külföldön jártak és igénybe vették államunk támogatását, olyan épületeket és berendezéseket tervezzenek, amelyekkel ha­sonló eredményeket érünk el, mint a baromfi vonatkozásában. Tisztelt Országgyűlés! A második ötéves tervidőszak utolsó évében vagyunk. Nem kö­zömbös, hogyan, milyen eredménnyel fejezzük be. A kormányzat által kidolgozott takarékos­kodási intézkedések helyesek és jók. Ezt egé­szítették és egészítik ki a vitával kapcsolatos hozzászólások. Mindez azonban nem elég, ha nem visszük eléggé a köztudatba, ha nem tesz­szűk társadalmi üggyé. Ennek a feladatnak leg­főbb patrónusa — véleményem szerint — a Ha­zafias Népfront mozgalom lehet, hiszen ott van a tömegek között, szervez, tanácskozik, társadal­mi problémák megoldását segíti elő. Maga a fel-' adat sem új, eddig is foglalkozott a kérdéssel, ha nem is olyan súllyal, ahogy ez ma jelentke­zik. Ügy érzem, a Hazafias Népfront diadalra segítené a kormányzat takarékossági törekvé­seit. Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségve­tés törvényjavaslatát elfogadom és az Ország­gyűlésnek elfogadásra ajánlom.. (Taps.) ELNÖK: Németh Károly képviselőtársunkat illeti a szó. NÉMETH KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés, amely az éves népgazda­sági terv pénzügyi alapjainak elosztását tartal­mazza, a múlt év eredményeire támaszkodik. Tudjuk — a Központi Statisztikai Hivatal jelen­téséből közismert —, hogy népünk szocializmust építő munkáját tavaly is az eredmények jelle­mezték. Népgazdaságunk egészségesen fejlődik. Eredményeink azonban több vonatkozásban el­maradtak lehetőségeinktől, mert különböző .hi­bák —, amelyeket a dolgozók is jogosan kifo­gásolnak és segítőkészen sürgetik kijavításukat — több területen gátolták a gyorsabb előrehala­dást. Ezek felszámolása jórészt idei feladataink közé tartozik. Ebben az összefüggésben szólok mezőgazdaságunk néhány kérdéséről. A mezőgazdaság összes termelése tavaly több mint 2 százalékkal növekedett, de alatta maradt a tervezettnek. Az árutermelés fejlődése nagyobb mértékű volt — a felvásárlási terv lé­nyegében teljesült. Az élelmiszer-forgalom a tervezettnél gyorsabban nőtt, s emiatt néhány termékből csökkenteni kellett a kivitelt. Ennek ellenére a mezőgazdasági és élelmiszeripari ter­mékek exportjának értéke 4 százalékkal meg­haladta az előző évit. Az átszervezés óta eltelt három esztendő alatt a termelés fejlődése egyenletesebbé vált, megszűntek a korábbi évekre jellemző nagy in­gadozások, a mezőgazdasági termelés és a fel­vásárolt áruk mennyisége évről évre nőtt. A ter­melőszövetkezetek többsége politikailag és gaz­daságilag megszilárdult. Szövetkezeti parasztsá­gunk- — társadalmunk hathatós segítségével — leküzdötte a nagyüzemi gazdálkodásra való át­térés kezdeti nehézségeit. Mindebben kifejezésre jut, hogy parasztságunk egyetért agrárpoliti­kánkkal és cselekvően támogatja annak megva­lósulását. Parasztságunk meggyőződött arról, hogy ag­rárpolitikánk akár a közös szocialista nagyüze­mek fejlődéséről, akár a háztáji gazdaságról vagy a szövetkezeti élet bármilyen fontos kérdéséről — a szövetkezeti demokráciáról, az anyagi ösz­tönzésről, a közösen végzett munka társadalmi megbecsüléséről — legyen is szó, helyes állás­pontot képvisel. Egyaránt szolgálja a szocializ­mus építését, s ebben a munkában szorgalma­43 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom