Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-14
981 Az Országgyűlés 14. ülése 1965. február 10-én, szerdán. 982 mérnökök száma. Ehhez a prágai, a nyitrai, a brnoi főiskolákat nagy tempóban fejlesztik és Cseszke Bugyejovicében új főiskolát építenek. Nálunk a műszaki fejlesztési bizottság egyik albizottsága megállapította, hogy 1980-ban 8600 agrármérnöknek kell lennie, tehát semmi fejlesztésre nincs szükség. Sőt, ez némi visszafejlesztés. Osztozik az ilyen terv felelősségében az Országos Tervhivatal is. Ugyancsak zavaros és helytelen a technikusképzés hasonló forrásból eredő terve, a szakmunkásképzésre pedig még terv sincs. Nagyon fontos lenne pedig azt a közérdeklődést, amelyet a Hazafias Népfront mozgalom ebben a kérdésben, a szakmunkáskénzés kérdésében felkeltett, gyülmölcsöztetni, a szakmunkásképző iskolák hálózatának megfelelő kiépítésével. És még egy példa az agrármérnökképzésre. A tőlünk háromszor nagyobb Lengyelországban 1980-ig 65 000 agrármérnököt akarnak kiképezni, ami nem a 8600 háromszorosa. Folytatni lehetne a román, a bolgár az NDK-példákkal. Miért ilyen eltérőek a mi törekvéseink ilyen fontos kérdésben a testvérországok törekvéseitől? Miért nem tulajdonítunk mi megfelelő jelentőséget a munkában a tudásnak, a szakértelemnek? Nem szóban, írásban, hanem tényekben. Talán mi olyan szocializmust tervezünk, amelyben a termeléshez értők száma egyre csökken? Legalábbis a mezőgazdaságban. Arra gondolok, hogy a tervszámok összeillesztőit itt is megbűvölte a tőke mindenhatósága és nem tartják némi anyagi áldozatra méltónak a munka magasabb szintre emelését. Elsősorban az istállókat és a gépeket látják és elfeledkez-" nek a bennük és velük dolgozó emberekről. Pedig mi itt tudnánk sokban előrelépni, mert népünk tehetséges és szorgalmas és az általunk keresett magasabb termelékenységben ennek döntő szerepe van. Még arra sem terjed ki a gond, hogy a meglevő anyagi lehetőségeket kihasználjuk. A debreceni Agrártudományi Főiskola a jelenlegi bővítés során 200-as előadótermeket, megfelelő tanszékeket és diákotthoni férőhelyeket kapott, de á beiskolázási keretszám csak 160. Pedig az üzemekben és más munkahelyeken óriási a mezőgazdász-hiány. Ez olyan, mintha egy nagy áldozattal megépült gyár gépein csak 80 százalékos hatásfokkal dolgozhatnának, s nem szabadna jobb hatásfokkal dolgozni. Nem nagyon lehet érteni, hogy mi ebben a jó. Tisztelt Országgyűlés! A jövő azé a társadalomé, amelyben több a művelt és szakképzett dolgozó. Azok a problémák is, amelyéket Apró elvtárs itt felvetett — a hozzáértés, a műszaki fejlesztés, a korszerűsítés — csak lent a termelőhelyeken meglevő szakértelemmel oldhatók meg. Különösen döntő ez a kérdés ma nálunk a mezőgazdaságban, ahol most tanuljuk a korszerű nagyüzemi gazdálkodást és ez a gazdálkodás egyszersmind szocialista jövőnk fontos része is, amelynek jelentős tényezőjét, a hozzáértés megteremtését gondosabban kellene megterveznünk. Erre kívántam itt a figyelmet felhívni, különösen a harmadik ötéves terv jobb arányai érdekében. Az 1965. évi népgazdasági terv és az 1965. évi költségvetés nagyobb mértékben veszi figye/ 42 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ lembe, a munka megjavításában rejlő előrevivő tényezőket. Ezért is, és egyéb körültekintő előirányzatai miatt is az 1965. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szobek András képviselőtársunk. SZOBEK ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés elé terjesztett költségvetés számai világos képet adnak jelenlegi 'helyzetünkről, az elért nagyszerű eredményeinkről; arról, hogy népgazdaságunk jelentős mértékben tovább növekedett. Emelkedett az ipari és a mezőgazdasági termelés, nőtt a lakosság fogyasztása, szociális és kulturális ellátottsága. A költségvetési javaslat az elvitathatatlan eredmények mellett határozottan rámutat hiányosságainkra is. Ez helyes és szükséges ahhoz, hogy elért eredményeinket megszilárdítva, egészséges alapot biztosítsunk az 1966-ban kezdődő harmadik ötéves terv beindításához. Legfőbb hiányosságaink: a termelés eredményeinél nagyobb fogyasztás, a termelékenység nem kielégítő emelkedése, egyes termeivényeink minőségi lemaradása a világszinttől, az önköltség nem megfelelő alakulása. Ezeket a hiányosságokat csak a vezetésnek minden vonalon való megjavításával, a végrehajtás és a termelés jobb megszervezésével tudjuk kiküszöbölni. Talán jó lenne — legalábbis szerintem '— a munka megjavítását fent kezdeni, mindjárt a tervezéssel. Helyesnek látszik, hogy magát a költségvetést lehetőleg az év elején terjesszük az Országgyűlés elé, hogy az abban foglalt számok, de különösen a határozatok megvalósításához egész év álljon rendelkezésre. Ezzel elérhetnénk azt, hogy már az év elejétől kezdve a költségvetési törvény határozatainak szellemében indulhatna meg a munka, a termelés. Meg kellene vizsgálni a takarékosságra, az egyszerűsítésre legutóbb kiadott nagyon helyes határozatok végrehajtását és érvényt szerezni azoknak. Tisztelt Országgyűlés! »A továbbiakban az építésügyi és a földművelésügyi tárcák költségvetéséhez kívánok szólni. Építőiparunk az utóbbi években nagyon jelentős mértékben fejlődött. A kapitalizmustól örökölt, alig gépesített kézműiparból hatalmas, nagy ipari városokat, központokat, csarnokokat építő, jól gépesített iparrá fejlődött fel. Mégis, a nagy fejlődés ellenére ezen a területen is vannak hiányosságaink, sőt jelentős melléfogásaink is. Ennek egyik okát abban látom, hogy a népgazdaságunk által megbecsült és sokra értékelt kutatás, tudomány és tervezés — jelentős létszáma mellett — sem ad kielégítő, hathatós, előrelátó gyakorlati segítséget az építőiparnak, vagy nem kielégítő a kapcsolat. Csak egy-két példát erre. A nagyszerűen felépített Dunai Cementműnél az alapanyag minőségi felmérés hiányai; a berentei pernyebetongyár pneumatikái szállítóberendezés; és sorolhatnám a többit is. Mibe kerül ez népgazdaságunknak? Késedelmes a tervellátás az építkezésnél és a részletmunkatervek is sokszor elkésnek. Ezek és az építési anyagok többszöri hiánya, az építési szervek nem kielégítő együtt-