Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-14
971 Az Országgyűlés 14. ülése 1965. február 10-én, szerdán. 972 tálunkban jelentős mértékben növekedett a beruházási javak részaránya. A gyors ütemű technikai haladás, számos nyugati partnerünkkel való kapcsolatunkat is napirendre tűzte a munkamegosztás, a műszaki és kereskedelmi kooperáció kérdéseit. E téren figyelemre méltó kezdeményezések történtek és kezdeti eredmények születtek. Növekvő fejlődést mutat a szellemi javak — találmányok, gyártási eljárások — exportja és importja. 1964-ben a gépipar, a vegyipar és más iparágak számára jelentős nyugati licenceket vásároltunk és számos esetben mi is kötöttünk megállapodást magyar licencek nyugati értékesítésére. A reális lehetőségek és a kölcsönös előnyök jutottak kifejezésre a magyar, valamint az osztrák állami és gazdasági vezetők kölcsönös tárgyalásain, legutóbb pedig Pittermann osztrák alkancellár budapesti látogatása során. Kapcsolataink Ausztriával tovább javultak. A két ország vezetőinek találkozásaiból azt a következtetést szűrhetjük le, hogy gazdasági kapcsolatainkat több területen lehet még jelentősen bővíteni. Kereskedelmi forgalmunk növelésén kívül lehetőség van ipari kooperációra, műszaki-tudományos együttműködésre és a nemzetközi piacokon való együttműködésre is. Megemlítem még, hogy más nyugati országok is mind nagyobb érdeklődést tanúsítanak a Magyarországgal való sokoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt. Mi támogatjuk ezt a törekvést, amelynek — mint mondottam — kölcsönös előnyök alapján kell végbemennie. Fejlődést mutat Olaszországgal való kereskedelmi forgalmunk is. Pozitívan értékeljük azt a részleges liberalizációt, amit Anglia exportunk számára biztosított. Reméljük, hogy ezt az első lépést továbbiak fogják követni és más országokkal is ebben az irányban haladunk előre. Gondolok itt elsősorban Franciaországgal való kapcsolatainkra. A gazdasági körök pozitív törekvéseit azonban nemegyszer gátolják a nyugati országokban hozott kereskedelempolitikai intézkedések, elsősorban a Közös Piac diszkriminatív politikája. Ennek megfelelően az elmúlt években kereskedelmünkben csökkent a Közös Piachoz tartozó országok részaránya és az átlagosnál gyorsabban nőtt a Szabadkereskedelmi övezet országaival való áruforgalmunk. Ez tükröződik. a Finnországgal, a skandináv országokkal való kereskedelmünk kedvező alakulásában is. Bár az NSZKval 1963 novemberében megkötöttük az első kormányszintű kereskedelmi megállapodást, a gazdasági kapcsolatok fejlődése még nem tekinthető kielégítőnek, mert a megállapodások realizálását számos, a magyar exportot korlátozó intézkedés még nehezíti. Az USÁ-val való nagyon szerény kereskedelmi forgalmunk fejlődésének akadályát képezik azok a gazdasági diszkriminációk, amelyeket az USA velünk szemben alkalmaz. A további fejlődés attól függ, hogy milyen konkrét intézkedések történnek az Egyesült Államok kormánya részéről a velünk való kapcsolatok normalizálására. A felsoroltak mellett a Magyar Népköztársaság kormánya nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmati sorból felszabadult és önálló fejlődésútjára lépett országokkal meglévő kapcsolataink sokoldalú továbbfejlesztésének is. Mind a nemzetközi fórumokon, — így legutóbb a Világkereskedelmi Konferencián —, mind a kétoldalú kapcsolatainkban szerény erőnkhöz képest aktívan támogatjuk az újonnan felszabadult országokat elmaradt gazdaságuk fejlesztésében. Az Egyesült Arab Köztársasággal és Indiával már tradicionálisak kapcsolataink. Sokoldalú gazdasági kapcsolatok mellett tovább fejlődtek kapcsolataink más, ázsiai, különösen a nemrég felszabadult afrikai országokkal is. A műszaki segítségnyújtás keretében növekszik a fejlődő országokba küldött szakembereink száma, akik munkájukkal megbecsülést szereznek hazánknak. Emellett to- ' vábbképzésre egyre több szakembert fogadunk ezekből az önállóvá lett ázsiai és afrikai országokból. • Tisztelt Országgyűlés! Az 1965. évi népgaz- dasági tervről szóló kormányhatározat hangsúlyozza: a gazdasági élet minden területén fokozni kell a korszerű termelés, a gazdálkodás hatékonyságát. Mindezen célok elérése azonban szorosan összefügg azzal, hogy határozottabb lépéseket tegyünk az iparban, a mezőgazdaságban a versenyképes műszaki világszínvonal elérésére, ahol ez nem lehetséges, annak megközelítésére. Különösen számítunk e tekintetben a magyar tudósokra, mérnökökre, technikusokra, a szocialista brigádok ezreire, akik már eddig is nem keveset tettek népgazdaságunk fejlesztéséért. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a tudományos kutatómunka, a műszaki fejlesztés területén sok még a ki nem használt lehetőség. Számottevő az; elmaradás annak ellenére, hogy az ország évről évre jelentős áldozatokat hoz a magyar műszaki fejlődés meggyorsításáért. Népgazdaságunk tavaly 3,9 milliárd forintot költött műszaki fejlesztésre, tudományos kutatásra. Jelenleg 131 kutatóintézetben több mint 770 üzemnél, intézménynél, mintegy 35 ezren foglalkoznak tudományos kutatással, különböző műszaki-fejlesztési kérdésekkel. E felsorolásból látható, hogy országunknak milyen jelentős tudományos kutatóbázisa van. Ez nagy tartalék, olyan nemzeti vagyon, amelynek ésszerű felhasználása — meggyőződésem szerint — egyik legfontosabb és leggyorsabb emelője lehet fejlődésünknek. A munka ésszerű megszervezését illetően azonban sok még itt is a javítanivaló. Számos helyen tapasztalhatjuk, hogy a fejlesztési programok, a programban lévő kutatómunka, az elmélet és a gyakorlat között szakadék mutatkozik. A KGM vállalatai például az utóbbi három év alatt több mint 3500 új termék prototípusát készítették el, de ezeknek 63 százaléka nem került sorozatgyártásra. Ugyanakkor a már jóváhagyott termékeknél indokolatlan • hosszú az úgynevezett átfutási idő. Világosan látnunk kell, hogy úgy a szocialista, mint a kapitalista piacon már ma is, de a jövőben még jobban, csak akkor leszünk versenyképesek, ha minél több és jobb új terméket állítunk elő és nagyobb gondot fordítunk az eddig gyártott termékeink korszerűsítésére, a határidők pontos betartására. A kifogástalan minőség, az exportra felaján-