Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

995 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február 11-én, csütörtökön. 996 san részt vevő parasztságunk érdekeit. Ez a meg­győződés minden eredményünk jelentős forrá­sává vált. Agrárpolitikánk fontos része: a korszerű nagyüzemi termelés anyagi-műszaki alapjainak megteremtése. A beruházások lehetővé tették a kisparaszti termelési eszközök nagy részének ki­cserélését s korszerűsítését. A talaj művelést csak­nem teljesen, az aratásnak mintegy 85 százalé­kát, a szállításnak pedig túlnyomó hányadát gé­pesítettük. Bár sokat tettünk, a gépesítés szín­vonala jónéhány területen elmarad a követel­ményektől. Mindenekelőtt az őszi mezőgazdasági munkákra gondolok. A gépesítés mellett nagy erővel segítettük az építkezést, s ma már a nagy­üzemekben van az ország szarvasmarha- és ser­tésállományának mintegy fele. Az öntözésre for­dított beruházások nyomán tavaly már 460 ezer hold kapott mesterséges csapadékot. Szocialista nagyüzemeink az -elmúlt év végéig mintegy 180 ezer holdon teremtették meg a korszerű szőlő­és gyümölcstermelés alapjait. Előrehaladtunk a kémiai szerek nagyüzemi alkalmazásában. Ta­valy az 1 hold szántóterületre felhasznált mű­trágya mennyisége elérte a 180 kg-ot. Az agrárpolitikánk nyomán kibontakozó szorgalom fokozottabb felelősségtudat és az ere­detileg tervezettnél nagyobb arányú beruházá­sok lehetővé tették, hogy mezőgazdaságunk fel­számolja a múltbeli elmaradottság jelentős há­nyadát, s lerakjuk szocialista nagyüzemeinkben a termelés személyi és anyagi alapjait. A válto­zások biztosították a termelés belterjes irányú fejlesztését, az anyagi-műszaki eszközök* lehe­tővé tették, hogy mezőgazdaságunkban kevesebb ember, a munka termelékenységének növelésé­vel jelentősen fejlessze a termelést. Ugyanakkor jelentős számú munkaerőhöz jutottak az ipar és a népgazdaság más ágazatai. Az eredmények számottevőek. Évről évre nő a jól gazdálkodó nagyüzemek száma. Mezőgaz­daságunk azonban sok vonatkozásban még nem tudta kielégíteni a szükségleteket. A termelőszö­vetkezetek és állami gazdaságok egy részének gazdálkodási színvonala még elmarad a követel­mények és lehetőségek mögött. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság ter­melési eszközeinek további korszerűsítése, az élelmiszeripar fejlesztése, valamint az eddig el­maradt kiegészítő beruházások pótlása szüksé­gessé teszi, hogy lehetőségeinkhez mérten ezután is jelentős összegeket fordítsunk beruházásokra. Ez döntő feltétele annak — amint erről már többen szóltak —, hogy egyre jobban kielégít­hessük a lakosság növekvő élelmiszerszükségle­tét és növelhessük a mezőgazdasági kivitelt. A mezőgazdasági termelés további javítása, vala­mint az ipar hazai nyersanyaggal való jobb el­látása is. A mezőgazdasági termelés fejlesztésé­nek feladatai tehát egész népünk érdekeiből fa­kadnak. Még sok minden hiányzik a korszerű nagyüzemi gazdálkodás műszaki-anyagi megala­pozásához, de amit eddig tettünk érte, az nem kevés. A magyar mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztése, a mezőgazdasági termelésben az ok­tató és a tudományos munka még soha nem ka­pott olyan súlyt a népgazdaság egészén belül, mint éppen az utóbbi években. Idei népgazdasági tervünk mezőgazdasági beruházásokra 9,8 milliárd forintot, az összes népgazdasági beruházások 21 százalékát irá­nyozza elő, és ez nemzetközi összehasonlításban is igen magas arány. Ez összhangban van a me­zőgazdasági termelés tervezett növekedésével és lehetőségeinkkel. Amint a költségvetési javas­latból is kitűnik, ebből jelentős gépi, építési, öntö­zési, telepítési és más beruházások valósulnak meg. Az előző évinél csaknem 7 százalékkal na­gyobb hosszú és közép lejáratú hitelek zöme a beruházási tevékenység pénzügyi szükségleteit biztosítja. Fontos, hogy az új beruházásokat ne forgácsoljuk szét, és fő termelési célkitűzéseink­kel Összhangban gondoskodjunk hatékony fel­használásukról. Világosan kell látnunk azonban, hogy idei termelési feladatainkat a mezőgazdaságban is el­sősorban a már megvalósult beruházások jobb kihasználásával teljesíthetjük. Ezt a célt szol­gálja az idei beruházások jelentős hányada is. Növeljük a bortároló és szőlőfeldolgozó kapaci­tást, javítjuk az erő- és munkagépek arányát. A tavalyi esztendőhöz képest az idén 40 százalék­kal több alkatrész áll a mezőgazdaság rendelke­zésére, javulnak a gépjavítás más feltételei is. Meggyőződésem, hogy az idei feladatok megol­dását és a harmadik ötéves terv jó előkészíté­sét is leginkább a nagyüzemekben már meg­levő adottságok jobb kihasználása szolgálja. Ehhez az irányítás minden szintjén és a termelő­munkában egyaránt felelősségteljesebb és fe­gyelmezettebb munkára van szükség. A gazdálkodás színvonalának javítása meg­követeli, hogy a mezőgazdasági dolgozók állan­dóan bővítsék szakmai ismereteiket. Annak elle­nére, hogy az utóbbi években egyre több szak­embert és szakmunkást képeztünk ki, még nem tudtuk kielégíteni a megnövekedett szükségle­teket. Szocialista nagyüzemeink egy részében ezért nem megfelelő a rendelkezésre álló gépek, épületek, öntözési lehetőségek és más, a ter­melést szolgáló eszközök kihasználása. Tavaly például az öntözési tervet csak 89 százalékra teljesítették nagyüzemeink. Nem mindenütt használják fel gazdaságosan, jól a szerves és műtrágyákat, a növényvédő-szereket és a takar­mányokat. Egy kg sertéshús termeléséhez pél­dául a termelőszövetkezetek csaknem öt kilo­gramm, az állami gazdaságok pedig ennél is több abráktakarmányt használnak fel. Lassan terjednek el egyes a gyakorlatban már kipró­bált és bevált fajták, termelési módszerek. Üze­meink jelentős részében azért is alacsony a nö­vénytermesztés és az állattenyésztés hozama, ma­gas a termelési költség. Az irányítás, a gazdál­kodás és a munkafegyelem terén tapasztalható lazaságok miatt, azonos adottságokkal rendel­kező üzemek között is nagyok a különbségek, ha a termelés főbb mutatóit vizsgáljuk. A mezőgazdaság állami irányító szervei sem mindig tették meg a szükséges intézkedéseket a rendelkezésre álló anyagi eszközök ésszerű, hatékony felhasználására. Esetenként a kellő előrelátás hiánya és a bürokratikus ügyintézés gátolta a gyorsabb előrehaladást. Gyakran elő­fordult, hogy az üzemek nem kapták meg idő­ben a termelés folyamatosságához szükséges,

Next

/
Oldalképek
Tartalom