Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

983 Az Országgyűlés 14. ülése 1965. február 10-én, szerdán. 984 működése, az egyes szerelékek hiánya és rossz minősége sokszor késlelteti az építkezés megkezdését, annak folyamatos végzését, így a befejezést is. Ezek a fennálló tények nagyon lazítják a* munkafegyelmet, csökkentik a termelékenységet, emelik az önköltséget. Az Építésügyi Minisztérium területén sincs még kellő mértékben kihasználva a szocialista közösségből fakadó előny, sok még a találgatás, a vergődés. Nem akarok itt a tervek hibáira rámutatni, különösen a mezőgazdaságban, nincs erre idő. Egyet kell érteni Ajtai elvtárs megállapításával a kislakások építésére vonatkozólag is. Tizenöt éves lakásépítési tervünk úgy van felépítve, hogy annak jelentős hányada, — részben állami segítséggel ugyan — de magánerőből épülne fel. Megy is ez, de mehetne jobban, hogy tehermentesítse az államot. Van kint vásárlóerő éppen elég. Több szakmai segítséget kellene adni először is a tervezés vonalán. Van ugyan kiadva kislakásterv-katalógus, de az nem a lakosság által igényelt terveket tartalmazza, így kint a területen vigan él a magántervező, és az Építésügyi Minisztérium nem tudja kellően irányítani a kislakásépítést sem esztétikailag, sem pedig anyagellátás szempontjából. Sok és bonyolult utánjárást igényel az anyag, a nyílászáró, a födémgerendák, szerelékek stb. beszerzése, s a méretek sem mindig felelnek meg, mert sok a magántervezés. így az építeni kívánó sokszor inkább lemond építési szándékáról, autót vesz és lakást a tanácstól követel és ezzel terheli népgazdaságunkat. Az építőipar fejlesztése mellett természetesen emelni kellett az építőanyagipar — tégla, cement, mész, eternit stb. — termelését is. És ez helyes. Az is helyes, hogy nagy kapacitású

4 téglagyárakat építettünk, vagy fejlesztettünk fel. De az nem volt helyes, hogy a termelés központi fejlesztésével szinte egy időben, alapos számítás nélkül le lett szerelve különösen a szállítástól távoleső vidéki téglagyárak nagy része. De súlyos hiba volt az is, hogy az illetékesek nem mérték fel az ország szállítási kapacitását, így állt elő az a helyzet, hogy év végén a téglamérleg egyenlegben volt ugyan, de ha jött a korai fagy, nem volt tégla, ha pedig volt tégla, nem volt szállítási kapacitás, állt az építkezés. A téglahiány miatt az Építésügyi Minisztérium kénytelen volt engedni a tanácsoknak, a leszerelt téglagyárakból jónéhányat újra felszereltetni. ' Mibe került ez a népgazdaságnak? 1964-ben a békési és a bihari részen — ezeknek á számait ismerem jól — február—március hónapokban a tsz-eknek megnyitott hitel egy részére július—augusztusban, sőt szeptember 16-án ment az első betonkavics és téglaszállítmány. Ezeknek az épületeknek szeptember végén készen kellett volna lenniük — úgy szólt a hitel — de az állattenyésztési terv is erre volt építve. Ilyen volt a helyzet, sajnos, az ország nagy részén. Közben a tsz-elnök és legügyesebb embere a mezőgazdasági termelés irányítása helyett egész nyáron anyag után szaladgált. Az Építésügyi Minisztériumnak átmenő készleteket kellene biztosítani. Vegyük végre tudomásul, hogy a decemberben kiégetett téglából előtte való szeptemberben fedél alatti kész épület nem lehet. A tsz-ekben az építés helyét már decemberben, de legkésőbb januárban ki kellene jelölni, hogy a nagytömegű alapanyagokra — betonkavics, tégla — a hitelt meg lehessen nyitni azért, hogy a tsz még a tavaszi munkák megkezdése előtt saját eszközeivel, embereivel az anyagot helyszínre szállítsa és ezzel az amúgy is túlfeszített nyári szállítási nehézségeinket enyhítsük. A mezőgazdaság 1964. évi építési tervteljesítésében, sajnos, nagy a lemaradás. Nagyobb, mint eddig bármikor volt. Sok épület áll béfejezetlenül kapacitás és anyag hiánya miatt. Tervüket csak a tsz-építési brigádok és a tsz-közi építési vállalkozások teljesítették, sőt egyes helyeken túlteljesítették 10—15 százalékkal. Az Építésügyi Minisztérium vállalatai csak 80 százalékra, a tanácsi vállallatok 87 százalékra, a ktsz-ek 82 százalékra teljesítették tervüket. Ez súlyos hiba, mert nagyon visszaveti a tsz-terv teljesítését, visszahúzza az állattenyésztést, a hizlalást és végeredményben visszahat az ország ellátására. A mezőgazdaság fejlesztése óta sok vita volt a tsz-építőbrigádok és a tsz-közi építő vállalkozások létjogosultságáról. Az élet ezt a vitát eldöntötte. Kellenek ezek a szervek. Végre vannak megfelelő rendeleteink, amelyek helyes végrehajtása helyére teszi ezeket az élet által létrehozott hasznos szerveket. Van rendelkezés, de ez nem elég. Nincs még megfelelő segítség mindenütt ahhoz, hogy az építőiparnak ez a részlege megfelelő nívóra emelkedjék. A mezőgazdasági építőipar előtt már most is, de a közeljövőben még inkább, további hatalmas feladatok állnak. Hogy ezeket a feladatokat meg tudja oldani, arra fel kell készülnie, fel kell készíteni. Véleményem: \ ki kell szorítani ezekből a szervekből az oda betolakodott, de oda nem való spekulatív elemeket, mert még vannak ilyenek, noha történt már erre vonatkozólag intézkedés. A tsz-közi vállalkozás szakmai vezetőinek, brigádvezetőinek és az arra alkalmas szakmunkásoknak megfelelő segítséget és lehetőséget kell biztosítani a szakmai továbbképzésben a vezetéshez szükséges szakmai tudás elsajátításához, például tsz-ösztöndíj formájában, vagy más módon; — nemcsak megengedni, de elő kell segíteni az ipari tanuló tartást, ahol a szakmai ve-' zetés erre/megfelelő, oly módon — vannak erre rendelkezések, igaz —, hogy egész nyáron gyakorlati munkát végezzen a tanuló, télen iskolai tanulást folytasson ; — ahol a vállalkozás elég erős és a szakmai nívó megfelel, ott elő kell segíteni a szerelési szakmák létrehozását, hogy a vállalkozás képes legyen minden munkát kompletten elvégezni; — vita volt, ki legyen a gazdája ezeknek a vállalkozásoknak. Szerintem természetesen a termelőszövetkezetek, bár igaz, több gazda véleményegyeztetése nagy gondot, jelent, de a tsz-ek végleges összevonása után a helyzet könnyebb lesz. De addig sem engedhető meg szerintem a teljes önállóság, mert az, amint ezt az eddigi gyakorlat mutatja, spekulációkba torkollik. Elveszti legfőbb erősségét: a rugalmasságát ez a vállalkozás és a helyszíni előnyt, azt, hogy ott